Egy Premier League-ben szereplő, BL-ben is induló csapat 8 millió fontért manapság fiatalokon kívül csak töltelékembereket igazol, és ha még egy mellékes rendszerbeli hiányosságot is pótol ezzel (név szerint: hazai nevelésű játékosok számának a korrigálása), akkor tényleg felesleges az egésszel foglalkozni. Alapjáraton tehát kijelenthető, a kutyát nem érdekelné Fabian Delph nyári átigazolása...

Csakhogy a Cityről lévén szó, természetesen még egy ilyen piti igazolás sem mehet le szép csendben, nyugodtan. A klubbal kevéssé szimpatizálóknak is el kell ismerniük, hogy show az Eastlandsen, az aztán mindig van. Most hanyagoljuk kicsit, hogy a klub többször teszi magát nevetségessé a kelleténél - ez egy olyan bug feature, amely minimum a '90-es évek elejétől tetten érhető, és holmi thaiföldi csaló arab sejk, esetleg pár trófea szerencsére semmit sem változtat az egészen.

Fabian Delph egy hét alatt a lojalitás koronázatlan királyából kinőtte magát minden idők egyik leghülyébbik futballistájává, pedig tudjuk, ebben a szakmában a határ a csillagos ég, ami ezt a versengést illeti.

Elmondása szerint a családja miatt változtatott döntésén. Bármit is jelentsen ez, valószínűleg még jobban sikerült felbőszítenie a Villa szurkolókat, mint anno Gareth Barrynek, aki esetében az istenért sem bírták megérteni, miért választott egy szarabb klubot, pénz ide vagy oda (amikor valószínűleg a Liverpool is vitte volna). A Villa szurkolók pökhendiségére jó okot ad a jóval több megszerzett cím, de csüggedniük nekik sem kell, hiszen Sherwood szinte garantáltan kihozza majd Scott Sinclairből az állatot.

Hangozzék bármennyire is idiótán, védelmében fel kell hozni, hogy már a januári szerződéshosszabbításra sem kötelezte senki, és ennek köszönhetően sikerült belőle kicsikarni legalább szaros 8 millát. Innen nézve tehát felesleges is foglalkozni azzal, mennyire hűséges focistatípus a jó öreg Fabian.

Semennyire.

Hiszen már a szerződés megkötésekor bekészített egy kiskaput. De volt annyira normális, hogy a klubnak, amely megadta neki a lehetőséget az első osztályban, legalább juttatott némi alamizsnát (noha alig kevesebbért vették 2009-ben). Ezzel talán elesett némi pluszpénztől, vagy legfőképp az ügynöke, pedig kényelmesen kivárhatta volna szerződésének végét (mint például Milner). Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy Delph csak szimplán hülye volt a nyáron.

Ha már itt tartunk, az interjújából is inkább az látszik ki, hogy egy egyszerű leedsi suttyó. Az ilyenből márpedig hiány volt a City keretében, miután az eddigi leedsiek, a dokkmunkás kinézetű James Milner és a néger gettógyerek Micah Richards sem maradtak a klubnál.

Aztán végül miért is gondolta meg magát - talán SMS-t kapott Txikitől, hogy "nyugi, Pogba most mán tutira úccse' gyün", vagy a baszk sunyiban átnyújtott neki egy VHS kazettát best of Fernando 2014-2015 címmel -, nem tudni.

Térjünk is rá gyorsan a lényegre: hol kaphat majd Delph szerepet, ami nem a cserepad? A Roma elleni felkészülési meccsen az első félidőben egy (remélhetőleg sokatmondó...) 4-3-1-2-őt láthattunk támadásban, ahol a 10-es posztot betöltő Silva előtt Sterling és Kelechi futkározott, míg mögötte Fernando, Zuculini és Manu Garcia helyezkedett el, de a nevek most nyilván nem fontosak, ahogyan az sem, hogy védekezésben hol Sterling, hol Kelechi szerelt egészen hátul, Silvát pedig hagyta lazulni Pellegrini a csatár posztján, de nem kevésszer alakult át ez a labda nélküli formáció sima 4-4-2-vé is.

Delph, ha már egyszer a 18-as mezt kapta, ballábas és a Villából jön, tekinthető egyfajta új Barrynek is, és bár a Premier League történetében legtöbb sárgát kapó játékos soha nem örvendett igazán komoly elismerésnek még a szigeteken sem, Mancini elég sokat ki tudott hozni a de Jong, Barry, Yaya Touré középpályából (idővel aztán is beleszokott abba, hogy közülük bőven elég kettő is).

