Olaszországnak valamilyen módon jogilag el kellene ismernie az azonos nemű párok kapcsolatát

- mondta ki keddi ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB).

Az ügyben három meleg pár indított pert Olaszország ellen a strasbourgi székhelyű bíróságon, mondván, hogy az állam megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt jogaikat, pontosabban a családi és magánélethez fűződő jogokat, a házassághoz fűződő jogot és a diszkrimináció tilalmát. Hiszen nem garantál a számukra megfelelő együttélési formát.

A bírák a házasodással kapcsolatban kimondták, hogy egyik állam ellen sem lehet panaszt tenni pusztán azért mert nem engedélyezi a melegházasságot, hiszen az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem írja elő, hogy a dokumentumot elfogadó államoknak legalizálniuk kellene az azonos neműek házasságát.

Az egyezmény annyit mond, hogy a házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint. Azt ugyan konkrétan nem mondja ki, hogy férfiak nem házasodhatnak férfiakkal, vagy nők nőkkel, de a bíróság - eddigi ítélkezési gyakorlata alapján - így értelmezi a passzust. Ugyanakkor az Európa Tanács 47 tagállama közül 11 már engedélyezte a melegházasságot.

Olaszország esete azonban speciális, mert ott még a meleg párok bejegyeztetése sem garantál elegendő jogi védelmet a pároknak. Ezzel pedig a bíróság szerint Olaszország igenis megsérti a családi és magánélethez való jogot. Az azonos nemű párokat jelenleg megillető jogi védelem az országban nem pusztán elégtelen egy stabil, elkötelezett kapcsolatban élő pár számára, de nem is eléggé megbízható. Az olaszországi helyhatóságoknak jelenleg csak kis része teszi lehetővé, hogy azonos nemű párok bejegyeztessék magukat, és a strasbourgi bíróság szerint ez is pusztán jelképes intézkedés, semmilyen joggal nem ruházza fel őket. Ezért ezen a gyakorlaton változtatni kell.

A mostani ítélet szerint túlzottan korlátozott a 2013 decemberében bevezetett együttélési megállapodás olaszországi jogintézménye is, mert nem rendelkezik arról, hogy a pár tagjainak anyagilag támogatniuk kell egymást, és nem teszi lehetővé, hogy örököljenek egymás után. Ráadásul a bírák szerint az, hogy ilyen megállapodást bárki köthet, barátok, lakótársak vagy az is, aki valakit gondoz, azt mutatja, hogy ez a jogintézmény nem elsősorban párok számára jött létre.

Olaszország azzal is érvelt Strasbourgban, hogy bírósági úton lehetséges az egynemű párok kapcsolatának elismertetése. Az emberi jogi bírák viszont úgy ítélték, hogy nem hatékony jogintézmény, ha minden ilyen üggyel az egyébként is leterhelt igazságszolgáltatáshoz kell fordulni.

A bírák szerint Olaszországban a társadalmi valóság - az, hogy meleg párok szabadon élhetik az életüket - ellentmondásba került a törvénnyel, hiszen

az jogilag, hivatalosan semmilyen módon nem képes ezt elismerni.

Az ítélet azt is megállapította, hogy az olasz államra nem róna különösebb terhet, hogy jogilag védje és ismerje el az azonos nemű párok kapcsolatát. A házasság jogintézményén kívül ez a bejegyzett élettársi kapcsolat megteremtése révén volna a legegyszerűbben megvalósítható. Ilyen az Európa Tanács 47 tagállama közül 24-ben létezik.

A strasbourgi beadványt megfogalmazó meleg párok egyike korábban egészen az olasz alkotmánybíróságig ment az ügyével, mert tagjai szerettek volna összeházasodni. 2010-ben a legfelső olasz igazságszolgáltatási testület azt mondta ki, hogy az alkotmány értelmében a házasság intézménye nem terjeszthető ki az azonos nemű párokra, de a törvényhozás szabályozhatja ezt a kérdést valamilyen más jogintézmény megteremtésével, amely elismeri és óvja a meleg párok kapcsolatát. Ennek Strasbourg szerint az állam mindeddig nem tett eleget, holott az olasz társadalom többsége is támogatná.

A bírák szerint Olaszország sem tagadja, hogy az azonos nemű párok jogi védelmének javítása szükséges, ugyanakkor nem tudta bizonyítani, hogy a jelenlegi helyzet fenntartását bármilyen közösségi érdek indokolná.

Az elsőfokú, egyelőre nem jogerős ítéletben a hat panaszosnak fejenként 5000 euró (körülbelül 464 ezer forint) kártérítést ítélt meg a strasbourgi bíróság, az olasz államnak pedig 14 000 euró perköltséget is meg kell térítenie, ha a döntés véglegessé válik. (via MTI + a bíróság honlapja)