Volt, hogy a MET olcsóbban vette vissza az államnak eladott gázát

Tóth Bertalan szocialista képviselő sikeresen kiperelte az állami Magyar Villamosművektől a MET-tel kötött szerződéseket. Tavaly január óta lehet tudni, hogy egy nagyon bizarr konstrukcióban üzletelt egymással évekig az MVM és a MET. Akkor jelent meg ugyanis a neten egy blog, amiben a két cég közötti néhány szerződés látszott. Később miniszteri rendeletek és parlamenti kérdések sora világított meg újabb részleteket, mi A legtöbb pénzt most így lehet csinálni Magyarországon címmel mutattuk be a gázkereskedelmi konstrukciót.

Tóth márciusban nyerte meg másodfokon is a pereket, amelyeket az MVM, illetve gázkereskedő leánya, az MVMP ellen indított, miután a cégek nem fogadták el, hogy amiket kér, azok közérdekű adatok. A bíróság azonban Tóth érvelését fogadta el. A rengeteg papír feldolgozása mostanáig tartott. A feldolgozott anyagot hétfőn közölte az MSZP a honlapján.

Tóth szerint egyébként nem kaptak meg mindent. A kimutatások alapján mintegy egymilliárd köbméter gáz szerződései hiányoznak. Tóth már pénteken megfenyegette az MVM-t, hogy ha ezeket a dokumentumokat nem kapja meg, akkor újra feljelentést tesz.

Röviden ez volt a konstrukció lényege:

  • A kormány felhatalmazta 2011-ben az MVM-t, hogy árverés nélkül hozzáférjen az Ausztriát Magyarországgal összekötő gázvezetékhez, hogy így szorítsák le a távhő árát. Az árverés elmaradása egyébként az Európai Bizottság szerint megsértette az EU-s jogot, emiatt idén eljárást is indítottak Magyarországgal szemben.
  • Ez a vezeték azért volt nagyon értékes akkoriban, mert a földgáz Európa nyugati felén éppen jóval olcsóbb volt, mint amennyiért az oroszok adták. Ez az árkülönbség a következő években is fennmaradt.
  • Az állam mintegy 500 millió köbméter, a tárolókból kivett gáz pótlására adta saját cégének, vagyis az MVM-nek a határkapacitás egy jelentős részét, ám több éven át összesen több milliárd köbméter behozására adott neki lehetőséget erre hivatkozva. Vagyis a hivatalos indoklása a konstrukciónak hamis volt.
  • Az MVM a megkapott kapacitás nagy részét nem a tárolók feltöltésére használta. Ehelyett nagyrészt a MET-nek biztosított lehetőséget gáz importálására.
  • Eddig is valószínű volt, hogy a MET járt jól ezzel a konstrukcióval. A szerződések alapján ez most még valószínűbb. Az MVM alig keresett ezen a konstrukción, míg a MET olyan gázt tudott az országba hozni, ami az orosz forrásból érkezett hazai gáznál sokkal olcsóbb volt még azután is, hogy az MVM szolgáltatásait kifizették.
  • A MET jelenlegi tulajdonosairól itt írtunk részletesen. Benne van a Mol, több ismert magyar üzletember, és egy orosz vállalkozó is, akiről senki sem tud semmit.

Ránézésre ez a MET-nek szuper üzlet volt

A kiadott szerződések alapján a legfontosabb megállapítás az, hogy a MET tulajdonosai nagyon sokat kereshettek a konstrukción, és ezt a hasznot az állam is bezsebelhette volna. A konstrukcióból következő lehetséges haszon mintegy 80 százalékát a MET érvényesíthette.

2011 – 2014 között, amikor a konstrukciót alkalmazták, a nyugat felől behozott gáz átlagosan mintegy 55 forinttal volt olcsóbb, mint ami kelet felől, az oroszokkal kötött hosszú távú szerződés alapján az országba jött. Fontos tudni, hogy ennek ellenére a drágább orosz gázzal volt tele az ország.

