• Sok városban kapott közvilágítási munkát az a cég, amelyből nemrég szállt ki Orbán Viktor veje
• A Direkt36 kiderítette, hogy a lámpák kirívóan sokba kerültek
• Van város, ahol ez százmilliókkal dobhatta meg a költségvetést
• Az árakat látták az állami szervek is, de nem tett senki semmit

Tavaly óta új LED-es lámpák világítják meg azok útját, akik sötétedés után végighajtanak Budapesten az Árpád fejedelem útján a Margit híd és a Zsigmond tér közötti szakaszon. Ezeknek a modern lámpáknak a darabja 139 085 forintba került.

Ugyanilyen márkájú, típusú és technikailag szinte teljesen azonos lámpákat szereltek fel tavaly a keszthelyi Csapás úton a helyi bevásárlóközpontok közelében. Ott ezeknek a lámpáknak darabja sokkal többe, 217 805 forintba került a városnak.

A két projekt között az egyik fontos különbség az volt, hogy kitől vásárolták a lámpákat. Budapesten közvetlenül a gyártótól érkeztek a világítótestek, Keszthelyen a közvilágítás korszerűsítésével megbízott cég, az egészen a közelmúltig a miniszterelnök veje, Tiborcz István által résztulajdonolt Elios Innovatív Zrt. szállította a lámpákat.

Nem egyedi példáról van szó. A Direkt36 az elmúlt három hónapban közel ezer dokumentumot gyűjtött össze az Elios által elnyert LED-lámpás beruházásokról. A kutatómunka eredményeként kimutathatóvá vált, hogy az Elios olyan árat kapott a lámpákért a munkái során, amelyek más projektekhez képest kirívóan magasak voltak. Ez az árkülönbség több tízmillió forinttal – illetve legalább egy esetben akár százmilliókkal - dobta meg az egyes beruházások költségét. A számlát minden esetben közpénzből – azon belül is túlnyomórészt EU-s forrásból – állták.

Kutatásunk során kiderült az is, hogy az Eliosnak ugyan elvileg nem lehetett tudomása a pályázatokat előkészítő anyagok tartalmáról, legalább egy esetben az ajánlatuk mégis szinte minden részletében megegyezett azzal.

Az egyezőségekről szóló kérdésekre az Elios nem válaszolt, az árképzésükről pedig általánosságban annyit közöltek, hogy “az ajánlatokat a szakmában elismert munkatársaink kizárólag szakmai alapon állítják össze”. Hozzátették, hogy “a mindenkori tulajdonosoknak nem volt, nincs és nem is lesz beleszólása az árajánlatba”. Április végéig volt a tulajdonosok között Tiborcz István, a miniszterelnök legidősebb lányának férje is. A napi.hu szerint “az őt és a családját ért folyamatos támadások miatt” hozta meg azt a döntést, hogy kiszáll a cégből.

A többmilliárdos forgalmú Eliosnak nem kellett félnie az árversenytől, mert a legtöbb esetben nem volt rajta kívül más pályázó a munkára. Márciusi cikkünkben bemutattuk, hogy ez azért alakult így, mert a közvilágítási projekteknél a pályázatok többségét eleve úgy írták ki, hogy az Elioson kívül vagy senki másnak, vagy legfeljebb egy-két cégnek lett volna esélye indulni a munkáért.

Most elmeséljük, hogy ennek a rendszernek milyen hatása volt arra, hogy mennyit fizettek a munkáért az önkormányzatok, és hogy mennyi pénzt keresett az Elios.

Csak egy megoldást találtak

A LED-technológia csak az elmúlt hat-nyolc évben jutott el arra a szintre, hogy például az utcai világításban is hatékonyan lehessen használni.

Csakhogy akik dönthetnek a korszerűsítésről, azok általában nem értenek a közvilágításhoz. Éppen ezt az ellentmondást próbálták áthidalni Minnesota állam vezetői is 2012 végén, amikor a LED-lámpás közvilágítás már elérhető alternatíva volt az Egyesült Államokban is, ők pedig egy tanulmányt rendeltek erről a technológiáról. Ebben egyrészt elemezték a lehetőségeket, másrészt részletes útmutatót készítettek a LED-es fejlesztésbe belevágó városvezetőknek a döntéshez. Többek között azt javasolták, hogy a fejlesztés előtt kérjenek árajánlatot minden lehetséges gyártótól 500 lámpára, és teszteljék is a különböző termékeket a gyakorlatban.

