Ebbe az ostromba sűrűsödött Irak minden kegyetlensége
2015 április 08., 05:08
Fegyvert kérnek amerikai legyőzőiktől az anbari törzsek
Utoljára ott tartottunk az iraki háború bemutatásakor, hogy az irakiak, az irániak és az amerikaiak azon vitatkoznak, hogy Tikrit visszafoglalása után hol folytatódjon e furcsa koalíció háborúja az Iszlám Állammal szemben. Április eleje óta nagyot változott a háború.
Tikrit visszafoglalása után az volt a kérdés, hogy észak felé, Moszul irányába forduljon-e az iraki hadsereg (és Iránból irányított síita szövetségesei) vagy pedig Bagdadtól nyugat felé, Anbar tartományba, a Szíria és Jordánia felé vezető utak mentén. A Tikrit visszafoglalását légicsapásokkal támogató USA az északi offenzívát támogatta, az irakiak és az irániak pedig a nyugatit.
Egyikből sem lett semmi. Ugyanis a kezdeményezést átvette az Iszlám Állam (IS). Olyan nagyon átvette, hogy a hétvégén elfoglalta Anbar tartomány székhelyét, a félmilliós nagyvárost, Ramadit. Ramadi 100 kilométerre van Bagdadtól, stratégiailag fontos utak mentén épült, átfolyik rajta az Eufrátesz. Ez most a második legnagyobb város, ami az Iszlám Állam kezén van.
Ramadit szunniták lakják, ugyanúgy része az úgynevezett iraki szunnita háromszögnek, mint az április elején visszafoglalt Tikrit, és a több mint egy éve az Iszlám Állam kezén lévő Falludzsa. Irakban a síiták vannak többségben, de Szaddám Huszein rendszere a szunnita kisebbségre épült. Az Iszlám Állam szintén a szunnita iszlámot képviseli. Ettől még Ramadi lakói nem vonzódnak az Iszlám Állam fundamentalista terrorjához, csak éppen teljesen bizalmatlanok a bagdadi kormánnyal szemben, ami a síita vallási vezetők irányította Irán befolyása alatt áll. Ahogy egy Ramadiból Jordániába menekült szunnita törzsi vezető fogalmazott: „számunkra az IS és a síita milíciák között nincs különbség”. Ez azért fontos, mert most az iraki kormány azt tervezgeti, hogy Ramadi visszafoglalására bevetné a síita milíciákat.
Nem bíztak bennük Bagdadban
Ramadi lakói 2004-ben és 2006-ban is részt vettek az amerikai megszállás elleni felkelésben, és akkor az iraki kormány és az amerikai hadsereg közösen verte le az itteni szunnita törzseket. Később az amerikaiak igyekeztek konszolidálni a viszonyokat, de kivonulásuk után a törékeny béke összeomlott. A hivatalos iraki kormány és a szunniták között polgárháború-közeli helyzet alakult ki. Ekkor érkezett Szíria felől az Iszlám Állam támadása: az iraki hadsereg elmenekült a szunnita területekről, lényegében harc nélkül adták fel Anbar tartomány nagy részét is, míg a helyi szunniták azt állítják, hogy nem maradt erejük, hogy ellenálljanak. Bagdad ugyanis nem bízott bennük, ezért nem adtak nekik fegyvert. Attól tartott a síita vezetés, hogy az Iszlám Állam ellen adott fegyvereket ellenük fordítanák.
Ramadiban egészen abszurd helyzetet is hozott ez a bizalmatlanság. A várost már jóideje szorongatta az Iszlám Állam, és látni lehetett, hogy a hivatalos iraki hadsereg katonáinak nem akaródzik felvenni a harcot, nem akarnak meghalni egy szunnita, egyébként is ellenséges hangulatú városért. Voltak a környéken szunnita törzsek, amelyek késznek mutatkoztak volna harcolni az Iszlám Állam ellen, de nem kaptak fegyvert hozzá. Ekkor azt a cselt eszelték ki, hogy megbeszélték az egyik iraki támaszpont vezetőjével, hogy álcsatát játszanak. A törzs rátámadt a kormánykatonák egy bázisára, de csak a levegőbe lőttek. A kormánykatonák azt jelentették Bagdadnak, hogy a váratlan támadásban sok fegyvert zsákmányolt tőlük az ellenség, de a valóságban az eljátszott csete-paté után előre kialkudott áron eladták a fegyvereiket a törzsnek. A fegyvereket egyébként az USA vásárolta a kormánykatonáknak.
Persze az ilyen akciók nem erősítették a bizalmat a bagdadi kormány és a helyi erők között.
Jött az IS
Ilyen volt a hangulat Ramadiban, amikor az Iszlám Állam nekikezdett az ostrom utolsó szakaszának. Előtte öngyilkos merényletekkel és elrejtett pokolgépekkel készítették ki a város védőit. Már több mint egy éve rendszeresek voltak a merényletek, márciusra a külváros jórészt az IS kezére jutott. Ekkorra a civilek közül aki tudott elmenekült, viszont sok menekült érkezett a városba Anbar tartomány azon részeiből, amelyeket az Iszlám Állam már elfoglalt addigra. Nagy volt a nélkülözés Ramadiban, egy éve nem volt központi áramszolgáltatás sem. Az egy évig húzódó támadásokban legalább 600 civil vesztette életét.
A hétvégén pedig jött az átfogó támadás, és az iraki hadsereg egyik legjobban felszerelt hadosztálya komoly harc nélkül elmenekült Ramadiból. Mintegy ötezer, amerikai fegyverekkel és járművekkel jól felszerelt katona vonult ki szervezetlenül a városból. A kivonulásról készült alábbi amatőr felvételt a kurd tévé gúnyosan egy járműszámlálóval színesítette:
A fejvesztett menekülés egyik oka lehet, hogy az IS megöli a hadifoglyokat. Tikritben legalább 1500 iraki katonát végeztek ki tavaly nyáron.
