Életrajzírói szerint csak akkor érthetjük igazán Putyint, ha tudjuk, mi történt vele Drezdában a nyolcvanas években

1989. december 5-én, néhány héttel a berlini fal leomlása után tüntetők rohamozták meg a kelet-német titkosrendőrség, a Stasi drezdai székházát, egy kisebb csoport később az épülettel szemközt lévő helyi KGB-központhoz vonult, a kaput őrző orosz KGB-s be is futott az épületbe félelmében.

Nem sokkal később azonban egy alacsony, de higgadt és határozott KGB-s jött ki az épületből, és szólt néhány szót a tüntetőkhöz. Azt mondta,

„Ne próbáljanak erőszakkal behatolni az épületbe. Az elvtársaim fel vannak fegyverkezve, és vészhelyzet esetén felhatalmazásuk van a fegyverhasználatra.”

A tüntetők erre elvonultak, de a KGB-tiszt nem nyugodott meg, erősítést kért a Drezdában állomásozó szovjet tankhadosztálytól a KGB-főhadiszállás védelmére.

„Semmit nem tehetünk, ha Moszkvából nem utasítanak. És Moszkva néma.”

A KGB-tiszt a fiatal Vlagyimir Putyin volt, aki a 80-as évek második felében érkezett KGB-ügynökként Drezdába akkori feleségével, Ludmilával. Életrajzírói szerint a Drezdában megélt rendszerváltás nagyban befolyásolta Putyin jellemfejlődését, ezen keresztül pedig az élmények meghatározták azt is, hogy Oroszország vezetője milyen államot épít maga köré.

Ismerősei és akkori kollégái szerint Putyint elborzasztotta, hogy Moszkvából semmilyen parancs nem érkezik, az NDK-ben szolgáló KGB-sek úgy érezték, az orosz vezetők inkompetensek, és elárulják őket. Nem véletlenül nevezte az orosz elnök még évekkel ezelőtt a XX. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának a Szovjetunió széthullását.

Putyin és felesége kifejezetten jól érezték magukat az NDK-ban, az életszínvonal magasabb volt az orosznál, az utcák tisztábban voltak, és Putyinnak tetszett az NDK politikai berendezkedése is: az orosz viszonyokkal ellentétben itt szatellitpártjai is voltak a kommunista pártnak, és bár a valódi választás esélye nem volt adott a lakosság számára, intézményileg ebből a szempontból legalább egy fokkal közelebb állt a demokráciához az NDK, mint a Szovjetunió. Az NDK politikai berendezkedése több elemző szerint is nagyban hatott Putyinra a mai orosz rendszer építésében is.

Putyin rengeteg barátot szerzett ebben az időben, családjával egy elit-panellakótelepen lakott Stasi és KGB-tisztek szomszédságában, orosz és német kollégáival gyakran járt a helyi kocsmákba is, ahol az oroszok különösen elégedettek voltak a német sörökkel.

Maga Putyin a Radebergert szerette különösen.

1989-ben viszont megtapasztalta, hogyan hullik darabjaira nemcsak a szovjet érdekszféra, hanem konkrétan az NDK is. Az ország, amit az évek során kifejezetten megszeretett, megszűnt létezni. Putyin KGB-s és stasis ismerősei hasonlóan nehezen élték meg a változást, Putyin egy interjújában arról is mesélt, hogy drezdai szomszédja, aki a barátja is volt, egy hétig sírt otthon, amiért romba dőlt teljes, addig kiépített és biztosnak tűnő egzisztenciája.

Egy másik kollégáját tüntetők szégyenítettek meg az utcán, majd 1990-ben a trauma miatt öngyilkos lett.

Putyinban az is különösen nagy nyomot hagyott, mikor Helmut Kohl nyugat-német kancellár Drezdába utazott, és beszédet mondott a város lakosságának. Ebben arról volt szó, hogy a német egyesítés elkerülhetetlen. Kohl többször használta a német Vaterland (kb. szülőhaza, de szó szerint apaföld)  szót is a beszédében, ami keleti és nyugati oldalon is gyakorlatilag kiveszett a német közéletből a Harmadik Birodalom bukása után. A drezdaiak viszont éljeneztek ezekre a szavakra, Putyinékat pedig sokkolta a jelenség, hiszen úgy tűnt a számukra, hogy nacionalisták veszik át az uralmat az NDK felett. Életrajzírói szerint Putyinban ezeket a rossz emlékeket éleszthették fel a kijevi tüntetések is.

Miután Putyinék visszatértek a Szovjetunióba, látták, hogy Gorbacsov vezetése alatt az is a darabjaira hullik, és minden megváltozik a szovjet időkhöz képest. Leningrádból újra Szentpétervár lett, a Puytin család pedig egzisztencia nélkül maradt az általuk ismert világ megszüntetésével.

Putyin azonban hamar rájött arra, hogy az a titkosszolgálati elit, amibe Drezdában épp belépett, a kapcsolataival rövidesen Oroszország vezető erejévé válik majd. Az elnök jól kapta el ezt a hullámot, és a mai orosz eliten is látszik, hogy Putyin számos korábbi drezdai kollégáját helyezte magas és fontos állami pozíciókba. (BBC)