Ezt a nagyon távoli esetet csak azért villantottuk fel, hogy látszódjon, mennyire eltért ettől az a folyamat, ahogy Magyarországon döntöttek a sokszor több százmillió forintos beruházásokról. Megkerestük azt a több mint tucatnyi önkormányzatot, ahol az Elios kapott megbízást a közvilágítási fejlesztésre, közülük nyolcan – Hévíz, Kalocsa, Kecskemét, Keszthely, Mezőhegyes, Szolnok, Vác és Zalaegerszeg – adtak ki összehasonlítható dokumentumokat. Cikkünkben ezeket a beruházásokat vizsgáljuk.

Az amerikai példához hasonlóan ezek a magyar önkormányzatok is rendeltek előkészítő tanulmányokat (úgynevezett műszaki tanulmánytervet). A különböző megoldások versenyeztetésének és tesztelésének azonban nem találtuk nyomát ezekben a dokumentumokban.

Az Elios projektjeihez készült, általunk megismert tanulmányok szerkezetükben és tartalmukban is nagyon hasonlítanak egymáshoz. Sorra veszik az adott településen meglévő lámpákat, oldalakon át sorolják a szabványokat és világítástechnikai alapfogalmakat, aztán végigveszik, hogy a felszerelendő lámpáknak milyen követelményeknek kell megfelelniük. Ezek után minden indoklás nélkül megnevezik, hogy melyik gyártó melyik lámpájára kell lecserélni a meglévőket, majd 15 évre költségszámítást végeznek az elérhető megtakarításokról.

“Ha valaki laikusként ránéz, azt gondolhatja, hogy szakmailag megalapozott munka. De ez alapján nem lehet felelős döntést hozni, hiszen csak egyetlen megoldást javasolnak” - mondta a tanulmányokról Arató András, a Világítástechnikai Társaság szakértője. “Az elérhető megtakarítás számításánál sok a kiszámíthatatlan tényező, kezelhetetlenül bizonytalanok az adatok, és nincs alternatíva sem, hogy mi lenne az eredmény más megoldással. Összességében úgy látszik, mintha előre meglett volna, hogy mit kell kihozni a tanulmányból” - mondta Arató.

Összeszokott csapat

Ezekhez a közvilágítási fejlesztésekhez bőkezű uniós támogatáshoz lehetett jutni, de ennek egyik feltétele volt, hogy a pályázó önkormányzatoknak készíttetniük kellett egy energetikai tanulmányt is. Ennek már részletes energetikai, és a beruházás minden költségét bemutató pénzügyi számításokat kellett tartalmaznia. A tanulmány készítésének az lett volna a célja, hogy a világítástechnikához nem értő önkormányzatok a gyártóktól és a kivitelezőktől független szakemberektől kapjanak segítséget az uniós pályázat és a beruházás előkészítéséhez.

A később az Elios által elnyert beruházásoknál ezeket a tanulmányokat a legtöbb esetben két cég, a Sistrade Kft. és a Tender-Network Kft. készítette elő. Általában a Sistrade írta a műszaki tanulmánytervet és a Tender-Network készítette az energetikai tanulmányt.

A pécsi székhelyű Sistrade Kft-t egy évvel az Elios indulása után, 2010 őszén alapították. 2011. ősze óta tulajdonosa Hamar Endre, akinek 2013 tavaszáig közös vállalkozása volt az Elios egyik alapítójával, Tiborcz Istvánnal. Hamar 2013 januárja és augusztusa, majd 2013 novembere és 2014 áprilisa között résztulajdonosa volt az Elios Zrt.-nek is. A pályázatokhoz készült tanulmányok jó része 2013-ban készült.

A Tender-Network Zrt. 2010-ben alakultegy akkor már három éve működő kétfős kft.-ből. Az önkormányzatoknak, állami szervezeteknek dolgozó, pályázatírással és tanácsadással foglalkozó cég 2010-ről 2013-ra kis híján megtízszerezte az árbevételét.

Megkérdeztük az Eliost a két céghez fűződő viszonyukról. Azt válaszolták, hogy sem a Sistrade-del, sem a Tender-Networkkel nincs üzleti kapcsolatuk. A vezetőik, tulajdonosaik közötti személyes kapcsolatot firtató kérdésünkre nem válaszoltak.

