Na most jött el az ideje, hogy a DK-sok is Orbán mellett kiállva üvöltsék a Nemzeti dalt, és hogy minden ananászfejű 15 éves jelentkezzen a CÖF ifjúsági tagozatába!

Nem kell ugyanis ahhoz protokollszakértőnek lenni, hogy belássuk:

Jean-Claude Juncker egy igazi barom.

Már az intő jel volt, hogy egy afféle luxemburgi Gyurcsányként, egy titkosszolgálati és korrupciós botrányokba belebukott miniszterelnökként jutott az Európai Unió vezető intézményének, az Európai Bizottságnak az élére.

Amikor pedig maga után húzta Orbán Viktort (aki a végsőkig kitartott az ellen, hogy őt megválasszák), mintha az valami óvodás lenne, már el lehetett gondolkodni azon, hogy Európa tényleg jó kezekben van-e.

Most viszont Juncker az EU történelmében eddig ismeretlen, latin-amerikai diktátorokat idéző tahósági szintre jutott.

Eleve nem túl vicces, ha egy tagország vezetőjét viccelődve diktátorozza, miközben az intézmény, amit vezet, valóban komoly aggodalmakat vetett fel az adott ország helyzetéről.

De amikor ezután még csattanósan meg is pofozza, majd elkezdi taszigálni, akkor azért még egy elvetemült Martin Schulz-rajongó is beláthatja, hogy valami eltörött az Európai Unió első emberében.

Erre talán még Simicska Lajos sem tudna egyből bedobni egy frappáns káromkodást.

De persze amilyen a mi formánk, még ez a pofon sem lehet hungarikum. Junckerből gyakran előtör a belső Putyin: a múltkor Miguel Cañete, az Európai Bizottság egyik spanyol biztosának arcát paskolta meg, egyszer pedig jegyzetekkel csapta fejbe Werner Faymann osztrák kancellárt:

Most viszont, bár talán játékos akart lenni, szó szerint lekevert egyet egy olyan miniszterelnöknek, aki egyre EU-ellenesebb kommunikációt folytat egy olyan országban, ahol egyre nagyobb az EU-ellenesség, és ahol egy, az EU-ból kilépni szándékozó radikális párt a kormány legesélyesebb kihívója.

Most akkor Európát egy elmebeteg vagy egy hatalmas suttyó vezeti? A legfélelmetesebb és talán legvalószínűbb válasz:

mindkettő.