Nagy a verseny ebben a globalizált világban, különösen a legnagyobb globális vállalatok szintjén. Ezért annyira nem is meglepő, hogy sok óriáscég vezetői nem tartják be a szabályokat, akár azért, hogy lenyomják versenytársaikat, akár hogy a saját zsebeiket tömködhessék tele.

Ilyesmi történik most a Volkswagennel is, amiről kiderült, hogy szoftveres trükkel manipulálta át a dízeles autóit a környezetvédelmi előírásokon, és ezért most nagy bajba került. De mi történt a hasonló, a vállalatvezetés túlzott mohósága és a szabályok kreatív értelmezése miatt bajba került óriásvállalatokkal az utóbbi években?

A legjobb magyar érintettségű ügyek (Strabag, Magyar Telekom, Saab/Gripen, vagy akár a MAL Zrt.) nem is fértek be erre a listára, ahogy a túl régiek sem (például a hetvenes évek óta tartó Nestlé bojkott, az Exxon 1989-es alaszkai olajszennyezése, vagy az 1985-ös indiai, bhopali gázrobbanás, amiért az UCIL nevű cég volt felelős).

1. BP (2010)

Olyan sincs gyakran, hogy egy cég elpusztítson egy egész földrajzi régiót (de legalább nagyon mély, évtizedes károkat okozzon az élővilágban), a brit olajipari cégnek mégis sikerült ez a bravúr. Miután felrobbant a Deepwater Horizon tengeri olajfúró torony 2010 áprilisában, a Mexikói-öböl amerikai partvidékének jelentős részét elöntötte a nyers kőolaj, ami még most is a tenger mélyén áramlik. Rontott a helyzeten, a BP olyan vegyszert vetett be a szennyezés kezelésére (a Corexit nevű anyagot), aminek ilyen tömeges alkalmazását korábban sosem tesztelték.

A brit cég ugyan megpróbálta félig-meddig a fúrást végző Haliburtonra, illetve magát a tengeri fúrótornyot birtokló Transoceanre kenni az ügyet, de végül mégis vállalta a felelősséget a történtekért. Ez ez PR-szempontból nem volt hiba, viszont elég drága volt: a cég részvényárfolyama néhány hét alatt a felére esett vissza, így jó 60 milliárd dollárral csökkent a piaci értéke. Magára a szennyezés feltakarítására, jogi ügyekre és a rengeteg amerikai büntetésre közel 50 milliárd dollárt költött a cég (a legutolsó adagról, 18,7 milliárd dollárról idén nyáron állapodtak meg), de számos per még mindig nem ért véget. Egy ideig még az is kétséges volt, hogy megmarad-e a cég, ami a robbanás előtt a világ második legnagyobb olajipar vállalata volt (azóta el kellett adnia eszközöket, ezért megelőzte a Royal Dutch Shell).

2. Toyota (2010-11)

A japán autógyártó éppen a Volkswagennel váltogatta egymást a világ autóiparának élén 2011-2012 körül, amikor beütött az addigi legdurvább járműipari visszahívási botrány (azóta a GM-nek volt egy még durvább ügye, de annak még nincs vége). Kiderült, hogy a Toyota rengeteg autóban rosszul tervezte meg a gázpedált és a fékrendszert, ami miatt többen azt a félelmetes dolgot tapasztalták, hogy az autójuk az akaratuk ellenére gyorsulni kezd.

21 ember igazoltan a műszaki hiba miatt halt meg.

Világszerte kevés híján tízmillió autót kellett visszahívnia a japán autógyártónak 2011 végéig, ami összesen nagyjából 5 milliárd dollárjába került a vállalatnak. A botrány mégis kezelhető volt, a részvényárfolyam nem szakadt be, és azóta kiheverték, sőt: 2012 óta a 3,5-szeresére emelkedett a vállalat részvényárfolyama (amihez a jen gyengülése elég erősen hozzájárult).

3. Siemens (1995-2008)

A német óriásvállalat a kilencvenes évek közepe óta világszerte korrupcióval jutott megrendelésekhez. Ez csak azért derült ki, mert az Egyesült Államokban jelenlévő cégeknek nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacokon is tiltják a korrupciót, ezért az amerikai hatóságok átfogó globális vizsgálatot indíthattak a cég ügyében. Mindenesetre 2008-ben kiróttak egy 1,6 milliárd dolláros bírságot a Siemensre, ami akkor korrupciós ügyekben rekordnak számított.

