Ahogyan azt hetekkel ezelőtt megjósoltuk, a Simicska-Orbán viszály előbb-utóbb Nyugat-Kelet viszályként fog lecsapódni a magyar politikában. Simicska Lajos tegnapi mandineres, majd ATV-s nyilatkozatai drámaian felgyorsították ezt a folyamatot. Nem kétséges, hogy a vádak tonnás súlyként fogják lefelé húzni a kormányfő hitelességét. Nem azért, mert a vádló annyira hiteles, hanem mert Orbán Viktor elmúlt egy éve legalábbis hitelesebbé teszi a támadásokat.

Simicska Lajos gyakorlatilag azt sugallta, hogy Orbán Viktor jelentett róla a kommunista titkosrendőrségnek.

Hasonló tartalmú pletykák már korábban is megjelentek internetes fórumokon, de eddig nem nagyon vette őket komolyan senki. Pedig ügynökügyben legalábbis furcsa volt a kormányfő magatartása. Orbán Viktor, aki az egész magyar alkotmányos berendezkedést a saját kénye-kedve szerint szabatta át 2010 és 2014 közt, ehhez a kérdéshez még csak bottal sem nyúlt. Mindezt annak ellenére, hogy mára Magyarország az egyetlen volt kommunista EU-tag, ahol érintetlenek az akták. A kormányfő tartózkodása azonban nem volt igazán feltűnő, mert egyszerűen követte a magyar politikai elit immáron 25 éves gyalázatos gyakorlatát.

A vádat a vádló személye és helyzete sem teszi hitelesebbé. Simicska Lajos az ellenzéki érzelműek szemében nagyon sokáig vörös posztó volt, de még a kormánypártiak is amolyan szükséges rosszként beszéltek róla az elmúlt években. Ráadásul pár hete nyilvánvalóvá vált, hogy haragban, sőt, háborúban van a miniszterelnökkel. Ki hinne egy ilyen embernek?

Az egykori kollégiumi társ szavai mégis ütni fognak.

Nem is annyira őmiatta, hanem a miniszterelnök hihetetlen orosz násztánca okán. Az a pálfodulás ugyanis, amit Orbán Viktor Moszkva kapcsán leírt, és amire megannyi archív felvétel emlékeztet minket, teljesen aláássa a hitelességét. A miniszterelnök hosszúra nyúlt politikai pályafutása során volt már sok minden: antiklerikális liberális, konzervatív és plebejus politikus, de bármerre is fordította a köpönyeget egy dolog biztosan állandó volt: mindig harcosan Nyugat-barát és oroszszkeptikus volt. 2010-től kezdődően, de 2013 végétől felgyorsulva mindez megváltozott. Mára a magyar miniszterelnök a moszkvai autokrata szövetségese lett.

Ha még ez is lehetséges volt, ha az identitás ilyen alapvető eleméről is kiderülhet, hogy hamis, akkor innentől bármit el lehet képzelni az adott személyről. Még azt is, hogy a magyar antikommunizmus szimbóluma valójában nem is olyan fekete öves ellenálló volt, mint azt feltételeztük. Az orbáni politikuskép darabokra eshet. Ebből a szempontból majdnem mindegy, hogy mi a valóság. Amit egyébként részben a kormányfő miatt úgysem ismerhetünk meg.

Simicska Lajos pedig nagyon bölcsen teszi, hogy a moszkvai szálat hangsúlyozza mint gyanújának mozgatórugóját.

Ez a kormányfő Achilles-sarka, az ezzel való szembenállás pedig az oligarcha szépen lassan épülő autenticitásának legfontosabb pillére.

De ezzel közel sincs vége. Még pár nap és a MET állami vállalatokkal kötött szerződései is nyilvánosak lesznek. Hamarosan megint gázról, korrupciógyanúról, egy, a kormányfő számára kedves focicsapatról, azaz ki nem mondva, de mindenki által értve a „keleti nyitás” árnyoldalairól lesz szó. Meg lennénk lepődve, ha a Magyar Nemzet nem lenne rajta az ügyön.