A tömeg pillanatok alatt gyilkossá válik

Múlt csütörtökön több mint 700 muszlim zarándok halt meg a szaúd-arábiai Mekkától pár kilométerre lévő Minában. Itt, a Dzsamarat-hídon évente több százezren dobálnak köveket az ördögöt jelképező oszlopokra, ez a mekkai zarándoklat, azaz a haddzs egyik legfontosabb szertartása. Ilyenkor nagyon sok ember tömörül össze egy helyen.

Ez okozta a tragédiát csütörtökön is. Az angol nyelv stampede-nek nevezi ezt a jelenséget, magyarul pedig legtöbbször tömegpániknak szokás fordítani, ez azonban nem a legjobb szó a valóság leírására.

A tömegpánik ugyanis rögtön két helytelen alapfeltevést tartalmaz.

Az egyik az, hogy az emberek ilyenkor megijednek valamitől, és a menekülés, a félelem okozza a tragédiát, a másik pedig, hogy a tömegben lévő egyének nagyjából egységesen cselekednek.

Az ördögöt szimbolizáló Dzsamarat- oszlopok. Fotó: AFP /FAYEZ NURELDINE

Ezek közül azonban egyik sem igaz. A minaihoz hasonló eseteket (nevezzük a tömegpánik helyett inkább tülekedésnek) kutató tudományág még nagyon fiatal, arra viszont már rájött, hogy

a halálos tülekedések túlnyomó többségét nem pánik okozza, tehát a tömeg nem menekül valami elől, hanem pont ellenkezőleg: halad valami felé.

A másik hiba a feltételezés, hogy a tömeg egységesen cselekszik. Ez azért problémás, mert általában pont emiatt kerülték el a felelősségre vonást a tragikus kimenetelű tömegrendezvények szervezői és az illetékes hatóságok. Azt mondták, hogy a tömeg a hibás.

Ezek a tévedések vezettek oda, hogy a média világszerte úgy tálalja a halálos tülekedéseket, hogy azokban agyontaposták egymást az emberek. Az ilyen eseményeken azonban nem a taposás okozza az emberek halálát, hanem a fulladás. Egész egyszerűen az, hogy annyira összetömörülnek az emberi testek, és akkora erővel nyomják egymást a legközelebbi szilárd akadályhoz, hogy egy idő után a tülekedés közepében állóknak nem lesz elég erejük és helyük arra, hogy levegőt vegyenek. A tüdő egyszerűen nem tud megfelelően kitágulni, ez okozza a fulladást, aminek következtében a legtöbb áldozat már állva meghal.

Nem pszichológia, fizika

A tülekedések kutatása során viszonylag hamar kiderült, hogy az ilyen eseményeket nem a pszichológia, hanem a fizika és a tömegben lejátszódó információáramlás felől érdemes megközelíteni. Az egyik első, nagy vihart kavart európai tülekedés 1883-ban az angliai Sunderlandben, egy Vicoria Hall nevű előadóterem emeletén. 183, 3 és 14 éves kor közötti gyerek halt meg.

Varietét tartottak gyerekeknek, majd a műsor után bejelentették, hogy néhány gyerek ajándékot kap a jegyének számozása alapján. Ugyanebben a pillanatban megkezdték az ajándékosztást a színpadról az alsó szinten ülők között. A galériákon lévő nagyjából 1100 gyerek viszont megijedt, hogy lemaradnak a meglepetésről, ezért rohanni kezdtek a lefelé vezető lépcsőn.

A lépcső végén viszont befelé nyíló ajtó volt,

amit olyan módon reteszeltek el, hogy egyszerre csak egy ember férjen át a résen. (Ez valóüszínűleg azért volt fontos, mert így tudták érkezéskor egyenként ellenőrizni a nézők jegyeit.) Az ajtónál lévő gyerekek így beszorultak, a mögöttük özönlő tömeg pedig agyonnyomta őket.

A színházteremben kevés volt a felnőtt, aki rendet tartott volna, mire odaért az ajtóhoz egy férfi, aki ki tudta emelni a keretéből az egyik lengőszárnyat, már rengetegen halottak voltak az ajtó túloldalán.

A Victoria Hall-ban történt tragédia emlékműve: egy anya, karján halott gyerekkel. ("Victoria Hall Memorial" by I, Barliner. Licensed under CC BY 2.5 via Commons)

A Victoria Hallban történtek után az Egyesült Királyságban többféle védelmi intézkedést is bevezettek: a vészkijáratoknak kifelé nyílóknak kellett lenniük, később pedig a legtöbb színházerembe úgynevezett pánikajtókat kellett beszerelni, amik nyomásra maguktól kinyíltak.

Néhány évvel később, 1896-ben hasonló történt az Orosz Birodalomban is, mikor rengetegen akarták megnézni II. Miklós cár koronázását. Itt már majd 1400 ember halt meg és legalább ennyien megsebesültek.