Ennyi országban fizettek le döntéshozókat másfél évtized alatt (a Propublica térképe kattintható is a részletekkel):

Különösen visszás a Siemens görögországi korrupciós ügye az utóbbi évek némeg-görög pénzügyi villongásai fényében. Hiszen a legnagyobb német ipari konglomerátum mégiscsak lefizetett egy rakás görög politikust, hogy a 2004-es athéni olimpiára ők építhessék ki a távközlési hálózatot.

Nehéz megmondani, hogy ezért, vagy a világgazdasági válság miatt, de a Siemens árfolyama kevesebb mint a felére zuhant 2008-ban, fontos megrendelésektől esett el. Viszont azóta pedáns vállalatirányítási reformokat hajtottak létre, és a cég értéke azon a szinten van, mint a botrány és a válság előtt.

4. Olympus (nyolcvanas évek-2011)

Japán történetének legnagyobb veszteség-eltüntetési botránya robbant ki 2011-ben. Pedig ott ez viszonylag bevett, még neve is van a konkrét módszernek: tobashi, ami gyakran a jakuza bűnszervezethez kötődik. Az Olympus, az egykor tekintélyes kamera- és orvosieszköz-gyártó esetében mindenesetre húsz éven keresztül folyt háborítatlanul a könyvelés hamisítása, míg egy újonnan kinevezett brit vezérigazgató, Michael Woodford észre nem vette a problémákat. Őt ezért gyorsan ki is rúgták.

Kiderült, hogy jó ötmilliárd dollárnyi jen veszteséget tüntettek el gondosan, ami a cég méretéhez képest hatalmas pénz volt. A részvényárfolyam 2700 yenről 500 yen alá zuhant a botrány közvetlen hatásaként. Azóta viszont kemény költséghatékonysági lépésekkel (kirúgások, gyárbezárások) lett úrrá a cég a bajokon, és a jen is gyengült, így augusztusban majdnem elérte az ötezer jent az árfolyam.

Hasonló volt az indiai Satyam ügye, ami 2009-ben robbant ki, a Toshiba pedig idén nyáron került egy 1,5 milliárd dolláros könyvelési csalásba, ami mélypontra küldte a szebb napokat látott japán vállalatot.

5. Autonomy - HP (2012)

Ritkán van olyan, hogy egy vállalatot át lehet verni 8,8 milliárd dollárral. A brit Autonomy nevű szoftvercég viszont lazán meghúzta ezt: a termékük (egy "intelligens adatkezelési algoritmus") gyakorlatilag lufi volt: kiderült, hogy nagyjából semmit nem ér, viszont remek marketinggel és a bevételt felpumpáló könyvelési trükkökkel elérték, hogy az amerikai HP 2011-ben megvásárolja 11,7 milliárd dollárért a "brit Google"-ként emlegetett céget.

Amikor egy éven belül kiderült, hogy használhatatlan kamu a cég, és csak könyvelési húzásokkal tudta felfújni a pénzügyi mutatóit, a 8,8 milliárd dollárt leírták az értékéből. Az Autonomy azóta a HP részlegeként működik, és az új menedzsment már nyereségesen működteti. A brit cég mögött álló brit vállalkozó, Michael Lynch köszöni szépen, szabadlábon van, az ellene folytatott brit vizsgálatot azóta eredménytelenül befejezték.

6. BAE Systems (1985-2010)

A hadiiparban viszonylag általános, hogy nagyüzemi szinten fizetik le a politikusokat a nagyvállalatok (gondoljunk csak arra, hogy a Saab fél Kelet-Európában kent meg vagy próbált megkenni politikusokat a Gripenek eladása előtt, persze a magyar szenátorok kivételével), de ez az esetek túlnyomó többségében nem jut el oda, hogy ügy legyen belőle.

Nem így az Eurofighter gyártója, a BAE System esetében, ahol egy hatalmas korrupciós ügy, az 1985 és 2006 között kötött szaúd-arábiai szerződések ügye máig feltáratlan. Csak az biztos, hogy egy csomó készpénzzel tömött vastag boríték cserélt gazdát benne, és a brit cégnek muszáj volt elismernie az Egyesült Államokban, hogy meghamisította a könyvelését. A brit csalás elleni hivatal nyomozását ennek ellenére szaúdi és brit nyomásra leállították. Egyébként Szaúd-Arábia mellet Chilében, Csehországban, Romániában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Tanzániában és Katarban is vesztegetett a cég. 2010 óta egyébként 30-40 százalékot emelkedett a részvényárfolyam.

7. Enron - Arthur Andersen (2001)

Minden legújabb kori vállalati hazudozás-csalás ősanyja a 2001-ben kitört Enron-botrány, ami magával rántotta a világ akkor egyik legnagyobb könyvvizsgáló cégét, az Arthur Andersent is (ami most Big Four, és a PWC-EY-Deloitte-KPMG négyesből áll, az az AA bukásáig még Big Five volt).