Pellegrini külön kitért arra, hogy az új igazolás szerinte illik a rendszerbe, és bár ritkán állítja egy menedzser ennek ellenkezőjét, arról a tényről sem feledkezett meg, hogy Delph biza tényleg ballábas, és ez csak hasznosabbá teszi. Azzal, hogy értelemszerűen a pályának inkább ezen felén bukkan majd fel, némiképp tehermentesíteni tudja Sterlinget a védekezés alól, és segítséget nyújthat az elöl tébláboló Kolarovnak is. Fernandinho meg csinálhat valami hasonlót a másik oldalon. (Aztán ne szidjon engem senki, ha Delph és Kolarov is alig játszanak majd.)

Persze ez még csak elmélet. A félidők többségében a nyári meccseken Pellegrini szimplán egy darab kinevezett csatárral operált, akárcsak a győzelmi hatos szériában, ami a Cityt elérte a tavalyi szezon véghajrájában. Ellentétben azokkal a meccsekkel, most júliusban nem volt Agüerója és Bonyja sem (aki szinte az egész előszezont kihagyta valami rejtélyes betegség miatt, amit Afrikából hozott magával), míg Džeko és Jovetić távoztak.

Márpedig az elefántcsontparti egyértelműen Agüero párjaként lett megtervezve, csak ezt lehet, hogy az említett szezonvégi forma kissé átírta, és Bony elfaszoskodott nyara csak újabb kérdéseket vet fel. Ha egyre többször folyamodik majd Pellegrini a több középső középpályáshoz, akkor Delph és Fernandinho, mint két box-to-box játékos kitöltheti egy-két akció előkészítését vagy befejezését úgy, hogy közben lábakkal még mindkettőnek jobban kell bírnia a trackbacket, mint mondjuk bírta azt Lampard, aki az ominózus hat meccsen kezdő volt. Értelemszerűen egyik játékos sem diszponál olyan jelenléttel a tizenhatos környékén, mint Fat Frank, de valamit valamiért...

Ám amilyen a karma, Delph 20 perc után térdsérüléssel kiszállt az első meccsén - pedig egymaga tartotta féken a Real Madridot, hiszen a lecserélése után kapta a City mind a 4 gólt!!! Már biztos, hogy minimum az első fordulót majd kihagyni kényszerül, és kissé borús jel, hogy biztonsági okokból inkább azonnal kezelésbe vették Ausztráliában, holott a kisebb mértékben megsérült Yaya nyomban Manchesterbe utazott, amíg a többiek Vietnamban hakniztak.

Lehet, hogy túlbonyolítom, és Delph csak simán Fernandinho (Fernando) rotálására lett hozva, akit a chilei egyébként már tavaly és tavalyelőtt is gyanúsan sokszor pihentetett - olyankor is, amikor a formája épp csúcs volt (ez általában véve is jellemző Fernandinho eddigi manchesteri karrierjére).

Lehet, hogy gyorsan kiderül, hogy rá is nagy a kabát, mint volt mondjuk Sinclairre vagy Rodwellre, bár sokkal jobb startpozícióból indul (a legjobb korban van; több év bizonyítás egy többé-kevésbé stabil Premier League csapatban; lassan állandónak mondható jelenlét a válogatottban; sokat szapult dinamikusság pótlása a keretben, csak hogy párat mondjunk).

Az ellenoldalon ott van, hogy akiért ilyen buzgón rajong Roy Hodgson, az csakis a megtestesült szürke egér lehet, és Delph-ről eddig én is leginkább így vélekedtem. Mascherano brilliáns játékos, de ugye Ti sem rá szavaztatok volna az Aranylabdánál? Nos, Hodgson igen.

Emiatt nem is figyeltem eddig tüzetesebben a játékát, a statok pedig önmagukban csak... statok. Az biztos, hogy centrális szereplője volt a Villa tikitakájának, mert a topklubokon kívül a legtöbbször passzoló játékos az elmúlt szezonban éppen ő volt (mármint a top 6-on kívül, ha minden igaz).

Látva az Arsenal ellen az FA Kupa döntőben, csupán annyi volt a benyomásom róla, hogy bár ez a csávó szívesen jön a labdákért, alkalomadtán ennek érdekében még meg is szerzi azt, azzal bánni elég ügyetlenül tud, és mire elbotladozik addig, hogy továbbtegye, el is megy a csapattársak kedve az élettől támadástól. Bár a driblizése jobb, mint azt elsőre gondolnánk, olyan nagy előnyt ebből sem tud kovácsolni. Azonban azt nézve, hogy relatíve sok embernek lehet nagy nyugalommal odatenni a labdát a Cityben, talán ez a hiány nem is lesz annyira szembeötlő. Az energizer bunny játéka pedig akár komoly fegyvertény is lehet még.

(A poszt címe szimplán arra utal, hogy a City esetében már tök mindegy, hogy éppen angolokat vagy külföldieket igazol sorra, a kritika semmiképpen sem maradhat el.)