  • Egyrészt azért, mert nyugat felől csak korlátozott mennyiséget lehetett behozni, az erre alkalmas egyetlen vezeték a HAG, vagyis az osztrák-magyar határon átnyúló cső volt, aminek kapacitása kisebb, mint a keleti határnál, Ukrajna felől jövő vezetéké.
  • Másrészt az oroszokkal olyan szerződése volt az országnak, ami szerint az előre kijelölt hatalmas mennyiséget akkor is ki kell fizetni, ha nem vesszük át a gázt.

Így az olcsó nyugati gáz az oroszhoz képest csak kisebb mennyiségben volt hozzáférhető, ezért is volt nagyon fontos, hogy ki hozhat be gázt az országba a HAG-on át.

A nyugatról jövő vezeték használati jogát az MVM elvben pont azért kapta meg az államtól, hogy hozzon olcsó gázt, segítve ezzel a távhő árának leszorítását. Az MVM azonban a lehetőség nagy részét átadta a MET-nek. Mégpedig igen olcsón. Egyrészt úgy, hogy a MET gázát megvette az MVM a határ osztrák oldalán, majd visszaadta neki a magyar oldalon, és a szállításért csak 2,3 – 3,4 forintot számított fel köbméterenként. Olyan is előfordult, hogy átadta az MVM a jogot a vezeték használatáért: ebben az esetben 1 – 2 forintot kért csak köbméterenként. Holott a behozott gázzal reális volt akár 50 forintot is keresni köbméterenként. Mert ennyivel olcsóbb volt a nyugati gáz a keletinél.

A kormány és az MVM is azt mondta eddig, hogy muszáj volt egy külső partnert bevonni a gázbizniszbe, mert az MVM nem volt alkalmas rá, hogy külföldről gázt vegyen, és itthon ezt eladja. Hiába volt miniszteri rendelet, hogy ezt kell tennie, nem tudta megcsinálni, és hogy a feladat el legyen végezve, be kellett vonnia a MET-et. A most kiadott szerződésekből azonban az derül ki, hogy az MVM akkori gázkereskedője, az MVMP elég gyorsan felnőtt a feladathoz. A 2011-12-es gázévet követő gázévben 65 százalékkal növelte nagykereskedelmi eladásait, és 26-szorosára növelte a kiskereskedelmit. Vagyis tudtak az államnál is bánni a gázzal, ha éppen volt rá akarat. (A gázév július 1-től következő év július 1-ig tartott az akkori rendszerben.)

Sőt még az is kiderült, hogy már a konstrukció első évében, vagyis a 2011-12-es gázévben is képes volt az MVMP nyugatról gázt behozni, és ez a gáz köbméterenként 16,55 forinttal még olcsóbb is volt annál, mint amit a MET hozott.

Olcsóbban adta az állam, mint amennyiért vette

A 2011-12-es gázévben az MVMP egy miniszteri rendeletnek köszönhetően összesen 820 millió köbméter gázt hozott be az országba úgy, hogy nem kellett árverésen versenyeznie a lehetőségért.

Ebből 136 milliót egy Vitol SA. nevű, szintén svájci székhelyű cégtől vásárolt, 69 Ft/köbméter áron. A többit, 684 millió köbmétert a MET egyik leányától, a METI-től vette meg a határ osztrák oldalán, 85-86 Ft/köbméter áron. A gázt áthozta az állami cég a magyar oldalra, majd itt eladta az egészet a MET egy másik leányának, a MET Zrt.-nek. Átlagosan 83-84 Ft/köbméter áron.

Vagyis abban az évben a MET olcsóbban kapta vissza a gázát a határ innenső oldalán.

Az MVMP nem vesztett mégsem pénzt, mert a Vitol gázára rárakott haszonnal kompenzálta magát. Viszont az állami MVMP így a MET-et támogatta a Vitol szuperolcsó gázával, és a MET-nek még azt a csodálatos lehetőséget is biztosította, hogy a cég azon is keressen valamit, hogy más áthozta neki a határon a gázát. Holott normális esetben, a megfelelő miniszteri rendelet nélkül a MET-nek kemény árverésen kellett volna fizetnie a határkapacitásért.

