Csődbe viszi Afrikát az olajár zuhanása

Az olajárak zuhanása nem csak Oroszországnak és Iránnak teszi be a kaput, hanem az olajtermelésen alapuló afrikai országok gazdaságának is. Pedig a Szubszaharai Afrika gazdasági kilátásai biztatóak voltak erre az évre. Az OECD jelentése szerint 2013-ban átlagosan 4%-al nőtt a kontinens országainak bruttó nemzeti összterméke, és a világ 30 legdinamikusabban növekvő gazdaságából 13 afrikai volt. 2014-re további robusztus, 4,8 százalékos növekedést és csökkenő adósságrátákat vártak az elemzők.

Az OECD és a Világbank először az ebolajárvány miatt volt kénytelen módosítani az előrejelzéseket, de most úgy tűnik,

az olajár zuhanása még a Nyugat-Afrikában tomboló járványnál is sokkal komolyabb kihívást jelent a törékeny gazdaságoknak.

A legdinamikusabban fejlődő országok listáját az olajkitermelést újrakezdő és 2013-at viszonylag békében töltő Dél-Szudán (reméljük jövőre Tocsföld!!!) vezette a maga közel 25 százalékos növekedésével. A második helyen Sierra Leone állt 13,3 százalékkal, de jól teljesített Libéria (11. hely, 8,1 százalék), Elefántcsontpart (12. hely, 8 százalék), Ghána (13. hely, 7,9 százalék) és Mozambik (19. hely, 7 százalék) is.

Azóta azonban megváltoztak a dolgok. Sierra Leone, Libéria és Guinea gazdaságát tönkrevágta az ebolajárvány. A Világbank becslése szerint a járvány körülbelül 33 milliárd dolláros kiesést jelent, és 2-4 százalékos recesszióba taszítja az érintett gazdaságoknak. (Erről bővebben írtunk itt.)

Dél-Szudánban decemberben kitört egy újabb polgárháború - ha valakit érdekelnek a részletek - és az olajkitermelés is a korábbi szint felére esett.

A Total nigériai fúrótornya. Fotó: AFP / PIUS UTOMI EKPEI

De gazdaságilag a háborúknál és az ebolánál is nagyobb érvágás a zuhanó olajárak.

Nigéria napi két és fél millió hordó nyersolajat termel ki, ezzel a világ tizenharmadik legjelentősebb olajtermelő országa. A tavalyi évben a gazdasága 6,2 százalékot nőtt, és az IMF idénre is 7,4 százalékos bővülést várt. Nigéria GDP-je 20 éve még alig érte el Afrika legjelentősebb gazdaságának, a dél-afrikainak a nyolcadát, tavaly azonban a felpörgő olajkitermelés és a magas olajárak miatt megelőzte.

Nigéria azonban – Oroszországhoz és Iránhoz hasonlóan – magasabb olajárakkal számolta ki a idei költségvetését, így az állami bevételek jelentősen elmaradnak a várttól. Az ország központi bankja dollármilliárdokat költött a nemzeti valuta megerősítésére, de az erőfeszítések hiábavalóak voltak és november végén kénytelenek voltak nyolc százalékkal leértékelni a nairát, és felemelni az irányadó kamatot tizenhárom százalékra.

A nigériai naira a dollárhoz viszonyítva az elmúlt másfél hónapban

Ezek a lépések körülbelül negyvenmilliárd dollárt (9800 milliárd forint) vesznek ki a nigériai gazdaságból,

ami magában is több, mint a Világbank 33 milliárdos katasztrófaforgatóköny-becslése az ebolajárványra. Ráadásul a választásokra készülő nigériai kormány szinte biztos, hogy nem megy bele strukturális reformokba, és a Boko Harammal vívott északi háború miatt a hadseregen sem tudnak spórolni. A választások után szinte biztosan újabb leértékelés következik.

Szintén Total, de ezúttal Angolában. Fotó: AFP / MARTIN BUREAU

A második legjelentősebb afrikai olajtermelő állam, a körülbelül napi kétmillió hordót piacra dobó Angola is bajban van. A 2002-ben lezárult polgárháború óta impresszív gazdasági növekedést – persze roppant egyenlőtlenül elosztva – felmutató ország idén 8,8 százalékos növekedéssel számolt, 98 dolláros olajárral kalkulálva. Bár átszámítottak mindent 81 dollárra, az olaj hordónkénti ára már 76 dollár alá csökkent, és az OPEC csütörtöki döntése után nem nagyon reménykedhet az angolai kormány.

Ez meg az angolai kwanza zuhanása a dollárhoz képest

A forgatókönyv a nigériaihoz hasonló, még ha nem is annyira drámai. A helyi valuta, a kwanza három százalékot vesztett a dollárhoz képest pár hét leforgása alatt és a jegybank itt is önti a devizatartalékot a feneketlen kútba, így a leértékelés és az állami költések reformja nem nagyon várathat magára. Paradox módon a hatalmat 1979 óta vasmarokkal birtokló José Eduardo dos Santos előnyére válhat, hogy nincs rákényszerítve annyira a tömegek megnyerésére, mint a választásokra készülő nigériai kollégája, így bátrabban nyesegethet a kiadásokból. Az is az angolai kormány mellett szól, hogy csak húszmillió lakost kell így-úgy megnyugtatni, szemben a százhetven milliós Nigériával.

A Reutersnek megszólaló elemzők szerint az olajkitermelő afrikai országok elkényelmesedtek az elmúlt években, és nem igyekeztek megrendszabályozni az olajon kívüli gazdasági szektorokat, amelyek így mind a szürkezónában maradtak, és ehhez hasonló gazdasági szükséghelyzetekben nincs hova nyúlnia a kormányoknak.

Ghána 2011-ben kezdett olajat termelni. Bár a termelés még csak alig több, mint százezer hordó naponta, a kormánynak így is jelentős gondot okoz a kieső bevétel. Egyes iparági szereplők máris bejelentették, hogy amennyiben a 70 dollár környéki olajár tartósnak bizonyul, akkor átgondolják a futó próbafúrásaikat és befektetéseiket. Mali, Kenya és Szomália is számolt ezekkel a bevételekkel. A több lábon álló, és gazdaságilag jól teljesítő Kenya meglesz, de a tuareg-polgárháború és az azt követő puccsok miatt meggyengült Mali, illetve a még mindig roppant törékeny Szomália esetében ez felér egy katasztrófával.