Anton Sekovsztov politikatudós-egyetemi tanár-fordító az Orbán Viktor Magyarországa és Valgyimir Putyin orosz rendszere közötti párhuzamokat szedte össze az Interpreter nevű oldalra írt cikkében, több-kevesebb sikerrel.. Ez az az oldal, ami az orosz média és politika történéseiről igyekszik Putyin-mentesen és angolul beszámolni.
Sekovsztov cikke szerint Magyarország egy jobboldali, tekintélyelvű kleptokrácia (olyan politikai rendszer, amiben tolvajoké a hatalom), ami egyre több dologban hasonlít Putyin Oroszországára.
A tudós az első párhuzamot a választási rendszerek átalakításában találja meg. Azt írja, hogy Putyin Egyesült Oroszország Pártja először 2003-ban szerzett parlamenti többséget, utána pedig nagyon gyorsan hozzáfogott a választási rendszer átalakításához, úgy, hogy az a nagyobb pártoknak (mint az Egyesült Oroszország) kedvezzen. A 2007-es választási győzelemhez már ezek a múdosítások segítették Putyin pártját.
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után szintén módosította a választási rendszert, és 2014-ben már a neki kedvező új rendszer segítségével sikerült megtartania az alkotmányozó többséget a magyar parlamentben.
A választási rendszer módosításán kívül három fő hasonlóságot sorol fel a cikk a két rendszer között, és Sekovsztov szerint mindhárom pont olyan lépéseket tartalmaz, melyeket Putyin és Orbán egyaránt megtett a politikai hatalom megragadása és életbiztosítása érdekében.
Putyin Oroszországában több bíró vallomásai szerint az elnök hivatala és a titkosszolgálatok is nyomást gyakorolnak a bírákra. Kisebb ügyekben többnyire belátásuknak megfelelően dönthetnek, de ahol a politikai vezetés valamelyik tagjának érdekeiről van szó, ott beavatkoznak Putyin körei a bírók döntéseibe.
Magyarországon a bírói kar legfontosabb pozícióiba a Fidesz vezetőihez közeli kinevezettek kerülnek, hiszen a kétharmados parlamenti többséget birtokló párt azt választ az Alkotmánybíróság tagjává és elnökévé, a Kúria elnökévé vagy akár legfőbb ügyésszé, akit csak akar. És ezekre a pozíciókra többnyire valóban Orbánhoz közel álló embereket ültet a párt. A cikk idézi Sólyom Lászlót is, aki a Fidesz igazságüggyel kapcsolatos alkotmánymódosításáról azt mondta, hogy az
a hatalmi ágak szétválasztásának utolsó nyomait is eltüntette a magyar alkotmányos rendszerből.
Putyin Oroszországában ellenzéki újságírókat és szerkesztőket gyilkolnak meg, és több esetben fizikai fenyegetésekkel tartják nyomás alatt a szerkesztőségeket.
Magyarországról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felállítását említi ezzel párhuzamban a cikk, megjegyezve, hogy a hatóságot korábban vezető Szalai Annamária és a jelenlegi főnök, Karas Mónika is a Fidesz közeléből került a székébe. Magyarországon az NMHH elnöke vezeti a Médiatanács üléseit is. Sekovsztov szerint ezen kívül az ország lakosságának 80 százaléka csak a Fidesz befolyása alatt álló sajtóhoz fér hozzá. Ezt nem tudom, milyen adatból szűri le, és hogy pontosan mit tekint a Fidesz befolyása alatt álló sajtónak, de ezt írja.
Ide több dolog is tartozik, a cikk szerint Oroszország és Magyarország vezetői is úgy tekintenek nemzeteikre, mint természetes közösségekre, amiket külső és belső ellenség egyaránt fenyeget. Ide tartoznak Putyin Amerika- és Nyugat-ellenes kirohanásai, és a leszámolás több, Oroszországban tevékenykedő nemzetközi civilszervezettel. Orbán pedig többször beszél profitvadász nyugati multikról és külföldi érdekek általi befolyásolásról, a Fidesz és a KDNP vezetői pedig még durvábbakat mondanak a magyarországi civilszervezetekről, vagy akár az amerikai kitiltási botrányról.
Eközben Putyin és Orbán is arról beszélnek, hogy meg kell védeni az országukat a külföldi kizsákmányolástól.
Sekovsztov azt is hasonlóságként írja le, hogy szerinte mindkét politikus revizionista, akiknek elképzelései nem esnek egybe országuk jelenlegi határaival. Putyin a Szovjetunió szétesését tekinti nagy nemzeti tragédiának, Orbán rendszere pedig a trianoni békét. Azt talán nem kell hosszan ecsetelni, hogy ez a párhuzam miért orbitális baromság. Emellett az sem valószínű, hogy Orbán Viktor a szó magyar értelmében véve revizionista lenne, az meg csak ne legyen már baj, ha egy magyar állampolgár tragédiának tekinti a trianoni döntést.