Clooney feleségének köszönhetően figyelt fel a világ az örmény népirtásra

  • Hosszú sorokban kígyóztak a fotósok és újságírók az Emberi Jogok Európai Bíróság nagy kamarájának szerdai ülése előtt.
  • Bármennyire is fontos ügyekről szoktak itt dönteni, ez a médiaérdeklődés egyáltalán nem jellemző a strasbourgi bíróságon.
  • Szerdán egy török politikus ügyét tárgyalták, aki 2005-ben nemzetközi hazugságnak nevezte az örmény népirtást, és akit ezért előbb elítéltek, majd felmentettek.
  • De az érdeklődés elsősorban nem neki szólt, hanem az Örményországot képviselő egyik ügyvédnek, Amal Clooneynak. 

A szerdai volt az első tárgyalási nap ebben a már jó régóta húzódó ügyben. Dogu Perincek, a baloldali Török Munkáspárt vezetője még 2005-ben, egy svájci konferencián nevezte nemzetközi hazugságnak az örmények elleni 1915-ös népirtás jogi definícióját. A kijelentéséből per lett, és 2007-ben egy svájci bíróság pénzbüntetésre ítélte a török politikust.

Perincek ezután fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), és a testület 2013 decemberében a javára ítélt, kimondva, hogy Svájc megsértette a politikus szólásszabadsághoz való jogát. Örményország fellebbezett a döntés ellen, ebből lett a mostani per, ahol az örmény álláspontot Geoffrey Robertson emberi jogi ügyvéd irodája, és így többek között az ott praktizáló Amal Clooney is képviseli.

(ANDREAS SOLARO / AFP)

Amal Alamuddin Clooney, akit az angolszász sajtó igazán azután fedezett fel magának, hogy hozzáment egy ismertebb színészhez, igazi világsztár a saját területén. Az Oxfordban és New Yorkban végzett ügyvéd a mostani ügy előtt is egy rakás fontos emberi jogi ügyet vitt, egyetemi évei alatt Sonia Sotomayor munkatársaként dolgozott, az ENSZ-bizottságok tanácsadója volt szíriai és libanoni ügyekben, tavaly pedig többek között a brit külügyminiszter, William Hague társaságában azon dolgozott, hogy hogyan lehetne nemzetközi együttműködés keretében védelmet biztosítani a háborús zónában ragadt gyermekeknek a szexuális erőszak elől.

Szintén szerepet vállalt a brit sajtóban meglehetősen nagy felháborodást kiváltó perben, ami során a görög állam követeli vissza a Parthenon darabjait a British Museumtól. Korábban védte már Strasbourgban Julija Timosenko volt ukrán kormányfőt és a Wikileaks-alapító Julian Assange-ot is.

Mint egy reflektor

A befolyásos libanoni drúz családból származó Amal Ramzi Clooney ügyvédi szereplése most pedig hatalmas lökést adhat a történelmi tragédiájuk nemzetközi elismeréséért évtizedek óta küzdő örményeknek.

Mert a hatalmas sajtóérdeklődésről el lehet mondani, hogy felszínes, hiszen a fotósokat csak azért érdekli mindez, mert George Clooney felesége szerepel a bíróságon, és hogy több kérdés hangzik el a ruháival kapcsolatban, mint a jogi kontextussal, de az viszont tagadhatatlan, hogy ennyi cikk a sajtóban az örmény népirtásról még nem nagyon jelent meg.

Az 1915 és 1917 között végrehajtott kitelepítésekben és vérengzésekben a legelfogadottabb történészi álláspontok szerint 1,5 millió örmény nemzetiségű embert gyilkoltak meg az Oszmán Birodalomban. A hivatalos török álláspont mind a mai napig tagadja, hogy ez megtörtént. Egyrészt az áldozatok számát jóval kevesebbre becsülik, és azt állítják, hogy azt csak az örmények túlozták el, másrészt pedig tagadják a vérengzés szervezett, szisztematikus voltát. Helyette azzal érvelnek, hogy a területen polgárháború zajlott, és ebben valóban estek el örmények.

Amal Clooney és Geoffrey Robertson a szerdai tárgyaláson (FREDERICK FLORIN / AFP)

Mint ahogy ebből a perből is sejteni lehet, a történtek megítélése a mai napig nagyon komoly diplomáciai kérdés a törökök és az örmények számára is. Tavaly áprilisban, amikor az Egyesült Államok kongresszusában sokadszorra is felmerült, hogy a népirtást hivatalosan is népirtásként ismernék el, Törökország sokadszorra is tiltakozó közleményt adott ki, amiben figyelmeztették az amerikaiakat, hogy egy ilyen lépés károsíthatná a két ország kapcsolatát.

