Durván rámegy a kormány a friss EU-s pénzre

  • 7800 milliárd forint EU-s pénzt költhet el Magyarország 2023 végéig.
  • Ha Lázár János most megfogalmazott javaslata átmegy, akkor már 2017 közepére eldől, hogy pontosan mire költene az ország.
  • Nem biztos, hogy ilyen tempóra képes a magyar államigazgatás.
  • De az se normális, hogy a most múló ciklus pénzeit az utolsó pillanatokban kapkodva igyekszünk lehívni.

Lázár János csütörtökön bejelentette, hogy a jövő heti kormányülésen azt javasolja majd, hogy 2017 közepéig írjanak ki minden EU-s pályázatot, minden euróra, ami csak ebben a ciklusban Magyarországnak jár.

Mivel a mostani ciklus 2014-től 2020-ig tart, és a kifizetéseket akár három évvel is el lehet húzni az úgynevezett „n+3 szabály” miatt, ezért mindenképpen érdekes, hogy hova ez a nagy sietség. Ráadásul az n+3 szabály bevezetését többek között éppen Magyarország erőltette Brüsszelben. (A szabály azt jelöli ki, hogy a ciklus hivatalos lejárta után még hány évig lehet a ciklus pénzügyi keretét használni. Az előző, 2007-13-as ciklusra csak n+2-es szabály vonatkozott, vagyis 2015 végéig el kell számolni az utolsó eurócenttel is.)

A kormány néhány éve még azért erőltette az n+3-at, hogy tényleg minden pénzt sikerüljön lehívni. Most ugyanezzel az érvvel erőlteti a kormány a pályázatok kiírásának előrehozását: Lázár szerint így lesz esély arra, hogy minden pénzt le lehessen hívni.

Az új helyzet értelmezésére Szebeni Dávidot, az EU-s pályázatokkal is foglalkozó Enrawell Kft. stratégiai igazgatóját kértük fel, részben az ő segítségével próbáljuk megfejteni, hogy mi történhetett.

Elmebajnokság

A DK-s Varju László rögtön kiadott egy közleményt, amiben azt feltételezi, hogy a gyorsításnak ez lehet a fő oka: "A Fidesz tehát bevallottan úgy készül 2018-ra, hogy még a választások előtt szeretné felosztani hazánk EU-s forrásait főként a már bejáratott fideszes oligarcháknak." Vagyis azért kell szerinte gyorsítani, mert ha a Fidesz elveszti a következő választást, akkor is a párt barátai vehessék fel a több ezer milliárd forintot.

Ez azonban nem ilyen egyszerű.

Az, hogy kiírják a pályázatokat, még nem jelenti azt, hogy el is döntik, hogy ki kapja a pénzt. Egy bonyolultabb (értsd sok pénzt jelentő) pályázat kiírása és a pályázat leadási határideje között fél év is eltelhet, és akkor még jön az értékelés ideje, a tényleges kifizetések pedig csak jóval ezután kezdődhetnek. Ráadásul a pályázati kiírásban meg lehet jelölni távoli határidőket is a megvalósítás idejére. Ahogy a portfolio.hu cikke is figyelmeztet, egy-egy pályázatot akár két évig is nyitva lehet tartani.

Szebeni Dávid még egy további fontos jelenségre figyelmeztetett: a pályázati bürokráciát egyáltalán nem egyszerű egy választás után gyorsan átszabni. „A választással kapcsolatos veszélyekre éppen 2010-ben láthattunk példát, amikor egy évre leállt az intézményrendszer, miközben Lázár János éppen a héten ismerte be, hogy a rendszert megváltoztatni nem tudták” - mondta.

A 2010-es választás után közel egy évre lebénult a magyar pályázati rendszer, mert ennyi ideig tartott, ameddig a Fidesz megszabadult a régi gárdától, és saját embereit ültette a megfelelő helyekre, majd 2014 elején megint átalakították a rendszert, mert így sem mentek elég gyorsan a kifizetések.

Ezek megfontolandó érvek Varju aggodalmával szemben, de a kormány hivatalos válaszában nem bajlódott komoly magyarázattal. Csepreghy Nándor helyettes államtitkár válasza Varju felvetésére így szól: „Megértem a DK kétségeit, hiszen ez a döntés kétségtelenül testidegen annak a pártnak, amely idegen gazdasági érdekek szolgálatára tette fel saját jövőjét”, illetve benne van még, hogy „ami jó a piaci szereplőknek, az nem lehet jó a DK-nak”.

De akkor minek?

"Véleményem szerint túlnyomórészt a biztosabb lehívás az ok" - foglalta össze, hogy szerinte miért gyorsítana Lázár.

