„A lányomnak 40 fokos láza van, 6 hónapja lejárt szavatosságú injekciót adtam be neki. A Jarmukban még elérhető antibiotikumok rég lejártak.”

„Nincs már tűzifa a városban, bútorokat és ruhákat égetünk, hogy melegen tartsuk magunkat. Az emberek elégették a hálószobabútoraikat, a székeiket és a nappalijaik bútorait is. Olyan dolgokat is égetünk, amikben nem csak a fa ég, a füst pedig rengeteg egészségügyi problémát okoz az itt lakóknak.”

Ezek az idézetek a szíriai Jarmuk menekülttábor két lakójától származnak. A Damaszkusz központjától és Bassár al-Aszad szíriai elnök rezidenciájától néhány kilométerre található tábor lakóinak élete teljesen felfordult a szíriai polgárháború kitörésekor, a táboron belül harcok indultak a különböző fegyveres csoportok között, és magáért a táborért is megindult a háború.

Jarmuk palesztin és szíriai lakói az elmúlt két évben éheztek, fáztak és menekültek a táborból, ami korábban menedékük volt. A valaha 160 ezer lakosú tábor mostanra szinte teljesen kiürült, a még Jarmukban lévő 18 ezer menekült helyzete azonban 2015 áprilisában még rosszabbra fordult: miközben a szíriai hadsereg az egyik legaljasabb gyilkolóeszközzel, hordóbombákkal (horvát találámány 1991-ből) szórja a tábor utcáit, Jarmuk kapuinál megjelentek az ISIS terroristái is.

A tábor lakóinak sorsával már az ENSZ Biztonsági Tanácsa is foglalkozik, Ban Kimun főtitkár néhány napja azt mondta, hogy

„abban a borzalomban, amivé Szíria vált, Jarmuk jelenti a pokol legmélyebb bugyrát.”

A legjobb szíriai menekülttábor

Mikor 1957-ben megalapították a menekülttábort Jarmukban, áramlottak az akkor még Damaszkusz városhatárán kívül eső telepre a palesztin menekültek. Nemcsak az izraeli-palesztin viszony elmérgesedése hajtotta őket, hanem az is, hogy a szíriai fővároshoz közel lévő, viszonylag jól felszerelt táborban a normális élet lehetősége várt rájuk. Az akkoriban Izraelre egyre jobban pikkelő Szíria is igyekezett kivenni a részét a hatnapos háborúig épülő, Izrael elleni arab összefogásból, és lehetőségeihez mérten megkönnyítette az életet az otthonukból menekülő palesztinok számára.

Ahogy múltak az évek, egyre többen költöztek Jarmukba, és Damaszkusz is terjeszkedett, így a szíriai polgárháború 2011-es kitörésére a tábor gyakorlatilag egy nagyjából 160 ezer lakosú kerületté vált a nagyjából Budapest-méretű szíriai fővárosban.

Az ekkoriban készített beszámolók virágzó városrészként írják le Jarmukot, amely egyáltalán nem hasonlított más szíriai menekülttáborokra, voltak saját kórházai, iskolái, óvodái, bölcsödéje, de még jól menő vállalkozásai is. Fontosabb utcáin szépségszalonokkal, boltokkal és irodákkal találkozott az arra járó, a Jarmukban letelepedett menekültek közül pedig sokan teljesen normális életet éltek, karriert futottak be orvosként, ügyvédként vagy vállalkozóként.

A helyzettel több nemzetközi megfigyelő is elégedett volt, többször megjegyezték, hogy bár Jarmuk a legnagyobb szíriai menekülttábor, itt is a legjobbak a menekültek életkörülményei.

Körülzárás, éheztetés és ostrom

Aztán 2011-ben kitört a szíriai polgárháború. Az országban véres harc indult a Bassár al-Aszad elnökhöz hű kormányerők és az elnököt elűzni igyekvő felkelők között. Az egyszerűség kedvéért utóbbiak között két csoportot érdemes megkülönböztetni: az iszlamistákat és a Nyugattal inkább barátkozó csoportokat (a valóságban persze ezeken belül is több kisebb fegyveres alakulat harcol egymás ellen, de ezek a fő törésvonalak).

A polgárháború első évét a jarmuki menekülttábor viszonylagos nyugalomban vészelte át, 2012-ben azonban a táboron belül is harcok törtek ki. Az volt a gond, hogy Jarmukban van a Palesztin Felszabadítási Népfront – Általános Parancsnokság nevű szervezet központja. Ez csoport az Izraellel való palesztin békekötést elutasító Palesztin Felszabadítási Népfront szakadásakor létrejött egyik utódszervezet, mely maga is több, Izrael ellen elkövetett terrorakcióért felel.

Na, a Palesztin Felszabadítási Népfront – Általános Parancsnokság (angol rövidítéssel: PFLP-GC) a szíriai polgárháborúban Aszad elnök pártját támogatta, és segítette a szíriai hadsereget a Damaszkusz-környéki felkelők elleni harcban.

2012-re ebből elege lett a Jarmukban élő, Aszad-ellenes csoportoknak, akik a PFLP-GC ellen szövetkezve felvették a kapcsolatot a nyugatbarátnak számító, szekuláris, korábbi katonatisztek által alapított Szabad Szíriai Hadsereggel. 2012-ben a Szabad Szíriai Hadsereg fegyveresei is megjelentek Jarmukban, és megindult a táboron belüli harc az Aszad-párti PFLP-GC és a felkelők között.

