Megdőlt a nagy reggeli-mítosz

Ha nem reggelizel,

MEGHALSZ!!4!

Bő egy évszázada ez a mítosz határozza meg a táplálkozástudományt. Reggelizz úgy, mint egy király, tanították már az általános iskolában is, mindezt olyan, olykor félelmetes állításokkal alátámasztva, hogy

A sok tudományos vizsgálatra aztán egész iparág épült, hogy lenyomja a torkunkon a müzlit. Vagy tán fordított lenne az összefüggés?

Valójában az ipar az, ami reggelizésre kényszerít minket, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy pont a reggelire ajánlott ételeket lehetett a legkönnyebben előre csomagolt kiszerelésben árulni!

A reggelivel kapcsolatos mítoszok közül érdemes egyből ezt az elsőt cáfolni, miszerint reggel érdemes gyorsan felszívódó szénhidrátokat fogyasztani. Ezen az elven alapul a mostanában népszerű elmélet, hogy reggel gyümölcsleveket kell inni. Végülis a facsart gyümölcslénél gyorsabban felszívódó szénhidrát aligha akad: gyakorlatilag folyékony cukor.

A gyorsan felszívódó szénhidrátoknak azonban megvan az a sajátos tulajdonságuk, hogy

gyorsan felszívódnak.

Vagyis egy jóízű léreggeli után pár órával már újra farkaséhesek leszünk.

Hasonlóan alaptalan az az állítás is, hogy sokkal inkább megéri többször keveset enni, mert az jót tesz az anyagcserének. Ha önmagában vizsgáljuk az állítást, akár még igaz is lehet.

Egymás mellé téve így néznek ki egy gyakran, de keveset és egy ritkán, de sokat evő ember élettani mutatói egy étkezés után:

vercukor1

Ha viszont ugyanezt az egész napra kivetítve nézzük, erre a meglepő eredményre jutunk:

vercukor2

Magyarán, egész napra vetítve már bőven kiegyenlítődnek az adatok, vagyis semmivel sem egészségesebbek azok, akik gyakran esznek keveset, azoknál, akik ritkán sokat. Még csak a fogyásukat sem befolyásolja. Ebben a kísérletben például egész extrém körülményeket vizsgáltak: az egyik csoport napi egyszer étkezett, a másik napi ötször - összességében viszont pont ugyanannyi és ugyanolyan tápanyagot. A kutatás eredményei szerint

nincs lényegi különbség az egyszer és az ötször étkezők között az energiaegyensúly tekintetében.

Ugyanez elmondható a reggelizők és a reggelit kihagyók viszonylatában is. A népszerű tévhittel szemben azok, akik nem reggeliznek, a nap hátralevő részében nem kompenzálják túl a reggel kieső energiát nagyobb energiabevitellel, sőt. A valóság ezzel szemben az, hogy akik nem reggeliznek, összességében kevesebb energiát visznek be a szervezetükbe - igaz, kevesebbet is égetnek el a nap folyamán. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy lelassult volna az anyagcseréjük.

És még csak az sem igaz, hogy a reggelizők jobban teljesítenek az iskolában. Az ezt megalapozó kutatásban ugyanis csupán azt vizsgálták, hogy az iskolában a reggeliző vagy nem reggeliző gyerekek teljesítettek-e jobban, más faktorokat nem. Pedig gyanítható, hogy azok a gyerekek, akik reggeliztek, jobb módú családokból érkeztek, mint a nem reggelizők - a társadalmi státusnak pedig nagyobb szerepe lehet az iskolai eredményekre az étkezési szokásoknál. Magának a reggelinek ehhez semmi köze.

Eleve, a reggeli fontosságát hangsúlyozó tanulmányok javarészt megfigyeléseken alapulnak, vagyis már meglévő adatokból próbáltak következtetéseket levonni. A reggeli jelentéktelenségéről szóló tanulmányok ezzel szemben kontrollált klinikai kísérleteken alapulnak. Például ez a 2014-es kutatás, amiben 300 résztvevőt soroltak három csoportba: az egyik tagjainak mindenképpen kellett reggelizniük, a másik csoport tagjainak semmiképp sem, a harmadik csoport tagjai pedig azt csináltak, amit akartak. 16 hét után semmilyen lényeges különbséget nem tapasztaltak a csoportok élettani adataiban.

Vagyis a cikk eleji állítással szemben nem fog meghalni, ha kihagyja a reggelit. Sőt. A táplálkozástudományi kutatások legfrissebb eredményeit az alábbi folyamatábrán foglaltuk össze:

reggeli_flowchart

(Via Quartz, Forbes, Lifehacker. Címlapkép: Rene Schwietzke / Flickr CC BY 2.0)

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.