• Oroszország nagy árat fizethet a debalcevei győzelemért: a látszat ellenére az ukrán haderő nem omlott össze, sőt, komoly veszteségeket okozott az ellenfelének.
• Vagyis úgy tűnik, hogy rossz felszereltsége és inkompetens vezetése ellenére is képes ellenállni az orosz agressziónak.
• Ha még nyugati fegyvereket is kapnának, teljesen elvehetnék az oroszok kedvét a további agressziótól.
• Így patthelyzet alakulhat ki, ami a látszat ellenére valójában Ukrajnának kedvez.
• Azért, mert ez az oroszoknak kerül több pénzébe.

Mi van, ha minden, amit az ukrán-orosz háborúról gondolunk, hibás alapfelvetésen alapul? Ha tévedünk, amikor Ukrajnát gyengének, Oroszországot pedig erősnek gondoljuk? Vagy ha azt hisszük, hogy Oroszország a Nyugat agresszív fellépése, és nem pont a tétlensége miatt eszkalál?

Alexander J. Motyl, a New Jersey-i Rutgers Egyetem politológiaprofesszora szerint pont ez a helyzet.

Motyl kiindulásként a debalcevei fiaskó elemzésével kezd. Debalcevét az ukránok egy héttel a második minszki tűzszünet után vesztették el. A város feladását pár ukrán elemző kivételével mindenki az ukránok kudarcként értékelte. Maga Vlagyimir Putyin sem tett mást. Már a minszki egyeztetéseken azzal hencegett, hogy legalább ötszáz ukrán katona fog elesni, és akár kétezer is fogságba eshet.

Aztán az ukrán visszavonulás után azon gúnyolódott, hogy Debalcevénél "a tegnap traktorosai", vagyis egyszerű, környékbeli parasztok győzték le az ukrán hadsereget.

Ez persze hazugság, azóta többszörösen is bebizonyosodott, hogy Debalcevénél valójában orosz hivatásosok harcoltak az ukránokkal, a helyi felkelőket csak a környék megtisztítása után, de még a sajtó beeresztése előtt engedték csak a városba. A valós veszteségekről szóló megbízható becslések pedig azt mutatják, hogy az orosz győzelemről és ukrán kudarcról szóló narratíva ha nem is kifejezetten hazug, de meglehetősen egyoldalú értékelése a történteknek:

míg az ukránoknak 260 katonája halt meg vagy tűnt el a harcokban, az oroszok 868 katonát vesztettek, vagyis a veszteségarány 1:3-hoz.

Ez alapján már nehéz azt állítani, hogy az oroszok megsemmisítő vereséget mértek volna Debalceve védőire - bár az az ukrán olvasat is hamis, hogy a taktikai visszavonulás diadal volna.

Mi következik ebből?

Motyl szerint egyrészt bebizonyosodott, hogy az ukrán hadsereg még mindig nagyon komoly problémákkal küzd, de immár elsősorban a legfelsőbb szinteken:

az, hogy egy éven belül harmadszor zártak katlanba nagyobb ukrán erőket - bár most Ilovajszkkal és a donyecki reptérrel szemben legalább sikerült kimenekíteni az ostromgyűrűben rekedtek javát -, rávilágít a régivágású ukrán vezérkari főnök, Viktor Mozsenko a nehéztüzérség korlátlan használatán, illetve a megszerzett pozíciók merev tartásán és a taktikai visszavonulás elvetésén alapuló doktrínájának tarthatatlanságára.

Az is bebizonyosodott, hogy az ukrán hadsereget - amire idén már a GDP 5 százalékát tervezik költeni - inkább mozgékony, a páncélosok és a légierő elhárítására alkalmas könnyű haderővé kéne fejleszteni.

Egy ilyen haderőnek, még ha a tervek szerint egy éven belül a létszámot megduplázva 250 ezres sereggé fejlesztik, a szó hagyományos értelmében nem volna esélye legyőzni az orosz hadsereget, de Motyl szerint nem is ez a cél.

A cél szerinte valójában az orosz győzelem megakadályozása, vagyis a mostani patthelyzet fenntartása.

Ez ugyanis most az oroszoknak rossz: ők vannak házon belül, Kelet-Ukrajna gyakorlatilag az övék, az ott élők minden gondjával-bajával, életben tartásuk minden költségével együtt. Ez, tekintettel a szankcióktól és a zuhanó olajártól sújtott orosz gazdaság folyamatosan romló állapotára, hosszú távon fenntarthatatlan pozíció. Oroszország két módon keveredhet ki győztesen a háborúból:

• ha lerohanja Ukrajnát;
• vagy ha olyan békét erőszakol ki, amiben a kelet-ukrajnai területek ugyan Ukrajna részei maradnak, de széleskörű autonómiát kapnak.

Utóbbi esetben ugyanis pont fordított lenne a helyzet, mint most: Ukrajna állná egy olyan régió fenntartásának költségeit, ami felett politikai hatalmat valójában nem gyakorol.

Ukrajnának tehát nem legyőznie kell az oroszokat a szó hagyományos értelmében, hanem feltartóztatni. Fenntartani a jelenlegi patthelyzetet.

Az ukrán olvasat szerint országuk erre nyugati támogatással, elsősorban nyugati fegyverekkel képes is lehet. Nyugaton ezzel szemben a legfőbb kifogás, hogy a háború eszkalálódásához vezethet. A történtek ukrán olvasata szerint a valóság ezzel ellentétes:

eszerint Oroszország a Krímet büntetésből szállta meg Janukovics megbuktatása miatt, Kelet-Ukrajnát pedig nem a nyugati szankciókra adott válaszként, hanem pont az erőtlen nyugati fellépés miatt merte lerohanni.

Innen nézve pedig már úgy tűnik, hogy a patthelyzet azért alakult ki, mert Ukrajna elég erős volt Oroszország feltartóztatásához, Putyin pedig nem a Nyugat könyörgésére, hanem azért ült tárgyalóasztalhoz februárban Minszkben, mert az ukránok elég ideig tudták tartani Debalcevét.

Ezt az ukrán szempontból kedvező patthelyzetet Motyl szerint akkor lehet fenntartani, ha Ukrajna elég erős marad: mivel Oroszország a gyengeség jelére támad, az ukrán hadsereget eléggé meg kell erősíteni, hogy eszükbe se jusson újra támadni. (Via Foreign Policy. Címlapkép: egy Grad rakétavető becsapódott lövedéke Mironyivszke faluban, Debalceve szomszédságában. AFP PHOTO/ ANATOLII STEPANOV.)