A II. világháború idején több halálos tülekedés volt a légvédelmi bunkerek bejáratai körül, ahogy az emberek próbáltak minél hamarabb bejutni az oltalmat adó pincékbe. Volt néhány olyan eset is, amikor az emberek tűz elől menekülve nyomták agyon egymást, sőt 1913-ban az Egyesült Államokban, a michigani Calumetben azért alakult ki tülekedés, mert egy zsúfolt színházteremben valaki elüvöltötte magát, hogy „Tűz van!”, pedig nem is égett semmi. Viszont a legtöbb tülekedést nem vészhelyzet váltotta ki.

A XX. században már dokumentálták azokat az ázsiai vallási eseményeket is, ahol szintén rengeteg embert nyomott agyon a tömeg.

Muszlim zarándokok Minában a 2004-es haddzs idején (AFP)

Az viszont a Victoria Hallban, gyerekekkel történt tragédia óta évtizedekig sehol nem merült fel, hogy ezeket a baleseteket a tömeg hatékonyabb irányításával és terelésével meg lehetne előzni. A rendezvényszervezők többsége egyszerűen azt gondolta, hogy az ilyesmi benne van a pakliban, és a tragédiát nem az ő felkészületlenségük okozza, hanem az, hogy az éppen a helyszínen lévő tömeg pont olyan tömeg, amelyikkel valamilyen oknál fogva nem lehet bírni.

A vallási ünnepeknél adta magát a magyarázat, hogy az extázisban lévő hívők nem figyeltek a saját testi épségükre. A légvédelmi bunkereknél a bombáktól való félelmükben nem gondolkodtak racionálisan az emberek, a tűzesetekben a tűz miatt, a II. Miklós megkoronázására vagy épp Sztálin ravatalához siető moszkvaiak bizonyára alulművelt, irracionális és civilizálatlan emberek voltak. A Victoria Hallban történteket nyilvánosan természetesen senki nem kente a gyerekekre, de semmilyen felelősségre vonás nem történt abban az ügyben sem, mert a közvélekedés szerint a gyerekektől sem volt elvárható a racionális viselkedés.

Ez a káros hozzáállás évtizedeken át megakadályozott minden kutatást, ami esetleg az ilyen tragédiák elkerülésére irányult volna.

Aztán jött a hatvanas és a hetvenes években a tömegsport meg a rockkorszak. Hatalmas stadionokban nézték rengetegen a focimeccseket, és elképesztő mennyiségű ember kezdett koncertekre meg fesztiválokra járkálni.

1979-ben az Egyesült Államokban, Cincinattiben koncertezett a The Who. Több ezer ember gyűlt össze a koncerthelyszín bejáratánál, majd amikor az együttes próbálni kezdett, a hangok alapján a hátul állók azt hitték, elkezdődött a koncert. Elkezdték előre nyomni a sort, de az ajtók csukva voltak. Sőt, mivel a szervezők azt hitték, hogy a tömeg meg akarja rohamozni a koncerttermet, és jegyváltás nélkül bejutni, lezárták a bejáratokat. Hátulról közben tovább tolták az elől lévőket a csukott ajtókra. 11 ember halt meg.

A Who-koncerten történteket többnyire mindenhol úgy értékelték, hogy az együttes fiatal rajongói egyszerűen állatok, senki nem tudta volna kordában tartani őket.

A cincinatti városháza azonban a miheztartás végett azért kirendelt az események vizsgálatára egy Paul Wertheimer nevű hivatalnokot. Wertheimer nem elégedett meg a korábbi magyarázatokkal, az általa vezetett munkacsoport több tanút is meghallgatott, hónapokon át dolgoztak, majd végül írtak egy nagyon kimerítő jelentést, amiben országos szintű ajánlásokat tettek a halálos tülekedések elkerülése érdekében. Volt, amiben Cincinatti eleget tett ezeknek, de nemzeti szinten egyikből sem lett semmi.

Wertheimer viszont annyira rápörgött a témára, és annyira bántotta, hogy a Who-koncert után sem történt semmilyen lényegi előrelépés a tömegbiztonság terén, hogy ennek szentelte az életét. Sorra látogatta a koncerteket és más tömegrendezvényeket az Egyesült Államokban, figyelte az embereket, nézte, hogy milyen helyzetekben hogyan viselkednek.

A kilencvenes években, mikor a grunge-koncerteken beindult a pogózás a színpad előtt, a 40 éves Wertheimer is bement az első sorokba. Azt mondta, hogy a pogózókon kicsiben tudta megfigyelni az emberek csoportjaira ható erőket. Több könyvet és tanulmányt is írt a témában, de semmilyen elismerést nem kapott ezekért. Szakértőként is csak 2009-ben fogadták el, amikor egy amerikai bíróság meghallgatta véleményét a 2008-as Black Friday idején a Long Island-i Valley Stream-ben egy Wal-Mart áruházban történt tülekedés tárgyalásán. A Wal-Martban egy alkalmazott halt meg, aki valószínűleg egy földre került terhes nőt igyekezett menteni a tömegtől.