Az Enron szinte a semmiből jött, a kilencvenes évek közepéig csak gázvezeték-üzemeltetéssel foglalkozott a cég, de aztán az energiakereskedelem lett a fő profilja, és az agresszív terjeszkedéssel rövid idő alatt az egyik legnagyobb amerikai vállalattá vált, csak hát 2001-ben kiderült – jórészt néhány, a többieknél szkeptikusabb elemzőnek köszönhetően –, hogy a cég valójában elképesztő mennyiségű veszteséget rejtett el egy áttekinthetetlen céghálóban. Rövid úton csődbe ment és nyomtalanul eltűnt a csaló cég (egyik vezetője meghalt, a másik börtönben), ami így a WorldCommal együtt az ezredforduló céges kamuinak szimbóluma lett. Enron: The Smartest Guys in the Room címmel nagyon jó dokumentumfilm készült az esetről.

+1 A 2008-as nagy pénzügyi válság és a manipulációs botrányok

Ez igazából nem is +1, hanem inkább plusz rengeteg. Az amerikai és az európai pénzügyi szektor nagyjából egészéről kiderült az utóbbi tíz évben, hogy végtelen számú ügyben sáros. Volt egy egész világgazdaságot bedöntő amerikai és kisebb részben európai ingatlanpiaci lufi, amire válaszul kicsit szigorúbban léptek fel az ellenőrző hatóságok, és rögtön kiderült, hogy valóságos bűnáradatban dagonyáznak a legnagyobb bankok. Manipuláltak szinte mindent, amit csak lehet (a Libor kamatlábtól kezdve az aluminium árán át a devizaárfolyamokig), globális bűnszervezetek pénzét mosták, és csaltak a hitelkártyákkal, többek között.

A legnagyobb gonosztevők:

• Lehman Brothers, Bears Stearns, Northern Rock, Washington Mutual: ezek a nagy bank- és alapkezelőcsődök voltak 2006-tól kezdve a pénzügyi válság legjellemzőbb esetei.
• Fannie May, Freddie Mac: kvázi állami jelzáloglevél-kibocsátók, amelyek több milliárd dollárt sikáltak el a mérlegükben, például hamis értékelések segítségével.
• Bank of America, JP Morgan: ezek az amerikai bankok talpon maradtak, de ennek nagy ára volt, hiszen megszámlálhatatlan botrányban voltak benne, ami miatt bődületes bírságokat kellett kifizetniük.
• AIG: ez a cég biztosította az amerikai bankok őrült ingatlanpiaci pozíciót a hírhedt cds-ekkel; az amerikai adófizetők végtelen pénzéből mentették ki.
• Royal Bank of Scotland, Lloyds, ABN Amro, Anglo Irish, izlandi bankok: a válság előtt súlyosan félremenedzselt európai bankok, amelyeket aztán a brit, ír, holland és izlandi adófizetők pénzéből mentettek ki.
• Bankia, Dexia, Banco Espirito Sancto, Monte dei Paschi di Siena: további súlyosan korrupt európai bankok, bonyolult büntetőügyekkel és sok-sok milliárd eurós károkkal.
• BNP Paribas, HSBC, Standard Chartered: az ő, egyenként sok-sok milliárd dolláros bírsággal végződő ügyeik főleg arról szóltak, hogy globális bűnözőknek segítettek pénzt mosni.
• UBS, Deutsche Bank, Barclays és mások: ezek a bankok főleg a manipulációs ügyeken hasaltak el.

Picit más típusúak ezek a botrányok, mint amikor reálgazdaságbeli cégek elbuknak, több okból is. Egyrészt mert a pénzügyi szektor az egész világgazdaságot finanszírozza, ezért nem kockáztatható meg, hogy a legnagyobb bankok csődbe menjenek (ezt mondják angolul "too big to fail"-nek). Másrészt viszont a hatóságok elég könnyen megtehetnék ezt, hiszen néhány engedély megadásán múlik, hogy a bankok egyáltalán folytathassák az ügymenetet. Harmadrészt pedig itt a közvélemény számára sokkal nehezebben látható ügyekről van szó, ami miatt az általános gyanakvás váltogatja egymást a teljes közönnyel.

Ezért az uralkodó stratégia az volt a fejlett országokban, hogy inkább sorozatos peren kívüli egyezségekkel és megabírságokkal húztak ki pénzt a szektorból. Így nem rendült meg a világgazdaság, de a tettes bankvezérek sem kerültek börtönbe.