Márciusban az Index írta meg, hogy négy, az Elios által elnyert közbeszerzés ügyében nyomozást indított a rendőrség. A nyomozás azután indult, hogy Schiffer András, az LMP társelnöke az Átlátszó cikke nyomán feljelentést tett az előkészítést végző Sistrade és a nyertes Elios közötti tulajdonosi összefüggés miatt. A rendőrség mostani kérdésünkre is csak annyit árult el a nyomozásról, hogy “versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban” bűncselekmény gyanújával ismeretlen tettes ellen nyomoznak.

Vizsgálat nélkül elfogadták

Az uniós pályázathoz készített energetikai tanulmányok kulcsfontosságúak, mert ezek határozták meg a beruházás minden részletét: itt dőlt el, hogy hány lámpát fognak lecserélni, hogy mennyi uniós támogatásra pályáznak a települések, hogy mennyi lesz a beruházás becsült ára, és mire mennyi pénz fog jutni.

Az általunk vizsgált esetekben akár a Sistrade, akár a Tender-Network készítette az energetikai tanulmányt, a számításokat auditáló energetikai szakember mindig Imrovicz András volt. Neki az uniós pályázati anyagban többek között arról is nyilatkoznia kellett, hogy nem elkötelezett egyetlen gyártónak sem, és hogy több lehetséges alternatívát is bemutatott az önkormányzatoknak.

Imrovicz András szerint készültek műszaki alternatívák, az általunk megismert tanulmányokban és más előkészítő anyagokban azonban nem találtuk nyomát valódi választási lehetőséget bemutató változatoknak. Három önkormányzattól ugyan megkaptuk azt a dokumentumot, amelyben nem részletezve felsoroltak alternatív megoldásokat, de mindkét felkínált variáció pontosan ugyanannyiba került és ugyanakkora megtakarítással kecsegtetett. Volt példa olyan alternatív megoldásra is, ami nem LED-es lámpákról szólt, erre viszont nem kaptak volna EU-támogatást az önkormányzatok.

Megkérdeztünk több önkormányzatot is, hogy volt-e választási lehetőségük, és ha igen, ki döntötte el, hogy melyiket válasszák. Ketten válaszoltak a kérdésre: Kalocsán nem találtak alternatív megoldási javaslatokat a pályázati anyagban, Mezőhegyes műszaki ügyintézője pedig azt válaszolta, hogy “az energetikai tanulmányt készítő cég által javasolt műszaki megoldásokat az önkormányzat külön vizsgálat nélkül elfogadta, a pályázatot ennek megfelelően nyújtottuk be.”

Szolnok drága fényei

Az energetikai tanulmányban már árakkal együtt szerepelnek a felszerelendő lámpák típusvariációi. Amikor összehasonlítottuk őket, kiderült, hogy bár az összes energetikai tanulmány 2013 elején készült, és ugyanazok készítették őket, a teljesen egyforma lámpatípusokat is nagy árkülönbséggel számolták.

Például van olyan parkba való lámpa, ami öt különböző áron szerepel a költségvetésekben. A legalacsonyabb ár Kalocsán jött ki, ott bruttó 166 ezer forintért számolták, Szolnokon viszont már 239 ezer forintra árazták be. Árkülönbségben az a lámpa a rekorder, amiből Vácra és Hévízre terveztek egyformákat: Vácon 157 632 forintért, Hévízen 244 385 forintért.

Nemcsak egyes típusoknál voltak ilyen nagy árkülönbségek: Szolnoknak minden lámpa többe került, mint például Vácnak. Mivel Szolnok belvárosába pár darab kivételével ugyanazokat a lámpákat tervezték, mint Vácra, átszámoltuk a szolnoki belvárosi terveket az alacsonyabb váci árakkal. A bruttó 495,3 millió forintosra tervezett szolnoki lámpacsere így 112,8 millió forinttal kevesebbe került volna.

Mivel az uniós pályázaton maximum 500 millió forintos támogatást lehetett kérni, a nagyobb városok - például Szolnok, Kecskemét, Zalaegerszeg vagy Szekszárd - két pályázatot is beadtak a különböző városrészek a fejlesztésére. A lámpaárak azonban még a két zalaegerszegi és a két kecskeméti pályázatban is különbözőek voltak.