Wertheimernek hatalmas érdemei vannak abban, hogy a tömegdinamikával kapcsolatos kutatások lassan önálló tudományággá válnak. Ezekben a kutatásokban derült ki, hogy a tülekedések során simán kialakulhat

akár 4500 newtonos erőhatás is.

Ez már nemcsak simán összenyom egy emberi tüdőt, de már akár vaskorlátokat is képes meghajlítani. Egészen hihetetlen, hogy ekkora erő ki tud alakulni egyszerűen az egymásnak nyomódó testek közötti dominóhatás miatt.

Wertheimer és más kutatók megfigyelései bebizonyították azt is, hogy mikor a tömeg valami felé tart, a legkisebb akadály is komoly problémát okozhat, mivel a hátul jövők nem tudják, hogy meg kellene állni, így hozzányomják az elől lévőket az akadályhoz. Ráadásul ilyenkor a hátul állók még könnyen elférnek akkor is, amikor elől már nem lehet levegőt kapni.

A csoportban vonuló hangyák például úgy kerülik el ezt, hogy szagok kibocsátásával is képesek kommunikálni. Az emberek viszont nem ilyenek, nálunk a tömegek kisebb sejtekből állnak, amiken belül van kommunikáció a közelállók között, de a sejtek közötti kommunikáció elenyésző, így a fontos információk maguktól nagyon lassan terjednek. Az embertömegeket ezért kell felügyelni és irányítani. Wertheimer most egy ezzel foglalkozó céget üzemeltet.

Elvesztett lábbelik a 2005-ös bagdadi tülekedés után. Itt több mint 630 ember halt meg egy hídon, miután elterjedt, hogy öngyilkos merénylők vannak a tömegben (AFP)

A tömegdinamika kutatóinak javaslatai alapján építették át a minai Dzsamarat-hidat is 2007-ben. A gyalogoshíd ekkor vált több szintessé, hogy így még többen férjenek hozzá egyszerre az oszlopokhoz. A tragédia most nem is a hídon történt, hanem mellette, de egyelőre nem derült ki, hogy miért mentek be ennyien olyan utcákba, ahová egyébként semmi okuk nem volt bemenni, és hogy ezt miért nem vették észre hamarabb a szervezők. (Pár napja egy libanoni újság azt írta, hogy a szaúdi trónörökös konvoja váratlanul érkezett a helyszínre, és ez zavarta össze a tömeget, de az uralkodócsalád ezt tagadta.)

A mekkai zarándoklat más fontos helyszíneit is átépítették az utóbbi időben, hogy még biztonságosabbak legyenek a tömegek számára, és a világ más városának komoly rendezvényhelyszínein is tömegterelő oszlopokat és korlátokat szereltek fel, a rendezvényeket pedig általában emelvényekről figyelik a szervezők. Ha azt látják, hogy valahol túl sűrű a tömeg, onnan igyekeznek elterelni az embereket.

A kutatások szerint, ha négyzetméterenként 4 ember áll valahol, akkor már nagyon észen kell lenni, négyzetméterenként 7 ember pedig már lényegében egybefüggő testet alkot. Ha ennyire sűrű egy tömeg, akkor már együtt mozog, ellenállni pedig nem ajánlott, de általában nem is lehetséges. Ezen a szinten már akármelyik oldalról nyomják meg a tömeget, az a legsűrűbb részeken már olyan erővel jelentkezik, hogy az alacsonyabbakat elemeli a talajról.

A minai Dzsamarat-híd. "The sprawling Jamarat bridge - Flickr - Al Jazeera English" by Al Jazeera English - The sprawling Jamarat bridge. Licensed under CC BY-SA 2.0 via Commons

Van egy csomó tanács is, hogy mit lehet tenni a tragédiák elkerülése érdekében, olyanokat írnak, hogy észen kell lenni, mindig tudni kell merre van a legközelebbi vészkijárat, és érdemes a csípőnkön tartani a kezünket, hogy ameddig csak lehet, maradjon elég helye a mellkasunknak a légzésre. A feladat legfontosabb része viszont a szervezőké. Őket már általában felelősségre is vonják, ahogyan például a budapesti West-Balkánban történt tülekedésnél történt. Itt 2011-ben három nőt nyomott halálra a tömeg a szórakozóhely lépcsőin, miután elterjedt, hogy késelnek a tömegben.

Magyarországon ez volt az egyetlen tülekedés, amiben emberek haltak meg, de voltak ezen kívül tömegjelenetek, általában áruházakban. 2009-ben egy kaposvári boltban rendőröknek kellett megfékezniük a leértékelt trappistáért őrjöngőket, de volt még probléma egy rakás itthoni áruházban.

(New Yorker, Slate, The Atlantic, CrowdSafe, Védelem.hu)