Mindig ugyanaz a magyar példa kerül elő, amikor a menekültek befogadása mellett keresnek érveket

Pár napja kapta meg a Churchill-díjat, a Szilícium-völgy egyik rangosabb elismerését Andy Grove, az Intel volt vezére. A dologtól a 79 éves Grove valószínűleg nem fog hanyatt esni, 1997-ben a Time magazin az év emberének választotta, és ezen kívül is van neki kismillió hasonló díja, elismerése.

A neve az elmúlt héten másodszor jött szembe.

Pár napja a Foreign Affairs című folyóiratban került elő a példája.

Ott két közgazdász arról írt esszét, hogy gazdasági szempontból mennyire megéri befogadni, integrálni a menekülteket. Hogy milyen sokat adhatnak vissza a befogadó országoknak, ahhoz képest, hogy mennyi erőforrást kell rájuk költeni.

Az elméletüket Grove életével szemléltetik.

Ő ugyanis 1956-ban, 20 éves korában, még Gróf Andrásként, gyakorlatilag egy fillér nélkül szökött Magyarországról Ausztriába 200 ezer másik magyar menekülővel egy időben.

Gróf Budapesten, zsidó családba született 1936-ban. A holokausztot a család barátainál bujkálva, hamis papírokkal élte túl.

"Katonák jöttek, hogy megerőszakolják az édesanyját, a hozzá hasonló fiatal férfiakat pedig besorozták. András is azért menekült, amiért ma olyan sokan Afrikában vagy a Közel-Keleten: ha közvetlen veszélyben volt az élete, ha nem, a jövője pokolinak festett, az biztos."

– írják róla a Foreign Affairsben.

Gróf egy embercsempész segítségével jutott át Ausztriába, majd onnan 1957-ben került az Egyesült Államokba, nyelvtudás, kapcsolatok és pénz nélkül.

1960-ban már angol nyelven szerezte első diplomáját kémiából, 1963-ra le is PhD-zett. 1968-ban, már Andy Groveként ott volt az Intel alapításánál, aminek 1979-től elnöke, 1987-től vezérigazgatója volt. Ez idő alatt a cég éves bevétele 2600 dollárról 20,8 milliárd dollárra nőtt.

Gróf / Grove tényleg a Szilícium-völgy legendája, Steve Jobstól Mark Zuckerbergig mindenki hozzá fordult tanácsért. High Output Management című könyve a vállalatvezetés bibliája.

"Ha egy politikai menekült jelenik meg a partjainknál, meg kell adnunk neki mindent, amit adni tudunk, mert ő lehet a következő Andy Grove"

Ezt Ben Horowitz, a technológiai cégekbe fektető egyik legjelentősebb alap, az Andreessen Horowitz alapítója mondta néhány nappal ezelőtt a Churchill-díj átadásakor.

Arról beszélt, hogy a Szilícium-völgy kultúrája, ami más amerikai iparágaktól eltérően alapvetően segítőkész, ahol az emberek szívesen osztják meg tapasztalataikat egymással úgy, hogy nem várnak cserébe semmit, azt Grove formálta ilyennek. Mégpedig azért, mert őt is befogadták, neki is önzetlenül segítettek, amikor Magyarországáról az Egyesült Államokba érkezett.

A súlyos beteg Grove is mondott néhány szót a tiszteletére rendezett eseményen.

"Csak egy gondolat. Amíg ma itt ülünk, és végigmegyünk azon, hogy mit értünk el, mit értek el a kollégáink, kortársaink, addig fiatalok milliói, akik rossz helyre születtek, pokoli dolgokon mennek keresztül. Én itt vagyok, megúsztam. Amennyire tudunk, próbáljunk nekik is segíteni."