Szerettük volna megtudni, hogy mi volt ezeknek az árkülönbségeknek az oka, de kérdéseinkre sem a Sistrade-től, sem a Tender-Networktől nem kaptunk választ. A terveket jegyző auditor, Imrovicz András azt mondta, hogy erre a kérdésre “csak megközelítően” tud válaszolni, mert az ő dolga az volt, hogy az elérhető megtakarítást megállapítsa, a részletes árajánlatot nem volt feladata vizsgálni.

Az általunk végzett elemzések arra utalnak, hogy az árazásban szerepet játszhatott az is, hogy az önkormányzatok lehetőleg minél nagyobb EU-s támogatáshoz jussanak. Több energetikai tanulmányban is előfordul, hogy a többszázezer forintos lámpáknak árát fillérre pontosan adták meg. Ez a nagyon finomra hangolt árazás több esetben is segítette a beruházó önkormányzatokat, hogy a maximálisat megközelítő támogatási összeget nyerjenek az EU-tól.

Szolnok például mindkét uniós pályázatára a maximálisan elnyerhető 500 millió forintnál alig 3-4 millió forinttal kapott kevesebb támogatást. Kiszámoltuk, hogy ha a lámpákat az ugyanilyen típusú lámpákkal készült váci tanulmányhoz hasonlóan árazták volna be, akkor körülbelül 91 millió forinttal kevesebb uniós támogatást kaptak volna. A drágább lámpákkal viszont a megszerezhető legmagasabb uniós támogatást megközelítő árért dolgozhatott az Elios.

Megkapták, amit kértek

A cikkünkben vizsgált városok uniós pályázatairól ugyanazon a napon, 2013. október 15-én döntöttek. Az uniós pályázatokról döntő állami szervek többek között éppen azért kérnek részletes költségvetést, hogy ellenőrizni lehessen, hogy az abban szereplő árak reálisak-e. Ezeket a közvilágításos pályázatokat azonban annak ellenére jóváhagyták, hogy ugyanolyan lámpákra teljesen különböző összegek szerepeltek bennük. Így minden város meg is kapta pontosan azt a pénzt, amennyit kért.

A pályázatokat elbíráló szervezetet azóta megszüntették, és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium örökölte meg a feladatait. Így tőlük kérdeztük meg, hogy a bírálatnál vizsgálták-e a benyújtott költségvetéseket, észrevették-e ezeket a nagy különbségeket, és mi indokolhatja, hogy két teljesen egyforma terméket ilyen nagy árkülönbséggel számoljanak el a projektekben. Az NFM azt írta, a pályázatokat egymástól független szakértők vizsgálták, nem vetették össze egymással a projekteket, csak az vizsgálták, hogy megfeleljenek az előírt költséghatékonysági szempontoknak.

Ösztönös költségtervezés

Egy közpénzből megvalósuló beruházás esetében a tervekben szereplő árakhoz képest a tényleges költség később még jóval alacsonyabb is lehet. A munkára ugyanis közbeszerzési pályázatot kell kiírni, és a jelentkezők versenye lejjebb szoríthatja az árat. Ezeknél a közvilágítási projekteknél azonban nem ez volt a helyzet.

A tervben szereplő költség és a pályázatokon legtöbbször egyedül induló Elios ajánlata között csak nagyon kis különbség volt. A legtöbbet az egyik szolnoki projektben engedtek: a lámpacserét bruttó 558,7 millió forintra becsülték, ehhez képest az Elios 557,4 millió forintos ajánlattal nyerte el a munkát. A különbség tehát még ebben az esetben is csak mintegy 1,3 millió forint volt, ami egy lámpára leosztva alig 500 forint. Vácon viszont az 535 millió forintos becsült árnál csak 67 ezer forinttal adott kisebb ajánlatot az Elios, ami lámpánként 18 forintos különbséget jelent.

A beruházásra jelentkező kivitelezők bármilyen gyártmányt, típust ajánlhattak volna, ha az teljesíti a követelményeket, és el lehet velük érni a tervezett megtakarítást. Az energetikai tanulmányokat, az abban szereplő lámpatípusokat és lámpaárakat pedig elvileg egyetlen pályázó sem ismerhette. Kérdésünkre az Elios azt írta, hogy ők nem is ismerték ezeket az előkészítő anyagokat, és az ajánlataikat minden pályázatnál egyedileg határozták meg úgy, hogy a településen minden lecserélendő lámpát felmértek és megtervezték, mi kerüljön a helyére. Csak azt tartották szem előtt, hogy az elvárt megtakarítást és megvilágítást teljesítsék - írták.

