Az utóbbi hetekben könnyen össze lehetett szedni, kik voltak azok az uniós tagországbeli kormánytagok, akik megszólaltak a Magyarország határánál kialakult menekültügyben. Csak végig kellett pörgetni Szijjártó Péter nyilatkozatait: ha egy külföldi politikus bármiféle kritikát fogalmazott meg a magyar intézkedésekkel szemben, a magyar külügyminiszter lendületet vett, felugrott és lecsapott.

Szombat délutáni hír, hogy Szijjártó egy közleményen belül mondta azt a görög belügyminiszterről, hogy a csillagokat is lehazudta az égről, majd figyelmeztette az olasz külügyminisztert, hogy jobban tenné, ha arra figyelne, hogy az országa minden uniós előírást betartson, ahogy Magyarország betart. Majd egy órával később a horvát kormányt gyalázta hosszasan, azért, mert a horvátok most pont azt csinálták velünk, mint amit mi csináltunk az osztrákokkal egy héttel korábban.

De a közelmúltban nevezte szánalmasnak a horvát miniszterelnököt, az ENSZ-főtitkár nyilatkozatát bizarrnak és elfogadhatatlannak, hazugozta a román miniszterelnököt, támadta a német alkancellárt és hazugságkampánnyal vádolta meg az osztrák kancellárt. Közben bekérette az osztrák, a román, a svéd, a francia nagyköveteket, illetve biztos még más országok delegáltjait is, csak ezt már tényleg képtelenség követni.

Szijjártó Péternek abban igaza van, hogy a több említett ország kormánya valóban botrányosan kezeli a menekültkérdést. Ahogy a magyar kormány is. Naponta jönnek az egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatok és intézkedések, a schengeni határ közelében fekvő országok gyakorlatilag emberi pingpongmeccset vívnak egy rakás menekülttel. A szerbek buszoztatják őket a magyar és a horvát határig, a horvátok hozzánk, mi Ausztriába, közben pedig simán elképzelhető, hogy akad olyan menekült, akit egyik nap brutálisan megvertek a magyar rendőrök a szerb határnál, másnap pedig udvariasan felsegítették egy buszra a horvát határnál, hogy Ausztriába kísérjék.

Az unió bénultsága pedig az EU fennállása alatt még soha nem tapasztalt feszültséget hozott magával, melyben bőven nem csak a magyar fél ragadtatta el magát. Az osztrák kancellár egy interjúban mondta el, hogy beszélgetésük során az első perctől nem hitt Orbán Viktornak, a horvát miniszterelnök nyíltan bevallotta, hogy gyakorlatilag hazudtak, amikor a magyar hatóságokkal való egyeztetésről volt szó, a román kormányfő pedig a harmincas-negyvenes évekre emlékeztető magyar eljárásokról beszélt.

Nem kell túlságosan járatosnak lenni a diplomáciában, hogy érezzük, egy ilyen szélsőségesen hisztérikus közegben a legfontosabb az lenne, hogy a külkapcsolatokért felelős szereplők ne veszítsék el a fejüket. A kormány befelé, a magyar lakosságnak kommunikáló tagjaitól ilyesmit úgysem lehet elvárni, a kvázi háborús hangulat nagyon könnyen politikai tőkévé váltható lehetőség, amit fideszes politikusok sosem hagynának veszni. Jól mutatja ezt a legújabb plakátkampány is, melynek üzenete már csak annyi lett, hogy az országot meg kell védeni.

A diplomácia azonban nagyon más terep, sokkal szigorúbb játékszabályokkal és sokkal messzebbre ható következményekkel. Szijjártó kinevezésekor éppen Martonyi János környezetéből az egyik kirúgott volt külügyes mesélt arról az Indexnek, hogy

"A diplomáciában minden lépésnek ezer következménye lehet, a munkánk lényege pont ezeknek az előrejelzése volt. Mert egy elsőre csábítónak tűnő lehetőség valójában évtizedes viszonyokat verhet szét, hosszú távú kárt okozhat. Ezt ők nem fogják fel."

- utalt Szijjártóra és a futsalos csapattársaira, az azóta befejeződött keleti nyitás politikájára utalva. És pont a keleti nyitás és az orosz fordulat miatt születtek ebben az időben sorra a cikkek arról, hogy a külügyminisztériumból kiraktak mindenkit, aki bármennyire is otthonosan mozgott a nemzetközi diplomáciában, helyettük pedig kijáróemberek és lobbisták kerültek be, komolyan vehető nemzetközi tapasztalat nélkül.

Hogy ebben mekkora veszélyek rejlettek, azt jól mutatja ez a mostani válság, az első alkalom, amikor a magyar diplomáciának főszereplőként kéne alakítania az események menetét, helyette pedig csak a vagdalkozásra futja. És ennek a régiós káosznak a közepén Szijjártó Péter nem egy felelős európai diplomatának tűnik, hanem annak a Fidesz-szóvivőnek, aki a magyar parlamentben a kakaóbiztos számítógépek miatt támadta az SZDSZ-t és a Gyurcsány-kormányt. Ez a teljesítmény akkor oda bőven elég volt, de hogy ez a mentalitás egy sokkal súlyosabb helyzetben és ennyivel nagyobb léptékű terepen hogyan fogja befolyásolni Magyarország viszonyát a környező országokkal, melyek többségében ráadásul jelentősebb számú magyar kisebbség is él, ezt egyelőre még csak sejteni sem lehet.