• A francia és a német gazdasági miniszter egy közös cikkben felvázolta egy új EU tervét.
• Ebben csak az eurót használó országok lennének benne. 
• Ezeknek saját parlamentje és közös költségvetése lenne, és közösen szednének adót is. A minimálbért és a segélyeket is összehangolnák.
• A terv alapján a kimaradó országok – így például Magyarország – lényegében egy másik, jóval gyengébb EU-ban maradnának, viszont sokkal szuverénebbek lehetnének.
• Ha a tervet komolyan veszik, akkor vége annak, amit eddig az EU jelentett.

Németország és Franciaország gazdasági miniszterei írtak egy közös cikket arról, hogyan képzelik el Európa jövőjét. Sigmar Gabriel (ő a német miniszter) és Emanuel Macron (ő a francia miniszter) írása a Guardianben jelent meg csütörtökön angolul, majd hamarosan a kontinens több más lapja is lehozta.

A szöveg egyáltalán nem egy általánosságban gondolkodó, elvi alapokat felvető álmodozás, hanem kifejezetten sürgető hangvételű, és nagyon konkrét tervet adó program. Így végződik:

Franciaország és Németország felelőssége utat mutatni, mert Európa nem várhat tovább.

A terv lényegében arról szól, hogy meg kell csinálni az Európai Egyesült Államokat. A kifejezés ugyan nincs benne a szövegben, de nehéz másképpen értelmezni a javaslatokat.

A szöveg szerint a francia és a német kormány egy olyan EU-t képzel el, ahol közösen szabályozzák a szociális ellátásokat és az adókat is.

Példaként javasolják a minimálbér és a társasági adó kulcsának összehangolását minden tagállamban. Azt írják, hogy nem szabad, hogy az EU belső piacát torzítsák a különböző segélyezési és adózási rendszerek közti különbségek.

Azt is írják, hogy szerintük a mostani, az egyes tagállamok költségvetéseit felügyelő szabályok nem elégségesek. A tagállamoknak kell egy közös költségvetés is, aminek saját bevételekkel kell bírnia, vagyis az EU-nak adót kellene szednie. Ez jöhetne a pénzmozgások után felszámított illetékből (tranzakciós adó) vagy pedig a társasági adó egy részének központi beszedéséből.

A két miniszter szerint ha létezne egy nagy közös kassza, akkor ez lehetne az eladósodott tagállamok „végső menedéke”, vagyis a közösből lehetne mentőcsomagokat összeállítani, és ennek lebegtetésével lejjebb vinni az eladósodott országok állampapírjainak kamatait.

A jelenleg adósmentésre szolgáló, ESM nevű mechanizmus a miniszterek terve szerint rendes európai intézménnyé, az IMF kontinentális változatává válna. Jelenleg az ESM nem az EU-s jog alatt működik, hanem kormányközi szerződés alapján, mert nem minden tagállam kívánt benne részt venni. A felvázolt terv ezen is változtatna.

A két ország politikusa az EU irányítását is átalakítaná. Azt javasolják – ahogy erről korábban a német pénzügyminiszter is beszélt – hogy az eurózónának saját parlamentje legyen, vagyis kettészednék a mostani Európai Parlamentet egy sokkal erősebb zónásra, és a maradék parlamentjére. Javaslatuk szerint az eurózónának lenne egy saját biztosa, aki az egész zónás intézményrendszert vezetné, kb. európai elnökként.

Széllel szemben

A tervvel egy olyan helyzetben álltak elő, amikor a mélyebb európai összeborulás egyébként egyre kevésbé népszerű. Görögország kilépése az eurózónából hetente egész komolyan felmerül. Nagy-Britanniában hamarosan népszavazást tartanak a kilépésről, és előtte még a brit kormány szeretné fellazítani a közös szabályokat. Sok tagállamban megerősödtek az EU gazdaságpolitikáját elutasító pártok. Az a politikai vonal jön fel, ami nem a közös intézményeket erősítené, nem a föderatív átalakulás felé vinne, hanem az egyes államoknak adna nagyobb mozgásteret. A német – francia javaslat éppen ezzel ellentétes irányú.

Míg sok politikus (így a magyar kormány szerint is) a mostani válság arra utal, hogy az integráció tévút volt, addig a két miniszter azt mondja, hogy a mostani válság azért van, mert nem volt elég komoly az integráció. Ugyanazokra a tünetekre teljesen ellentétes gyógyírt látnak a franciák és a németek, mint mondjuk a magyarok és a britek.