(Igaz, hogy itt az árverést a Földgázszállító Zrt.-nek kellett volna tartania, ami a Mol cége. Ahogy most 40, akkoriban pedig még 50 százalékban a MET is. A Mol a miniszteri rendelet miatt itt közvetetten arra kényszerült, hogy egy másokkal közös cége járjon jól, ahelyett a cég helyett, amit teljesen a részvényesei birtokolnak.)

Ha nem foglalkozunk azzal, hogy a behozott gázt mennyiért lehetett eladni később, akkor csak ezen a határkapacitásnál történt kavaráson az állami MVMP 145,8 millió forintot keresett, a MET viszont 317,9 milliót.

És ha eljátszunk a gondolattal, hogy a MET eredetileg ugyanannyiért is vehette a gázt mint a Vitol (hiszen mindkét cég ugyanazon a nyugati gáztőzsdén vásárol) akkor a MET 11 milliárd forint felett is kaszálhatott csak ezzel a kis játékkal. Erről persze semmi biztosat nem lehet tudni, hiszen a kiadott szerződésekben nem szerepel, hogy a MET és a Vitol honnan és mennyiért vette az osztrák-magyar határig elhozott gázt. Ám ha még tovább képzeljük a lehetőségeket, akkor érdemes megnézni, hogy akkoriban mennyibe került a gáz Magyarországon: az oroszoktól akkoriban éppen 34-35 forinttal drágábban jött, mint amennyiért visszavásárolta a MET a saját (és a Vitol) gázát a magyar oldalon. Szóval ha ugyanannyiért talált volna vevőt erre a gázra, mint amennyi akkor éppen az átlagos honi gázár volt, akkor további 28,3 milliárdot kaszálhatott volna a MET.

Persze azt nem tudjuk, hogy mennyiért és kinek adta el a behozott gázt. Az is lehet, hogy külföldön olyan vevőt talált, aki még többet adott érte, mint a magyarországi orosz gáz ára volt, de az is lehet, hogy jelentősen olcsóbban adta el.

Ugyanebben a gázévben volt olyan is, hogy az MVMP nem játszotta a postást, és nem adta-vette a határon áthozott gázt, hanem egyszerűen eladta a behozatali lehetőséget a MET-nek (bérbe adta a csövet). A MET így további 502 millió köbmétert hozott be, és ezért az MVMP-nek 2,176 milliárd forintot fizetett. Csakhogy ez aprópénz ahhoz képest, hogy elvben mennyit lehetett keresni ezen az 502 millió köbméteren. Mert az akkori gázárak alapján akár a tízszeresét is.

Kicsit átvariálták

A következő két gázévben a Vitol már nincs a rendszerben. Az MVMP pedig még több gázt hozhatott be a HAG vezetéken mint korábban. Ebben a két évben az MVMP rendes postásként dolgozott. Megvette a MET gázát az osztrák oldalon, aztán az első évben 2,35, a következő évben pedig 3,37 forinttal drágábban visszaadta a MET-nek a magyar oldalon. Holott az első évben a MET valószínűsíthető beszerzési ára (a nyugati tőzsdei ár) 54-55 forinttal, a következő évben pedig 45-48 forinttal volt olcsóbb, mint az orosz forrásból érkező gáz ára.

Elvben a különbség alapján csak 2012-13-ban akár 80 milliárd forintot is kereshetett a MET ezen az árkülönbségen. A következő évben az orosz és a nyugati árak közt némileg zsugorodó különbség miatt a potenciális haszon ennél kisebb lehetett, de elvben akkor is elérhette a több tízmilliárd forintot.