Később szépen lassan beszivárogtak a fentebb bemutatott három nagy harcoló csoport közül a harmadik képviselői is: az iszlamisták. 2015 tavaszáig csak az al-Kaidához köthető al-Núszra Front fegyveresei harcoltak Damaszkusz déli városrészeiben, a legnagyobb mumus, az ISIS csak ekkor érkezett.

Miután a Szabad Szíriai Hadsereg megjelent Jarmukban, a kormányerők – akik számára az ISIS megerősödése előtt pont a Szabad Szíriai Hadsereg volt a legnagyobb ellenség – blokád alá vették a tábort.

Elzárták a vizet, kikapcsolták az áramot, és sokáig nem engedték azt sem, hogy nemzetközi segélyszervezetek élelmiszer-szállítmányokat juttassanak a tábor lakóihoz.

A szíriai hadsereg többször meg is ostromolta a tábort, a Szabad Szíriai Hadsereggel szövetséget kötő palesztinok fegyveres csoportja, az Aknaf Bait al-Makdisz pedig igyekezett visszaverni őket. Persze a kormányerők annyira nem erőltették az ostromot, tartottak attól, hogy felbőszítené a nemzetközi közvéleményt, ha fegyverrel rontanának be egy menekülttáborba, így inkább csak hébe-hóba hordóbombákat szórtak Jarmuk utcáira.

2014 januárjában több hónapnyi éhínségnek vetett véget, mikor végre bejutott a táborba egy nemzetközi élelmiszer-szállítmány. Ekkor készült ez, az azóta híressé vált, sokkoló kép az ételért sorban álló jarmukiakról:

#SaveYarmouk emergency demo in London today at 5pm calling for end to siege and aid relief https://t.co/lRmmj9e6HK pic.twitter.com/r8vOJOOECS

— Daniel Wickham (@DanielWickham93) April 14, 2015

A helyzet súlyosbodásával egyre fogyott a városrész lakossága is, 2015-re nagyjából 18 ezer lakó maradt Jarmukban. A többiek kénytelenek voltak újból elmeneküli a táborból, amiről azt hitték, biztonságot nyújt majd nekik. A távozóknak nagyon nehéz dolga volt, Jarmukból ugyanis nem könnyű észrevétlenül kijutni. A tábor északi oldalát a szíriai hadsereg ellenőrzi, a délit pedig többnyire az aszadistákkal szövetséges, kisebb fegyveres csoportok.

Mindennek vége

A tábor déli oldalán akkor vált teljesen kilátástalanná a helyzet, mikor 2015 áprilisában Damaszkusz déli részein megjelentek az ISIS fegyveresei. A terroristák néhány napja betörtek Jarmukba, feldúlták az egyetlen, még működő kórházat, és egyes szemtanúk szerint 3 helyit le is fejeztek. A tábort eddig védő Aknaf Bait al-Makdisz harcosai Jarmuk északi részére szorultak, délről az ISIS, északoról a szíriai hadsereg fenyegeti őket. A Middle East Eye-nak nyilatkozó helyiek szerint a tábor északi bejárata már lényegében nem funkcionál kapuként, a környező házakban a szíriai hadsereg mesterlövészei várnak és lőnek mindenre, ami mozog.

Az arab média egy része ezért kissé álságosnak is érzi, hogy a nyugati média csak most kezdett el ismét Jarmukkal foglalkozni, miután megjelent a területen az ISIS, arról azonban alig számolnak be, hogy az ISIS megjelenése előtt Aszad elnök hadserege is rengeteg szenvedést okozott a táborban lakóknak.

Sőt, több helyi is azt állítja, hogy Aszad hadseregétől sokkal jobban fél, mint az ISIS terroristáitól, hiszen az ISIS csak megszállta Jarmuk bizonyos részeit, de még nem vonta teljesen uralma alá a tábort, a szíriai hadsereg viszont nap mint nap civileket öl meg a táborra dobott hordóbombáival. A hordóbombázás pedig jól bizonyítja, hogy Aszad magasról tesz a Jarmukban maradt civilekre. Ezek a bombák általában így-úgy összeeszkábált robbanószerkezetek, nem lehet velük rendesen célozni, csak kidobják őket a repülőből vagy a helikopterből, aztán ott robban, ahová esik.
Jarmukban attól tartanak leginkább, hogy most, hogy az ISIS betört a táborba, a hadsereg még több bombát szór majd rájuk.

A nemzetközi szervezetek pedig szinte teljesen tehetetlenek. Az ENSZ palesztin menekültekkel foglalkozó szervezete, az UNRWA nem tud segélyszállítmányokat juttatni a Jarmukba, hiszen ott húzódik a front, és a táborban maradt több ezer ember evakuálását sem tudja megoldani. Ők többnyire csak a szomszédos, biztonságosabb városrészekig jutnak.

Közben több híradás jelenik meg arról, hogy a szíriai kormány és a szíriai hadsereg segít az evakuálásban, de több helyi beszámoló szerint ezek az értesülések egyszerűen nem igazak.

(Az UNRWA naponta frissülő tájékoztató oldala ide kattintva érhető el, és itt lehet adakozni is. A pluszpénztől a segélyszállítmányok ugyan nem fognak közelebb jutni a fronthoz, de ha javul a helyzet, több éhezőn tud majd segíteni a szervezet.)