A kérdés azért is vált hangsúlyosabbá az utóbbi pár évben, mert idén április 24-én lesz a népirtás kezdetének századik évfordulója. 1915-ben ezen a napon indult meg a pogrom az örmények ellen. Ezen a napon a török kormány utasítására több mint kétszáz örmény értelmiségit vettek őrizetbe Konstantinápolyban. Heteken belül további kétezer embert vettek őrizetbe. Hamar megindultak a deportálások, ami során a letartóztatott értelmiségiek többségét meggyilkolták.

Törökország pár éve már felajánlotta, hogy az örményekkel együttműködve állítsanak fel egy közös történelmi bizottságot, ami kezelhetné a "tragikus 1915-ös események emlékét", de mivel a török álláspont mindvégig az volt, hogy a népirtás megtörténte csak egy kitalált történelmi tény, az örmények nemet mondtak erre a lehetőségre.

Nem az ítélet a fontos

Perincek svájci elítélését az tette lehetővé, hogy az országban érvényes rasszizmus-ellenes törvények minden népirtás tagadását szankcionálják. De az EJEB 2013-as ítélete szerint a döntéssel Pericek szólásszabadsághoz való jogát sértették meg, amikor mindezért büntetőügy során marasztalták el. Az akkori döntés szerint ráadásul nincs is általános konszenzus abban, hogy az örmények ellen elkövetett vérengzések népirtásnak minősülnek-e. Jelenleg a Föld országai közül csak 22 tartja hivatalosan annak.

És mindössze három európai országban, Görögországban, Szlovákiában és Svájcban szankcionálják az örmény népirtás tagadását. Franciaországban is élt hasonló törvény, de azt pár évvel ezelőtt az alkotmánybíróság eltörölte.

Az első tárgyalási napon Clooney azzal érvelt, hogy Törökországot nem lehet komolyan venni, ha szólásszabadság védelmében szólalnak fel. Erre elég jó alapot szolgáltat az is, hogy EJEB előtt 224 olyan ügy járt, ami a török kormány ellen indult a szólásszabadság megsértése miatt. Az országban például vádat emeltek a törökországi örmény újságíró, Hrant Dink ellen, mert egy cikkében amellett érvelt, hogy az 1915-ös vérengzés népirtás volt. Dinket 2007-ben egy 17 éves török nacionalista gyilkolta meg nézetei miatt, temetésén kétszázezer ember vett részt.

Találatok egy ismert emberi jogi ügyvédre a Googleban

Dink családtagjaira hivatkozva is mondta azt Clooney, hogy az örmények pontosan tudják, hova vezet az olyan törvénykezés, ami a megszólalásokat túl széles módon korlátozza, és nem is azért vannak bíróság előtt, hogy ilyen törvények szülessenek.

A per során Perincek tagadta, hogy gyűlöletet akart volna szítani az örmények ellen, és azzal védekezett, hogy őt korábban be is börtönözték, mert megszólalásaiban kiállt Törökország egy másik kisebbsége, a kurdok mellett. Szerinte mindig is osztotta az örmény polgárok fájdalmát, és nem lehetne tőle olyan mondatot idézni, ami ellentmondana ennek. Ugyanakkor fontos, hogy ne legyenek tabuk, ha a megszólalás szabadságáról van szó.

Az örményeket képviselő jogi iroda vezetője, Geoffrey Robertson válaszában azzal vádolta Perinceket, hogy a baloldali-nacionalista politikus csak azért turnézott korábban európai rendezvényeken, mert várta az alkalmat, hogy egy alkalommal majd provokatív mondatai miatt őrizetbe vegyék, hogy ezzel a hazai támogatottságát növelje. Robertson szerint csupa olyan országba utazott el, ahol a törvény szankcionálhatja a népirtások tagadását.

Itt tartunk az első tárgyalási nap után, és lehetetlen megmondani, hogy mi lesz a tárgyalás kimenetele. De ez nem is annyira fontos, mert sokakkal együtt mi sem hiszünk abban, hogy szankcionálni kell azt, aki hülyeségeket vagy hazugságokat beszél történelmi tényekről. A történelmi tények megismertetése viszont nagyon fontos feladat, és ebben most nagy szerep juthat egy ügyvédnőnek, akiről máskor olyan cikkek szoktak születni, hogy mit viselt a Golden Globe-díjátadón.