Ráadásul az is látszik a papírokból, hogy az MVMP közben végig tudott a MET gázánál is olcsóbb gázt értékesíteni további hazai kereskedőknek, vagyis képes lehetett egyedül is, külső segítség nélkül a nyugati piacokról gázt szerezni.

Ha kellett, akkor tudott az MVMP a gázzal bánni

A nagy gázüzletnek csak egyik, bár jóval nagyobb lába volt a kavarás a HAG vezetékkel. Volt azonban egy másik vonal is: az MVMP arra is kapott állami felhatalmazást, hogy vegyen ki a hazai tárolókból gázt, hogy azzal is lenyomja a távhőárakat. Csakhogy az MVMP az így kivett gázt állítása szerint nem tudta eladni a távhősöknek, mert mire a miniszteri rendelet megjelent, azok már leszerződtek a piacon a nekik szükséges mennyiségre. Így a hivatalos magyarázat szerint az MVMP kénytelen volt a kivett mennyiség túlnyomó részét nagykereskedőknek értékesíteni. Az 500 millió felszabadított köbméterből mintegy 213 milliót nagy valószínűséggel éppen a MET vásárolt meg. A tárolóból kivett gáz ára átlagosan 65 forint/köbméter volt, az eladott pedig 11-12 forinttal drágább.

Ebből pedig az következik, hogy az MVMP képes volt gázzal kereskedni, értelmes haszonnal is akár. Vagyis érthetetlen, hogy miért állították azt, hogy rá voltak szorulva a postás szerepre az osztrák magyar határon.

Az állam nem fizetett rá, de másnak kaparta ki a gesztenyét

Az eddig átadott szerződések alapján az MVM nem termelt veszteséget a MET-tel kötött üzleteken. Viszont a saját haszna minimális maradt, főleg ahhoz képest, hogy milyen lehetőségeket nyitott meg a cég előtt. A MET tulajdonosai (jelenleg a Mol, Lakatos Benjámin, Nagy György, Ilja Trubnikov és Garancsi István) tehát sokat köszönhetnek annak, hogy a fejlesztési miniszter és az MVM vezetői előállították ezt a helyzetet.

A konstrukció most már nem működik. Az idén nyáron kezdődő gázévvel hatályon kívül kerül az a miniszteri rendelet, amely a HAG vezeték használati jogának egy részét az MVM-nek adta, így azt a cég tovább sem tudja már adni. Továbbá hamarosan működőképes lesz egy új határmenti vezeték, ami Szlovákián keresztül biztosít összeköttetést a nyugati piacokkal, illetve az oroszok is lejjebb vitték a gáz magyarországi árát.

A MET azonban továbbra is fontos szereplője marad a régiós piacnak. A közelmúltban alapított közös gázkereskedő céget a Magyar Telekommal, illetve megvették az ország legnagyobb gázerőművét is a francia GdF Sueztől. Horvátországban pedig műtrágyagyár vásárlására készülnek, és a műtrágyagyártáshoz nagyon sok gáz kell.

A MET-ről szóló összes cikkünket itt nézheti meg.

Update: A MET a témában megjelent cikkek nyomán kiadott egy közleményt, amiben azt állítják, hogy a szerződések értelmezése téves és rosszindulatú. Többek között így fogalmaznak: "Elvtelenek és szakmaiatlanok azok a csúsztatások, amelyek a különböző paritású (földrajzi ponton érvényes) és különböző időpontban aktuális árazású termékeket hasonlítják össze (a jövő évi dinnyét a tavalyi földimogyoróval), így eredményezve nem létező, földön kívüli árréseket, eredményeket." Szerintük inkább az derül ki a szerződésekből, hogy azok "rávilágítanak az elmúlt időszakban több fórumon elhangzott állítások valótlanságára, és alátámasztják a felek közti megállapodás maximális létjogosultságát és szakmai megalapozottságát".

Konkrét számok ismertetése nélkül nehéz megérteni ezt az érvelést, hiszen az MSZP által feldolgozott szerződések számokat is tartalmaznak.