Szebeni szerint egyáltalán nem logikátlan kiírni minden pályázatot 2017 közepéig, sőt, eddig is úgy volt, hogy a pályázatok nagyobb részét addigra kiírják. A kiírások felpörgetésének két a biztonságra törekvés mellett két fő oka lehet:

  • ne legyen a mostanihoz hasonló őrült kapkodás a végén,
  • ne torpanjon meg jövőre a magyar gazdaság.

Szebeni a kapkodásról ezt mondta: „Jelenleg ott tartunk, hogy elképesztő rohammunkában kell befejezni a projekteket, ilyenkor pedig jelentősen megugrik a hibázás lehetősége mind a projektgazdák, mind az intézményrendszer oldaláról.” Az előrehozott kiírással viszont „máris van lehetőség előkészíteni, tervezni, a benyújtott költségvetést az intézményrendszer oldaláról ellenőrizni, az engedélyeket beszerezni és építkezni”.

Persze kockázat ebben is lehet.

A magyar államigazgatás nehézkes működése még megkeserítheti a pályázók életét. Ugyanis a jelentkezőknek sok esetben szakhatósági engedélyek sorát kell csatolniuk a pályázatokhoz. És ha a kiírások dömpingben jelennek majd meg az utolsó pillanatban (2017. június 30-a körül), akkor mindenki egyszerre rohanja majd meg a hivatalokat, amelyek sokszor így sem képesek tartani a határidőket. Ha pedig közműszolgáltatók hozzájárulása vagy közbeszerzés is kell egy pályázathoz, akkor simán egy - másfél év elmegy csak ezek intézésével. És ha pedig minden pályázó egyszerre akarja majd ezeket intézni, akkor teljesen összeomolhat a rendszer. „Ezért vagy javítani kell a hatékonyságon, vagy kerülni kell majd azt, hogy dömping időszakok alakuljanak ki” - figyelmeztet Szebeni.

Attól ugyanis nem múlik el a kapkodás, hogy 2020 vége helyett 2017 közepe lesz a határidő. Ha az állam nem tudja ütemezni a pályázatokat, akkor a határidő lejárta előtt ugyanúgy káosz lesz mint most. A pályázatok kiírását akkor van értelme ennyivel előre hozni, ha a leadási határidőket ügyesen osztják szét.

A gazdaság pörgetésével kapcsolatos probléma összefügg ezzel az ábrával:

tumblr_inline_nrf1wwzraA1sk8sky_500

A magyar gazdasági növekedés egyik fő motorja éppen az EU-s pénzek érkezése. Az eddigi várakozások szerint 2016 lett volna a mélypont, mert a 2015 végére teljesen lezáruló előző ciklusból már nem jönne kifizetés, az új ciklus pályázataira pedig még nem jönne. Ha sietni kell a pályázatok kiírásával, és a feladatot képesek lesznek a minisztériumok ütemezni, akkor 2016-ban nem torpan meg emiatt a magyar gazdaság, mert már akkor is lesz mit szétosztani.

Leginkább egyébként itt jelenhet meg a politikai igény a gyorsítás mögött.

A kormány valószínűleg nem akarja, hogy a ciklus második felében, a választásokhoz közeledve legyen gond a brüsszeli kifizetések lelassulásából. A Porftolio előrejelzése szerint így nem 2016-17 lesz a két legrosszabb év ebből a szempontból, hanem 2021-22.

Persze a gyorsabb kifizetéseknek is van néhány kockázata. Nagy kérdés, hogy lesz-e elég önrész az országban, vagyis ha nem oszlik el hosszabb időre a pályázati szezon, akkor is lesz-e elég pályázó. Másrészt pedig jelenleg is számos vitája van a kormánynak az Európai Bizottsággal, ezért több pályázati fejezet finanszírozását is felfüggesztették, amit a magyar költségvetésből kell meghitelezni. Ha ugyanennyi vita marad, akkor az erősen megterhelheti majd a magyar költségvetést.

Önmagát ijesztgeti az állam?

És alapvető kérdés még, hogy a magyar államigazgatás képes lesz-e elég pályázatot kiírni a következő kevesebb mint két év alatt. Az ugyan nem igaz, hogy 12 ezer milliárd forintról van szó (Lázár János ugyanis csütörtökön ennyiről beszélt, de ebben az agrártámogatások is benne vannak, amelyek nagy része területalapú támogatás, aminek nincs köze a pályázati rendszerhez), de 7800 milliárdról így is szó van.

Pontosan kitalálni nem lesz egyszerű, hogy ez a rengeteg pénz milyen célokra menjen. Ez az ötletelés a 2004-es EU-tagságunk óta hatalmas gondokat okozott a mindenkori magyar államigazgatásnak, nagyon bele kellene húzni, hogy összejöjjön.

Lázár nagy bejelentése mögött ezért az is lehet, hogy valami teljesen irreális célt tűz ki a kormány, hogy aztán legalább a reális cél megvalósuljon.