Nem fogják csökkenteni olajtermelésüket az öbölmenti arab országok.

Az olajtermelő országok nemzetközi kartele, az OPEC hivatalosan ugyan csak ma dönt erről, de az eredményt boritékolni lehet:

a szervezetben részt vevő országok legerősebb csoportja, az Öbölmenti Együttműködés Tanácsa (GCC), aminek a neve ellenére nem a Perzsa- (Arab-) öböl összes országa, csak az arab olajmonarchiák tagjai, már eldöntötte, hogy nem csökkentik a termelést.

Ezt a szaúdi olajipari miniszter, Ali al-Naimi jelentette be, de az Egyesült Arab Emírségek olajipari minisztere, Szuhail bin Mohamed al-Mazrúj is megerősítette.

Rég volt ennyire olcsó az olaj. Szerda este 73 centes esés után 78 dollár alatt zárt az irányadó Brent hordónkénti ára.

Hagyományosan az ilyen áresésekre a kartel a kitermelés csökkentésével, mesterségesen generált kínálatszűkével szokott reagálni, ezzel kikényszerítve az áremelést. Mi változott, miért reagálnak most másként az olajmonarchiák, mint szoktak?

A geopolitikai helyzet

A körülmények ritka együttállása most kifejezetten kedvez a hatalmas valutatartalékon ülő, az olajat ráadásul rendkívül olcsón kitermelő arab államoknak:

nekik még a jelenlegi árszinten is bőven megéri termelni, míg a többi nagy termelő könnyen bajba kerülhet.

• Például Irán, Szaúd-Arábia legnagyobb térségbeli riválisa.
• Vagy az Egyesült Államok, amely a 100 dollár feletti olajár miatt beindult fejlesztésekkel, a korábban csak veszteségesen feltárható mezők kiaknázásával elindult az energiafüggetlenség felé.
• De Oroszország is 100 dollár körüli olajárral számolt költségvetésében, vagyis most komoly veszteségeket szenved el.

Vagyis úgy alakult, hogy bár az olajárcsökkenés amerikai gazdasági érdekeket is sért, az amerikai politikai érdekeket kimondottan szolgálja:

Az Egyesült Államok Iránnal és Oroszországgal szemben is gazdasági szankciókat vezetett be, ezek hatékonyságát pedig nagyban növeli a két ország fő bevételi forrásának elapasztása.

A gazdasági érdek

Az, hogy megtehetik, még nem volna elég indok. Ezúttal meg is éri nekik az olajár csökkentése. Egyrészt a GCC országaiban alacsonyabbak a kitermelés költségei, vagyis a GCC államai közül Katarnak és Kuvaitnak még 77 dolláros áron is nyereséges a termelés, Szaúd-Arábia és az Emírségek pedig hatalmas valutatartalékukkal ellensúlyozni tudják a dömpingár miatti veszteségüket. Ezzel pedig piaci részesedést vehetnek el azoktól, akiknek ezen az áron már nem éri meg olajat termelni.

Közben úgy tehetnek, mintha az áresésért nem is ők lennének a felelősek. "A túlkínálat oka a nem hagyományos termelés fejlődése" - utalt az amerikai energiaforradalomra al-Mazrúj, aki szerint emiatt nem is kizárólag az OPEC-en múlik a piaci egyensúly helyreállítása, hanem például az Egyesült Államokon is, amely nem tagja a kartellnek.

Mazrúj és Naimi amúgy azt is mondták, hogy szerintük idővel a piac úgyis kiegyensúlyozza magát, és magától is stabilizálódni fog az árfolyam. Ami közgazdaságilag igaz - mivel bizonyos árszint alatt nem éri meg termelni, visszaesik a kínálat, de mert közben a kereslet nem csökken, idővel újra növekedésnek indulnak majd az árak -, eddig nem volt jellemző az OPEC-re ez a gondolkodás. (Via Reuters)