Ehhez képest van olyan példa, ahol nagyon szoros az egyezőség a háttértanulmányok és az Elios ajánlata között. Bár a legtöbb város üzleti titokra hivatkozva nem adta ki az Elios ajánlatát és költségvetését, Keszthelyről megkaptuk a cég árazott költségvetését, amiből kiderül, hogy pontosan ugyanazokat a lámpatípusokat és konstrukciókat ajánlották meg a városnak, mint amikkel az energetikai tanulmányban is számoltak.

A tervezett árakra is nagyon ráéreztek. Például azt a 24 LED-es, 58 W-os lámpavariációt, amit az energetikai tanulmányban Keszthelynek nettó 132 749 forint 75 fillérre áraztak be, az Elios egy évvel később pont nettó 132 800 forintért szállította. Ugyanígy minden más betervezett lámpa ára legfeljebb százforintos kerekítéssel tér el az energetikai tanulmány áraitól. Kis kerekítéssel ugyanannyiért vállalták a régi lámpák leszerelését és a tervezést is, mint amennyire előzetesen becsülték.

Megkérdeztük az Eliost, hogy ha nem ismerték a keszthelyi energetikai tanulmányt, hogyan lehetséges, hogy pont ugyanazokat a lámpatípusokat ajánlották meg, mint amit ott is terveztek, szinte forintra azonos árakon, de erre a kérdésünkre nem válaszoltak.

Komoly kockázat

A lámpák tényleges gyártói áráról nagyon kevés információt lehet beszerezni. A közvilágítás területén működő több kivitelező is azt mondta, még csak becsülni sem tudják, mennyibe kerülnek az Elios által leggyakrabban használt Tungsram-Schréder lámpák, mert a gyártó cég évek óta nem adott ki nekik árajánlatot.

Kérdésünkkel megkerestük mindkét, az Elios projektjeiben beszállítóként közreműködő lámpagyártót is. A Tungsram-Schréder először annyit választolt, hogy a lámpáik listaára nettó 210 és 1100 euró (kb. 65 700 és 344 300 forint) között mozog, az ár attól függ, hogy milyen típusvariációról van szó. Rákérdeztünk a projektekben szereplő lámpák pontos típusvariációnak a listaárára is, mire azt válaszolták, a cég “árazási struktúrája és kereskedelmi politikája a kedvezmények és áreltérések tekintetében alapvető része annak, hogy cégünk az egyes projektekben versenyképes legyen”, ezért a korábbi válaszuknál “több vagy részletesebb adat megadása vagy nyilvánosságra hozása olyan nagyvonalú ajándék nyújtása lenne versenytársaink számára, melyet cégünk nem engedhet meg magának, mivel az komoly kockázatot jelentene a saját tevékenységünk vonatkozásában”.

Ugyanerre hivatkozva utasította el kérésünket az Elios-nak szintén szállító GE is: “a GE-nek versenypiaci szereplőként nem áll módjában az egyes projekteknél alkalmazott árakról tájékoztatást adni, mivel az árazás versenyképességet érintő információ”.

Sokba került a szerelés

Az elmúlt évek beruházásait átnézve egyetlen alkalmat találtunk, amikor a Tungsram-Schréder önállóan indult és nyert LED-lámpás közbeszerzésen: tavaly 101 darab LED-es közlámpát szállítottak a BDK Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft.-nek, a lámpákat a Vérmező parkba és az Árpád fejedelem útjára szerelték fel. Az interneten elérhető szerződésekben szerepelnek a lámpák típusai és darabárai is.

A Budapestre szállított lámpák között három olyan konstrukció is van, amelyek egyetlen paraméterben térnek csak el három olyan lámpától, amiket az Elios szállított Keszthelyre. A lámpák ugyanolyan típusúak, a LED-ek számában, a fogyasztásban és a fényerőben is megegyeznek, csak a fényt elosztó optikájuk más. Az egyik típus ugyanazt a fényt szélesebb út megvilágítására osztja szét, a másikat keskenyebb út megvilágítására állították be. Megkérdeztük a Tungsram-Schrédert, hogy ez a különbség befolyásolja-e a lámpák árát, és ha igen, mennyire, de nem válaszoltak a kérdéseinkre. Az összegyűjtött adatok és a nekünk nyilatkozó szakértők szerint ugyanakkor a LED-lámpák ára a teljesítmény és a LED-szám változásával arányosan nő, a különböző fényelosztás befolyásolhatja az árat, de nem jelentősen.