Megcsinálnák külön is

A két miniszer szerint két nagy válsága van most az EU-nak: az egyik gazdasági természetű, a másik politikai. Az első az eurózóna válsága: túl nagy a különbség a közös pénzt használó országok gazdasági helyzete között. A második politikai természetű: egyre népszerűbbek az EU-t elutasítók. Ezekre a válasz a még erősebb, még központosítottabb közös kormányzás lenne.

Nem fejti ki részletesen a szöveg, de elég egyértelműen utal rá: a franciák és a németek mennének előre, és nem baj, ha nem akarja őket mindenki követni. Persze fenntartanak egy bekezdést arra, hogy minden mostani EU-tag fontos, és a közös piacot erősíteni kell a mostani rendszerben is, például az energetika és a digitális szolgáltatások területén, de van egy olyan általános szellemisége az egésznek, hogy „mi megyünk előre, aztán csatlakozik, aki akar”. Arra hivatkoznak, hogy az EU megalakulása és a közös pénz bevezetése is német – francia vezetéssel, a két ország közötti megegyezésekkel indultak, így természetes, hogy nekik kell továbbvinniük az ügyet.

Ránk ebben most nem is számítanak

A tervből eleve kimaradnak az eurót nem használó országok. Így Magyarország is, amelynek kormánya nem is tervezi beveztni az eurót. Orbán Viktor éppen a héten mondta azt a Napi Gazdaságnak, hogy akár még évtizedekig maradhat a forint. Egyébként is, a magyar kormány a fokozottabb integráció helyett a tagállami szuverenitás erősítése mellett szokott lenni általában.

Az egész terv persze egyelőre csak egy publicisztika, még az sem látszik, hogy teljesen mögötte áll-e a két ország kormánya, van-e részletes javaslat is felvetett elképzelésekről (valószínűleg egyébként van). Az irány hasonlít arra, amit a német és a francia kormányok a 2008-as válság után kezdtek képviselni, és amely egyetértés megakadt, amikor Franciaországban a baloldal került hatalomra. Most úgy tűnik, megint akarják Párizsban is az erősebb eurózónát. A föderalizmus felé fordulást támogatta a második Barroso-bizottság (2009-2014) és a mostani Juncker vezette bizottság is erre hajlik, csakhogy a brüsszeli tervek inkább a teljes EU átalakításáról, és nem egy belső- és külső EU megszervezéséről szólnak.

A mostani politikai helyzetben nyilvánvaló, hogy a Guardianba megírt javaslatot a teljes EU-n nem lehet átvinni. Az EU tagállamai egyébként is nagyon nehezen hoznak mindenkire kötelező szabályokat. Hatalmat pedig kevés kormány adna át szívesen. A javaslat eddig tabunak számító ügyeket képvisel, például azt, hogy hangolják össze az adók és segélyek mértékét, és ezen feladatok élén közös intézmény álljon. Ezzel az európai államok legfontosabb gazdasági önrendelkezési jogát szerveznék közösbe.

Hiába erősödtek meg az utóbbi időben a zóna gazdálkodására vonatkozó szabályok, nagy áttörést nem sikerült elérni abban, hogy az eurózóna válsága megoldódjon. Az északiak nem vállalták át a déliek adósságának nagy részét, a déliek pedig egyre jobban vonakodtak az északiak által előírt spórolási receptektől, amelyeket a kisebb adagokban nyújtott mentőcsomagok feltételeiként kaptak. A mostani javaslat átvágná ezt a csomót is: a közös költségvetés bevezetésével szét lehetne teríteni mindenkinek az adósságát, cserébe viszont egy központi irányításnak kellene alávetni az országok gazdaságpolitikáját. Az egész ugyanaz nagyban, amit a németek eddig is szorgalmaztak kicsiben: adnak valami segítséget, ha szerződésben kijelölheti Brüsszel a tagállami reformok újabb lépését.

Két EU lesz így

Azzal, hogy nem lenne kötelező a közösbe vonulni, a föderalizmus felé menők felgyorsíthatják az integrációt. A különböző csomagokkal és szabályokkal évről évre erősített közös gazdasági kormányzás az eurózónában átalakulhat egy valódi közös kormányzássá.

Viszont ettől kezdve az EU minden korábbinál jobban szétválik majd. Lesz egy szinte államként működő magja, közös pénzzel, közös adórendszerrel. És lesz mellette a vámunió, a közös piac, ahol akár az eddigi szabályok is lazulhatnak. Például a zónán kívüliek közül a britek és a dánok talán lemondanának a termőföldvásárlási jogukról, ha a keleti országok meg lemondanának a munkaerő szabad áramlásáról. Persze ezek csak ötletelések, de sok jel mutat arra, hogy két, ellenkező irányba fejlődik a következő években az EU. Lesz egyre összetartóbb és központosítottabb belső kör, és egy ehhez csak lazán kapcsolódó külső kör.