Alig néhány órája fogadták el Peru fővárosában a világ országai a legújabb szerződést, ami a globális felmelegedést hivatott lassítani. Az értékelések finoman szólva is vegyesek:

Történelmi áttörés vagy totális tehetetlenkedés

az első reakciók igen szélsőségesek, mindkét változatot komoly szereplők mondják.

A csúcstalálkozót az ENSZ szervezte meg, és így a világ összes országa, 194 állam képviseltette magát. A legoptimistább olvasat szerint már ez is nagyon fontos: a világ felismerte, hogy a globális felmelegedés komoly veszély, mindenki foglalkozik vele. A legpesszimistább olvasat szerint már alig megfékezhető folyamatok indultak el, a Föld a pusztulásba rohan, és nem vitatkozni kellene, hanem radikális lépésekkel megmenteni az emberiséget.

A megbeszélésnek pénteken lett volna vége az eredeti terv szerint. Azonban nem volt megállapodás, ezért a küldöttségek rászántak még egy kis időt. Perui idő szerint vasárnap hajnali fél kettőkor elkészült a megállapodás.

A megállapodás elvi szinten áttörés: ez az első, a világ összes országát érintő szerződés, ami kimondja, hogy hamarosan minden országnak csökkentie kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsájtását.

A kritikusok szerint a probléma az, hogy arról már nem szól, hogy hogyan, mikorra és mennyivel.

A megállapodás annyi konkrétumot tartalmaz, hogy minden országnak hamarosan tervet kell készítenie a saját vállalásairól. Ezeket az ENSZ összefogja és értékeli, és a jövő decemberre tervezett párizsi csúcson valódi és kötelező érvényű vállalások lesznek belőlük. Az elvi cél, hogy 2 Celsius foknál ne melegedjen fel jobban a Föld átlaghőmérséklete az iparosodás előtti szinthez képest. Az ENSZ a párizsi csúcsig megvizsgálja, hogy az egyéni felajánlásokkal összességében elérhető-e ez a cél.

A mostani csúcstalálkozó azért húzódott el, mert egy csomó szegényebb ország addig nem volt hajlandó aláírni a csökkentés melletti elköteleződést, amíg a szövegbe nem került bele, hogy a gazdagabb országoknak többet kell anyagilag áldozniuk erre mint nekik. Kína és India (előbbi az első külügyminiszter-helyettessel, utóbbi a környezetvédelmi miniszterrel képviseltette magát a csúcson) követelték a legkeményebben, hogy ilyen garanciák kerüljenek bele a szövegbe.

A felmelegedésnek leginkább kitett országok, például a csendes-óceáni szigetek kormányai pedig azt követelték, hogy a gazdagok vállaljanak felelősséget a felmelegedés okozta károk enyhítésére.

Mindkét követelés bekerült a szövegbe. Eszerint a gazdagabbaknak segíteniük kell a szegényebbeket a vállalások teljesítésében, és a gazdagabbaknak segíteniük kell a felmelegedés okozta károk enyhítését is. A részletek tisztázatlanok maradtak.

Mi alapján?

Kína jelenleg a világ legnagyobb Co2 kibocsájtója. Akkor miért követel Peking pénzt azért, hogy fogja vissza magát?

A vitában az úgynevezett fejlődők (és ilyenkor Kína is idesorolja magát) azzal érvelnek, hogy a nyugati államok az ipari forradalom óta kedvükre fejlődhettek és szennyezhettek. Ha a most felzárkózóknak gúzsba kötve kell fejlődniük, akkor ez igazságtalan. Az eddigi károkat sem ők okozták, hanem azok, akik most meggazdagodva intik önmérsékletre az éppen feljövőket (és potenciális versenytársaikat). Magyarország ebben a vitában a fejlődőkkel ért egyet: kompenzációt, segítséget és megértést követel a gyengébbeknek.

Az elvet már korábban elismerték, innen való a kvótakereskedelem lehetősége is. Most annyi történt, hogy rögzítették, a párizsi vállalásokkor szempont lesz a szegények gazdasági kompenzálása.

Az erősek hozzáállásában is nagy különbségek vannak. Az EU már évek óta a világ legbátrabb csökkentőjének szerepébe helyezkedett, saját célszámai vannak 2020-ra, és most már 2030-ra is, egészen komoly vállalásokkal. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy az EU szeretne függetlenedni a határain túli energiahordozóktól, és ezért sok pénzt kell amúgy is fektetnie a megújulókba (szélerőművek, naperőművek). Másrészt az EU identitásának is fontos része, hogy ez egy humánus nagyhatalom.

Az USA-ban a demokrata kormány elég nyitott a klímavédelmi intézkedésekre, de egy esetleges republikánus fordulat alááshatja az eddigi elköteleződéseket. A 2016-os elnökválasztás több lehetséges republikánus elnök-jelöltje sem hisz abban, hogy az emberi beavatkozás megváltoztathatja az időjárást, és így az egész klímaügyi vitát hülyeségnek tartják.

Amit csökkenteni kellene

A célok teljesítéséhez elsősorban kevesebb szenet, olajat és földgázt kellene elégetni. Elsősorban az áram- és hőtermeléssel, másodsorban a közlekedéssel kerülnek a felmelegedést okozó gázok a levegőbe. Közben az áram és a kereskedelem a fejlődés alapja, vagyis pont azzal kellene spórolni, ami nélkül nem lehet jobb életszínvonalat teremteni.

Az erdőirtások is hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, mert a növények a szén-dioxidot megkötik és oxigénné alakítják. Erre nagy tételben leginkább az esőerdők képesek, ám ha ezeket irtják (és mostanában megint jobban irtják) akkor ez az önkorrekciós folyamat is gyengül.

A metán is üvegházhatást okozó gáz, ez pedig főleg rothadás útján jut a légkörbe. Az állattenyésztés itt az egyik fontos rizikófaktor, de a olvadó tundrák mocsarai és a kőolaj- és földgáz-kitermelés is felelősek.

A dinitrogén-oxid is gondot okoz, ez a gáz leginkább a műtrágyázás miatt van jelen a légkörben. És vannak bizonyos mesterséges gázok, amelyek szintén nagyon veszélyesek, mint például a régebben dezodorokban használt hajtógázok, de számos területén (hűtés, habosítás, szigetelés stb.) most is széles körben alkalmazzák őket.