A gárdamellény lesz Vona Gábor pufajkája

Vona Gábor pártelnök hétfőn új korszakot hirdetett a Jobbiknál. Az újságíróknak azt mondta, hogy aki rasszista, az keressen magának másik pártot, mert a Jobbik nem rasszista. A parlamentben pedig azt mondta, hogy a Jobbik egy néppárt, amelynek alappillére ugyan egy radikális program, de nyugodt, polgári stílusban adja ezt elő. Vona lényegében bejelentkezett a Fidesz helyére: „polgári néppártnak” pozicionálta a Jobbikot, ami nem is olyan régen még „nemzeti radikálisnak” mondta magát.

2010-ben élete első parlamenti munkanapján Vona még a Magyar Gárda mellényében érkezett az ülésterembe, a párt körül és a frakcióban is hangadók voltak a skinhead mozgalom egykori vezéralakjai, és nyilvánvaló vált a kapcsolat a náci propagandát terjesztő kuruc.info és a párt között.

A Jobbik újrapozícionálása nem most kezdődött ugyan, és mint ebben a cikkben rámutattunk, a jelenség összefügg a Fidesz jobbra tolódásával, de így is egyértelmű, hogy új korszakot hirdetett a párt vezetője hétfőn.

Hiteles ez?

Elsőre nevetségesnek tűnhet ez az átállás, hétfőn öt perc alatt össze lehetett szedni egy csomó hírt a Jobbik közelmúltjából, ami arról szól, hogy a rasszizmus mennyire közel áll a párthoz. Ennek ellenére egy ilyen átváltozás még működhet. A rendszerváltás óta a magyar politikai elitben sok vezető legalább egyszer megfordult már a damaszkuszi úton. És sokszor csont nélkül sikerült a váltás.

  • Horn Gyula közvetlenül az 56-os forradalom és szabadságharc leverése után lépett be a BM Rendőri Karhatalmi Ezredébe, szó szerint fegyvert fogott a diktatúra helyreállításáért. A 90-es években egy olyan korszakban volt miniszterelnök, amely hivatalosan ünnepelte az 56-os forradalmat, és egyébként Horn készítette elő, hogy Magyarország belépjen a NATO-ba. Abba a katonai szövetségbe, amelytől az 56-os forradalmárok fegyveres segítséget vártak.
  • Medgyessy Péter a Kádár-diktatúra kémelhárító ügynöke volt, de már „Polgár a pályán” címmel írt önéletrajzi könyvet. A kommunista tábor hírszerzőjéből nyugati bankok vezetője lehetett, majd pedig az a miniszterelnök, akinek kormányzása idején Magyarország belépett az Európai Unióba.
  • Orbán Viktor a Liberális Internacionálé alelnöke volt 1992-2000 között. 2014 nyarán pedig miniszterelnökként illiberális modellt hirdetett. A totális ideológiai fordulathoz neki már nem is kellett egy rendszerváltás.

De nemcsak személyek, hanem teljes pártok is tettek már óriási fordulatot a magyar demokrácia 25 éves történetében. Volt amikor ez sikerült, és volt amikor nem.

Az SZDSZ antikommunista pártból lett a kommunista állampárt utódjának hű társa 15 évig. Ennek köszönhetően ugyan három ciklusban is kormányozhattak, de a párt közben belerokkant a fordulatba, az első koalíciókötés után harmadára esett vissza támogatottságuk. Az MDF sem élte túl a sok pozícióváltást, a nemzeti-plebejus pártból hiába akart Dávid Ibolya piacpárti-liberálisat csinálni 2010-re, erre senki nem volt vevő.

Orbán Viktor vezetésével a liberális, világias, piacpárti Fideszt viszont át lehetett állítani egy illiberális, keresztény, etatista párttá. A csavar működött, a Fidesz az utóbbi két választáson kétharmados többséget szerzett.

Egy párt teljes ideológiai átalakítása elvben működhet, mindegy hogy ki mit mondott és képviselt néhány évvel korábban, meg lehet csinálni. Egy teljes életút hitelességét nem várják el a választók.

Vona a saját hatalmáról is beszélt most

A Jobbik elnökének hétfői bejelentései legalább annyira szóltak befelé mint kifelé. Évek óta tart a párt óvatos szelídítése. Néhány első vonalban lévő nagyon radikális figurától már megszabadultak (Zagyva György Gyula, Lenhardt Balázs), a párt egyik fő bázisának számító borsodi szervezetet teljesen lefejezték még az előző ciklusban, a militarista társszervezeteket elengedték, idén még nem vonultak fenyegetően jobbikosok végig cigánytelepen, és a pártelnök Canossa-járásra utasította az elmúlt hónapokban azokat, akik különösen otromba módon cigányoztak vagy zsidóztak.

Ezek a lépések a párt radikális szárnyában vagy a párt körüli militarista szervezetekben visszatetszést keltettek, „Vona felpuhult, Vona elzsidósodott” - mondták.

Vona az utóbbi egy-két évben sikerrel szorította ki, tolta háttérbe a legdurvább nyilasokat, de egyáltalán nem mehetett biztosra abban, hogy az egykori gárdisták, meggyőződéses (vagy az ő nézőpontukból nem opportunista) nyilasok nem fordulnak-e ellene, nem kezdenek-e szervezkedni.

Vona csak addig tudja középirányba terelni a pártot, amíg jönnek az eredmények, amíg látszik, hogy a mozgalmi-forradalmi-militarista irány gyengüléséért cserébe jön valami más. Ez egy politikai párt esetében azt jelenti, hogy előbb-utóbb hatalmat kell adni az embereknek: kormányzati pozíciókat, állami vállalatok vezető tisztségeit, polgármesteri székeket. Ebből a szempontból a 2014-es parlamenti választás csalódás volt neki, mert a párt pozíciói semmit sem erősödtek 2010-hez képest. A választás éjszakáján a párt vezetése kifejezetten rosszkedvű volt.

A tapolcai győzelemmel Vona most bizonyítani tudja, hogy jó ötlet volt puhulni, ebbe az irányba kell menni. Hétfői parlamenti beszédében a jobbikosokhoz fordulva ezt mondta: „azt kérem, hogy folytassuk azt a néppárti politikát, ami egyre több embernek válik szimpatikussá”. Hozzátette azt is, hogy le fogja vágni a vadhajtásokat. Ez legalább annyira volt fenyegetés befelé, mint nyugtatgatás kifelé. A párt átpozicionálása egyben saját hatalmának megerősítését is jelenti, azt is üzente vele, hogy

„győztem, a taktikám bejött, úgyhogy még inkább az lesz, amit én akarok”.

A néppárti-polgári Jobbik jelentősége

Ha a néppárti-polgári fordulat a Jobbiknál tartós lesz, az egyrészt jót tehet a magyar közéletnek, mert kevesebb lesz a hisztéria, az uszítás. A rasszista hőbörgők a politika peremére kerülnek. Azt is jelzi, hogy a demokrácia önvédelmi rendszere működik: nem lehet úgy hatalomra törni, ha valaki nagyon meredek dolgokkal jelentkezik, egy bizonyos szint átlépéséhez visszafogottság, mértéktartás kell.

A Jobbik középre húzódásának ugyanakkor az is következménye, hogy a mindenkori közép is eltolódik. A konszenzusos, mértékadó közép paranoidabb, bezárkózóbb, Nyugat-ellenesebb lesz.