A migrációs válság napjaiban is folytatódott az aláírásgyűjtés a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazásáért. Az ezt célzó népszavazási kezdeményezés mögött egy meglehetősen szokatlan alkalmi szövetség áll: a Jobbiktól a különféle szakszervezeteken át az MSZP-ig ér az összefogás, amely amellett érvel, a férfiak is nyugdíjba vonulhassanak 40 év szolgálati idő letöltése után, hiszen diszkriminatív csak a nők számára lehetővé tenni a nyugdíjkorhatár elérése előtti visszavonulást a munkaerőpiacról.

A kormányzati politikusok és a pártjaik továbbra is kitartanak a 2010-es választási ígéretet megvalósító, csak nők számára felkínált korai nyugdíjazási lehetőség, a Nők 40 mellett.

Ahol tehetik, fúrják a népszavazási kezdeményezést, pedig pontosan tudják ők is, hogy a hatályos szabályozás nyilvánvalóan diszkriminatív, és minden józan számítás szerint az egyik legfontosabb alkotmányossági alapelvbe ütközően tesz különbséget férfiak és nők között.

Ráadásul még csak nem is egy kormányzati sikertörténetről van szó, a Nők 40 az eredeti célját sem teljesítette be, ellenben rengeteg pénzbe kerül. Egy nyilvánvalóan elhibázott, bár sokak szemében kétségtelenül népszerű intézkedés.

Hogyan másznak ki ebből a slamasztikából? Már kitalálták. Történik épp. Most szólunk, nem szép.

Minek kellett a Nők 40?

1. Hát az ablakon dörömbölő demográfiai katasztrófa miatt, ami miatt előbb-utóbb mindenképp finanszírozhatatlanná válik a nyugdíjkassza, azért. Az volt a mesterterv, hogy ha otthon maradhat a nagyi, akkor majd bátrabban vállalnak gyereket a fiatalok, hiszen a bölcsődei férőhely kevés, és idehaza egyébként is népszerűtlen a gyerekek korai intézményesítése. A nagyi olcsó, a nagyi jó lesz főállású bébiszitternek, és már az első Orbán-kormánynak is népszerű (és egyébként teljesen értelmes) húzása volt, hogy bevezették, a nagyszülők is mehetnek gyedre, gyesre az unokával, a szülők pedig eközben dolgozhassanak tovább. Az idő sürget, egy-két év, és kifut a szülőképes korból a Ratkó-unokák népes korosztálya: gyorsan-gyorsan szülessen minél több gyerek.
2. Ehhez jött hozzá az a kevésbé hangoztatott vetülete a dolognak, hogy az elsősorban érintett, idősebb, nyugdíj előtt álló, legfeljebb érettségizett nők (a szakiskola és a felsőoktatásban töltött évek nem számítanak bele a 40 évbe) már nagyon szeretnének nyugdíjba menni, elfáradtak, ez nem vitás. Munka mellett felnevelték a gyerekeiket, tanultak, ellátták a férjet, a háztartást, ha volt kiskert és jószág, hát azt is, és ha élnek még a szüleik, az ő gondozásuk is ezeknek a nőknek a dolga. A munkaerőpiacon kicsit sem vonzóak. Egy 55 éves nőnek alig van esélye újra állást kapni. Nem kérdés, megérdemlik a pihenést, és ők is ezt szeretnék, hát nem csodás és minden bizonnyal népszerű ötlet elengedni őket?

Ennyivel tervezett a kormány. Nagyjából. Így is meg kellett emelni 0,5 százalékkal a nyugdíjjárulékot a Nők 40 elfogadása miatt.

De lett egy harmadik, nem tervezett következménye is az intézkedésnek

A közszférában nagyon sok nő dolgozik, és a bértábla miatt a több évtizedes pálya vége felé már igencsak drágán: ha elhúznak nyugdíjba, olcsóbb, nyelveket beszélő és diplomás fiatalok kerülhetnek a helyükre, bónuszként csökkenhet a fiatalkori munkanélküliség is. (Részben erről is szólt a nyugdíjasok foglalkoztatásának megtiltása is a közintézményekben. Így lettek például ifjú teremőrök a múzeumokban a megszokott nénik helyett.)