A Tungsram-Schréder a kisebb, 16 LED-es, 27 W-os lámpát bruttó 88 449 forintért szállította Budapestnek. Ezt a lámpát Keszthely 144 145 forintért kapta meg az Eliostól. A nagyobb, 48 LED-es, 113 W-os lámpa Budapestnek 139 085 forintba került, Keszthely pedig 217 805 forintot fizetett érte.

A nagy árkülönbséget az Elios kérdésünkre azzal indokolta, hogy “a Tungsram-Schréder lámpagyártó cég, aki kizárólag lámpagyártással és szállítással foglalkozik, komplett kivitelezéseket nem valósít meg. Ára beszállítói ár, amely kizárólag a lámpatestek árát jelenti. Az Elios komplett projekteket valósít meg, árunk kivitelezői ár, amely a következő elemeket is magában foglalja: komplett megvilágítási terv készítése, fénytechnikai méretezés, hatósági engedélyeztetés, szerelés és kivitelezés, indokolt esetben a lámpakarok és felszálló vezetékek cseréjét”.

A keszthelyi beruházásban az Elios költségvetésében külön tételként szerepel a tervezés és a régi lámpák leszerelése is, ezeket a tételeket tehát nem építették bele az új lámpák árába. Több kivitelező cég vezetője szerint a lámpák felszerelésére darabonként 10 ezer forintos költséggel lehet számolni. A fénytechnikai méretezés költségeit forrásaink lámpánként párezer forintra becsülték. Több szakember is azt állította, hogy mindent összevetve lámpánként 20 ezer forintos költséggel számolhatunk a kivitelezői költségekre.

A lámpák még ezzel együtt is jóval olcsóbbak voltak Budapestnek. Ha Keszthelyen lámpánként akár csak 30 ezer forinttal kevesebből ki lehetett volna hozni a projektet, a város 79 millió forintot spórolhatott volna a beruházáson.

Az Elios egyik legnagyobb megbízásához, a Zalaegerszegre felszerelt GE lámpák áraihoz nem találtunk ilyen összehasonlítható adatot. A gyártó termékeit azonban nemcsak uniós finanszírozású beruházásoknál használta az Elios. A cég GE lámpákat szállítottak le a budapesti, Pók utcai lakótelepre is. Az interneten is elérhető szerződésből kiderül, hogy más lámpacsaládot szállítottak, mint amit Zalaegerszegre terveztek, de ezek a lámpák hasonló teljesítmény esetén is sokkal olcsóbbak voltak.

A gyengébb teljesítményű lámpák Zalaegerszegen háromszor annyiba kerültek, mint Budapesten, és a nagyobbak is közel kétszer annyiba. “A Pók utcai projektet cégünk pilot projektnek tekintette, a tervezést és a szerelést a BDK végezte, ezért tudtuk olcsóbban biztosítani a lámpatesteket a projekt során” - magyarázta a különbséget az Elios.

Az Elios árainak alakulása szembemegy az általános ipari trendekkel is. Míg a cég 2011-ben Hódmezővásárhelyen összesen 749,5 millió forintból cserélt le 6793 lámpát Tungsram-Schréder LED-lámpákra, addig most Szolnokon 5356 új Tungsram-Schréder LED-lámpa összesen 1,2 milliárd forintba fog kerülni kisebbrészben a szolnokiaknak, nagyobbrészben a projekt 85 százalékát álló Európai Uniónak.

Pedig a LED-es lámpák, mint minden gyorsan fejlődő, új technológia termékei, egyre kevesebbe kerülnek, és 2011 óta jelentősen csökkent az áruk. Rákérdeztünk az Eliosnál erre az általános trendre, de kitérő választ adtak. “A LED-es világítástechnológia a világ egyik leggyorsabban fejlődő iparága” – írták, az árakra vonatkozó kérdésre azonban nem válaszoltak.

A céginformációkhoz a Céginfó és az Opten szolgáltatásait használtuk. Címlapfotó: 7/24 Hírműsor. Készült: Bocuse d'Or 2015.