A gépesítés, pontosabban az automatizálás nem el fogja venni, hanem már most elveszi a munkát az emberektől. Ahogy 100 éve leáldozott a lovaknak, úgy most a gazdaság több területén az emberi észt váltja fel az olcsóbb és megbízhatóbb gépi intelligencia. Itt írtunk arról, hogy a világon legalább 70 millió ember dolgozhat személy- és áruszállítással, de ezeknek a munkáknak lassan befellegzik. Ha az emberek jelentős része az ilyenek miatt el fogja veszíteni az állását, az a gazdaság hatalmas szeletét döntheti romba.

Addig viszont sokkal sürgetőbb problémákkal kell szembenéznünk: a sofőrök nélküli autókkal. Michigani fejlesztők még kamu városközpontokban tesztelnék őket, de a Google automata autóit már az idén bevethetik a közutakon. Kaliforniában már szabad a pálya, több ezer kilométert tehetnek meg a tesztautók, hogy bizonyítsanak. Egy Audi A7 egy majdnem 900 km-es, a Szilícium-völgytől a Las Vegas-i Consumer Electronics Show-ig tartó utat tett meg biztonságosan.

De amint megjelennek az utakon a robotkocsik, csak órák kérdése lesz, hogy megtörténjen az első baleset. Talán nem a sofőr nélküli autó lesz a hibás, hanem egy figyelmetlen régivágású, emberi meghajtású járgány – de ha az emberi fél benyújtja a biztosítási igényt, és bíróság elé viszi az ügyet, az több iparágon átívelő problémához vezethet.

Mert mégis ki lehet a felelőse egy balesetnek, amit egy automata autó okozott?

• A benne ülő ember, aki nem lépett közbe, mert megbízott a robotsofőrben?
• Az autó gyártója?
• Az adatok feldolgozásáért felelős alkatrészek gyártója?
• A programozók, akik a kódokat írják beléjük?

A mai vállalatok és a jog egyelőre nem tudja egyértelműen kezelni a drónok, robotok, szenzoros hálózatok és egyéb, az emberi közreműködést szinte teljesen kizáró technológiák okozta kockázatokat, és megnyugtató biztosíték sincs rájuk. Hamarosan valószínűleg mindegyik iparban át kell majd alakítani a biztosítási rendszereket. Az autógyártók évtizedekig számoltak a biztosítási követelményekkel és költségekkel, de a különböző chipek beszállítóinak ez eddig nem volt kötelező.

A sofőr nélküli kocsikról szóló vitákba eddig a Google, az Audi, a Mercedes, a Toyota, és még az Intel, a Qualcomm, a Navstar meg a Boeing is belefolyt. A nagyobb biztosítótársaságok közül egyik sem.

Orwelli megoldás

Közben egyre inkább kamerákkal biztosítjuk be magunkat. A köztereken szaporodna, Amerikában meg már rendőrök tízezreit kamerázták be. Sok New York-i taxiban figyelik folyamatosan az utasteret, nehogy a sofőr vagy az utas olyasmivel vádolja a másikat, ami nem igaz. Kelet-ázsiai, de főleg orosz kocsikat lepnek el a műszarfalra tett fedélzeti kamerák, mivel rengeteg a baleset, az emberek félnek az erőszaktól és a korrupciótól, ráadásul az ügyvédek is olyan megbízhatatlanok, hogy mindenki igyekszik kizárni a kétértelmű helyzeteket.

Minthogy programokat nem lehet igazságszolgáltatás elé idézni, a bíróságok ahelyett, hogy hosszasan iktatná, feldolgozná, elemezné a hatalmas adatbázisokban található, a közlekedési szokásokat, a környezeti körülmények alakulását és a jelzőlámpák logisztikai mintáit bemutató statisztikákat, praktikusabb megoldást fognak választani: minden egyes vitás ügynél a – kevésbé szabadon értelmezhető – videofelvételeket fogják megvizsgálni.

Ez is több kérdést vet fel, például hogy hogyan reagálnak majd az autó- és készülékgyártók a keresletre (a biztosítótársaságok most is kedvezményeket adnak a beépített kamerával rendelkező autók után), vagy hogy milyen új piacok szereplői tűnnek fel, akik biztosítják a kamerákat, illetve a videók hitelesítését, tárolását és elemzését.

Mit csinálsz majd vezetés helyett?

A gyorsan frissülő GPS-szel ellátott automatakocsik a dugóhelyzetet előre ismerve szinte mindig megtalálják majd a több ezer lehetőség közül a legrövidebb utat A és B között. Az is lehet, hogy a robotkocsik ezrei majd Los Angeles csendes, előkelő helyein mennek át, ezzel torlódást okozva és lehúzva az ingatlanárakat, végső soron pedig dzsentrifikálva a környéket. Azok a benzinkutak, bevásárlóközpontok és gyorséttermek is aggódhatnak, amik most az arrafelé vezető elcsigázott autósokat célozzák meg.

Talán a legérdekesebb az, hogy majd vajon mivel üti el az időt az a sofőr, aki gyakorlatilag nem is vezeti az autót. Talán új szórakozási formák jellenek meg, de olyanok, amik nem terelik el teljesen a vezető figyelmét, hogy az közbeavatkozhasson, ha nagy baj van. A hatóságok nyilván meg fogják szabni, milyen utastéri szórakozás számít majd biztonságosnak.

(via Techcrunch)