A közszolgálati leépítéseket is viszonylag fájdalommentessé lehetett tenni így: az idősebb nőket elküldték nyugdíjba, átlagosan 115 ezerért. Jobb lesz neked otthon Marikám, a kormány elismeri végre az anyaság értékét, a nők otthoni többletmunkáját.

Így történt az, hogy a tervezett 18-24 ezer helyett már az első évben több mint 48 ezer nő ment a Nők 40-nel nyugdíjba. 2014-ig pedig összesen 135 ezren.

Gyerek pedig nem lett látványosan több, hiába csillió forintos állami pénzeső a középosztálynak. Lett viszont kiadás, nem kevés: a HVG számításai szerint a Nők 40 program miatti bevételkiesés és a növekvő kiadások erre az évre már 600 milliárd forint mínuszt csináltak, és a jól csengő választási ígéret szárba szökkenése 2016 végéig összesen 800 milliárd forintunkba kerül.

A nőszervezetek nem voltak maradéktalanul boldogok a Nők 40-től, de csak néhányan és óvatosan jelezték, hogy jó-jó, de ne zavarják már haza a nőket a fakanál és a csecsemők mellé, inkább bölcsődei vagy családi napközis férőhelyekre lenne szükség. Egyébként is jót tenne, ha a kevésbé iskolázott nők nem alacsony nyugdíjjal vonulnának vissza, mert így csak az időskori szegénység növekszik. De a kétkedők sem nagyon feszegették a dolgot, mert nem akartak szembe menni a 2010 őszén még ujjongó közvéleménnyel.

Miért nem pártolja a kormány a férfiak számára ugyanennek a lehetőségnek a biztosítását?

Nem kérdés, a Nők 40 a férfiakkal szemben nem csupán abszolút diszkriminatív, de mélyen igazságtalan is.

Viszonylag közismert az is, hogy bár a hatvan felé ballagó kevésbé képzett férfiak többsége ugyan kevésbé vette ki a részét a gyereknevelésből, és a házimunkát is inkább a nők dolgának tartja, de az is nyilvánvaló tény, hogy a nőkhöz képest sokkal rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Közülük a legnehezebb fizikai munkákat végzők annak is örülnek, ha egyáltalán megérik az előírt nyugdíjkorhatárt, nemhogy munkaképesek legyenek a hatvanas éveikre. Márpedig a veszélyes és/ vagy egészségkárosító munkákat jellemzően férfiak végzik. A korkedvezményes nyugdíjazásra jogosultak körének bármiféle differenciálás nélküli radikális leszűkítése egyértelműen őket sújtotta leginkább.

Csakhogy a népszavazást támogatók és a kormánypártok is pontosan tudják, hogy az első évben akár 150 ezer férfi hirtelen kivonulása a munkaerőpiacról finanszírozhatatlan.

A már az első évben 200-260 milliárd forintra becsült kiadásnövekedés már az első évben bedöntené az nyugdíjkasszát, vagy ahogy Varga Mihály fogalmazott, kényszerű nyugdíjcsökkentést vonzana maga után minden ellátott számára.

A kormányt jól megszorongathatja már az a helyzet is, ha ki kell írniuk a népszavazást:

• nyíltan nem foglalhatnak állást a férfiak altalános, korábbi nyugdíjazásának bevezetése ellen,
• a korábban eltörölt korkedvezményes nyugdíj visszavezetésének ismételt felvetése sem húzná ki a Férfiak 40 méregfogát, hiszen ez utóbbi általános, míg a régi speciális, csak bizonyos munkavállalókat megillető kedvezmény volt,
• az eddig egyértelmű sikertörténetként, és a nők család miatti pluszterheinek elismeréseként kommunikált Nők 40 programról fel sem merült, hogy lemondjanak (még a magas költségek ellenére sem).

Kitalálták, hogyan előzzék meg a nyugdíjkatasztrófát, de könnyen lehet, hogy csak előbbre hozzák az összeomlást.

Na, ebből vajon hogyan másznak ki?