Az Iszlám Állam elől legalább 25 ezer helyi lakos is elmenekült az utolsó hétvégén, és azóta még 15 ezer a héten. Többségük a szabad ég alatt tölti azóta az éjszakákat. Az elmúlt egy hónapban pedig legalább százezren hagyták el a várost. Az ENSZ menekülteket segítő szervezete arra panaszkodik, hogy alig van már étel, amit adhatnának nekik. Sokan közülük Bagdad felé tartanak, abba a városba, ahonnan a síiták az utóbbi években gyilkosságokkal és merényletekkel igyekeztek kiűzni a szunnitákat. Pénteken az iraki kormány lezárta az egyetlen hidat, amin keresztül a ramadi menekültek elérhették Bagdadot.
Ramadiban állítólag legalább 500 embert öltek meg már az elős nap az Iszlám Állam fegyveresei, házról házra járva kerestek rendőröket, katonákat és az IS-szel szembenálló törzsi harcosokat. A városba vezető utakat elaknásították, és védelmi állásokat vettek fel. Egész héten a várostól keletre támadták az iraki hadsereg helyőrségeit, és elfoglalták az utolsó olyan határállomást Irak és Szíria között, amit még még a szír kormány ellenőrzött.
Az iraki kormány az iráni ajánlatot fontolgatja
A várost feladó iraki hadsereg nincs abban az állapotban, hogy megpróbálja visszaszerezni a várost. Ramaditól 20 kilométerre van egy nagyobb katonai bázis, ott várakoznak.
És arrafelé várakozik háromezer síita harcos is, akik részt vettek Tikrit visszafoglalásában, de három nappal a győzelem után ki kellett vonulniuk, mert fosztogattak, erőszakoskodtak, házakat és üzleteket gyújtottak fel, és az IS-szel szerintük együttműködő szunnitákat öltek halomra. Ezután a helyiek nagyon nem akarják, hogy ez a társaság foglalja vissza Ramadit.
A síita harcosokat Tikritnél az iráni hadsereg parancsnokai irányították. Az iráni hadügyminiszter már hétfőn Bagdadban volt, tárgyalni az újabb lehetséges hadműveletekről.
Nagy kérdés, hogy az USA beszállna-e Ramadi visszafoglalásába. Tikritnél az ostrom egy idő után megrekedt, a belvárost hiába kerítették be az iraki hadsereg és a síita csapatok, a magukat beásó IS harcosaival nem bírtak. Az áttörést az hozta, amikor az USA légiereje is beszállt, és két napig bombázták az IS utolsó állásait. Csakhogy már akkor is nagyon furcsán vette ki magát, hogy az USA közös hadműveletet folytat Iránnal, miközben a két ország távolról sem szövetségese egymásnak. Egy újabb közös fellépés politikai árát nem feltétlenül akarják megfizetni sem Washingtonban, sem pedig Teheránban. Az USA egyelőre próbálja rávenni az iraki kormányt, hogy most ne vessék be a síita milíciákat. Az iraki kormány pénteken hivatalosan is nemzetközi segítséget kért az IS elleni harchoz.
Mi lesz most?
Az Iszlám Állam hatalmas győzelemként ünnepli Ramadi bevételét. Szíriában a héten elfoglalták Palmirát, egyáltalán nem úgy néznek ki, mint akik gyengülnének Tikrit elvesztése óta.
Közben a kurdok már arra készültek, hogy megkezdik a nyár elején Moszul ostromát, együtt az iraki hadsereggel, csakhogy Ramadi eleste után egyáltalán nem biztos, hogy az iraki hadsereg képes lesz erre a hadműveletre.
Az iraki kormány kedden kihirdette, hogy önkéntesek jelentkezését várják Ramadi visszafoglalására. Azt is ígérték, hogy megbüntetik azokat a katonákat, akik ilyen könnyen feladták a várost. A könnyű feladás persze relatív, hiszen az Iszlám Állam támadásai már több mint egy éve folyamatosak voltak. Az viszont biztos, hogy az utolsó nagy rohamkor nem tartottak ki túl sokáig az iraki védők.
Az amerikaiak most azt tervezik, hogy fegyvert adnak az Anbar tartományban élő szunnita törzseknek, hogy lehetőség szerint a helyiekre támaszkodva lehessen kiűzni az Iszlám Állam katonáit. Ez nem egyszerű helyzet. Egyrészt távol kell tartani e taktika szerint a hadszíntértől az iráni befolyás alatt álló síita milicistákat. Másrészt ugyanezek a törzsek alig tíz éve még az USA hadserege ellen harcoltak, szövetségben az al-Kaida iraki szervezetével.
Egy törzsi vezető, aki már harcolt az al-Kaida és az Iszlám Állam mellett is, de most mégis az USA fegyvereire vár, az alábbi példatörténettel magyarázta, hogy most mi a helyzet:
Képzeljék el, hogy két ember párbajozik. Az egyik súlyosan megsebesíti a másikat, mire a győztes abbahagyja a küzdelmet, mert méltatlannak tartja, hogy egy magatehetetlen ember ellen tovább harcoljon. A sebesült erre így kiált rá: ölj meg vagy hozz orvost, de nem hagyhatsz így itt. Amerika halálos sebet ejtett rajtunk, és most döntenie kell: elpusztít minket vagy fegyvert ad, és ezzel megmenti az életünket.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.