Valahogy meg kell előzni, hogy a kérdésben népszavazás legyen. Az aláírásgyűjtést ugyan leállítatta az a Nemzeti Választási Bizottság, de aztán a Kúria úgy határozott, az mégis folytatható. A szervezők állítják, meglesz a 200 ezer támogató a népszavazás kiírásához. Ezután már csak az Alkotmánybíróság vethet gátat a dolognak. De hogy?

• Kézenfekvőnek tűnt, hogy készüljön egy alkotmányjogi panasz, amit a taláros testület gyorsított eljárásban némi tanakodás után elfogad, és a probléma letudva, volt-nincs.

• Ki nyújthatna be egy ilyen panaszt? Mivel a panasz beadásának feltétele, hogy személyesen érintettnek kell lennie, ezért találni kell egy megfelelő korú nőt,

• aki tűnjön civilnek, valamint legyenek mögötte az érintettek érdekeit képviselő, meg nem nevezett nőszervezetek, ne lógjon ki nagyon a lóláb. A jelentősebb hazai nőszervezetek úgysem valószínű, hogy pont a férfiak korai nyugdíjazásával kapcsolatban egyeztetnének széles körben, a pedig szinte kizárt, hogy közösen kiállnának cáfolni az érintettségüket.

Vigyék el (n)ők a balhét

Mi úgy látjuk, a férfiak hátrányos megkülönböztetése ellen indított harc elbuktatását így jó előre a meg nem nevezett nőszervezetekre vagy egyenesen a feministákra lehet majd fogni.

Az előbbiekről úgysem tudni, kicsodák, a feministákat meg eleve mindenki utálja. Ha meg még nem eléggé, hát azon is segítenek. Nem is olyan bonyolult:

Ti is olvashattátok heteken át ment a verkli (a bizonyos AB beadvány felbukkanása előtt) az ifjúkonzervatív Mandineren, a balos NOL-on, a kormányközeli Heti Válaszban , a gyurcsányista blogon, de még a Demokratában is, hogy a feministák arra esküdtek fel, hogy a nők privilégiumait és igazságtalanul szerzett többletjogait védelmezzék a férfiakkal szemben. Világos már?

Az teljesen mindegy, hogy a nőszervezetek, vagy magukat feministának valló akárkik közül ki mit gondol a konkrét ügyről. Mi annyit tudunk, hogy hozzánk hasonlóan sokan vannak, akik szerint diszkriminatív a rendelkezés. Nem számít. Elegendő, ha sikerül elültetni a gondolatot, hogy "ezek" mint mindig, ezúttal ártani akarnak a férfiaknak, míg maguknak kicsikarnának minden előnyt, ami csak elérhető. Erre kell emlékeznie az mindenkinek, amikor majd a Férfiak 40 elleni beadványban előkerül az erősen sántító érv, hogy: "a női esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód a pozitív diszkrimináción keresztül valósul meg".

Ha eddig nem értettétek, most már láthatjátok, hogyan került egy alig ezer csatlakozót számláló, a feminizmusról semmit sem tudó, de magát antifeministának nevező Facebook-csoport vezetője épp nyár végén a kormánybarát hetilapok címoldalára, és talán az sem véletlen, hogy hetente újabb írásban próbálják cukkolni különböző szerzők a feministákat a fenti alapvetések szellemében.

Így formálódik a pártok feletti, szép, széles összefogás, a férfiak érdekében, kikért másért? Ez az ügy pont jól jön ahhoz, hogy demonstrálni lehessen, igenis van még pártpolitika Magyarországon. Csak hát ilyen. A miénk.

Az Alkotmánybíróság kedden dönthet a Dessewffy Alice benyújtotta alkotmányjogi panaszról, ám bárhogy is határoznak, és döntésüknek bármekkora jelentősége is van jövőnkre nézve, a közvélemény figyelme aznap valószínűleg inkább a déli határainkon történtekre irányul majd. Ha véletlenül úgy adódna, hogy elutasítják a beadványt, az aláírásgyűjtés november 9-ig tarthat.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a Feminfo Facebook oldalán. Tetszik?