Ezért jobb, ha kevés barátod van

Rendkívüli korszak a miénk. Soha nem volt még ezelőtt olyan, hogy akár emberek ezreivel napi szintű kapcsolatot tarthassunk fenn, pedig most a közösségi média pont ezt teszi lehetővé. És tényleg, tök jó dolog, hogy látjuk, merre jár egy régi, gimis osztálytárs, vagy hogy mi van azzal a kínai lánnyal, akivel három éve találkoztunk egy konferencián. Sőt, annak is kifejezetten örülni szokott az ember, amikor nő a Facebook-ismerősei vagy a Twitter, Instagram és Tumblr-követői száma.

De valóban boldoggá tesz, ha sok ismerősöm van a neten?

Nem. Egyáltalán nem.

Több kutatás is kimutatta már, hogy a netes barátok számának növekedésével egyenes arányban nő a való életben a zárkózottságunk. Minél több barátunk van a Facebookon, annál magányosabbak vagyunk. Vagy fordítva: a magányos emberek többet Facebookoznak. És a sokat facebookozó emberek általában kevésbé elégedettek az életükkel és boldogtalanabbak is. Sőt egy tanulmány szerint a sok facebookozás

rontja a hangulatunkat.

Azaz egységnyi idő Facebook-használattól szomorúbbak leszünk, de ugyanennyi idő sima netezéstől nem.

Ezért persze nem a Facebook a hibás, az egy remek találmány, csak ésszel kel használni. A gond inkább az, hogy az eleve magányosabb és szomorúbb emberek azok, akik hajlamosak többet facebookozni.

A sok internetes kapcsolat tehát messze nem feltétlenül jó dolog.

Az összes vonatkozó kutatás azt találta, hogy az emberek boldogsága és jó hangulata nem a kapcsolataik számától függ, hanem attól, hogy van-e egy olyan belső kör, akivel minőségi, bensőséges viszonyt tartunk fenn.

A legboldogabb embereket mindig az köti össze, hogy van néhány közeli barátjuk és/vagy rokonuk, akikkel nagyon intenzív, mély és minőségi érzelmi-értelmi kapcsolatot tartanak fönn.

Hogy ilyen kapcsolataink legyenek, az viszont nagyon munkás dolog. És ha az időnket inkább facebookozással töltjük, meg azzal, hogy annak a kínai lánynak a fotóit nézegetjük, akivel három éve találkoztunk egy konferencián, akkor nem marad elég energiánk a közeli kapcsolatainkat még intenzívebbekké tenni.

Van egy másik kutatás, ami szerint azok az emberek, akiknek nagyon fontos a népszerűség

  • boldogtalanabbak,
  • gyakrabban betegek,
  • nagyobb eséllyel lesznek depressziósok és
  • többet is drogoznak

mint azok, akik kevesebbet törődnek a népszerűséggel, meg azzal, hogy sok sekély kapcsolatot tartsanak fönn.

Egy Robin Dunbar nevű ember a majmok és az emberek agyérfogatának összehasonlításával számolta ki, hogy mekkora kapcsolati hálót vagyunk képesek rendesen fenntartani. Az jött ki, hogy 150 barátot még tudunk menedzselni, emlékszünk rájuk, tudunk értelmesen beszélgetni velük.

Ráadásul ez a 150 ember is körökre oszlik. A legbelső körben általában az emberek többségénél 5 fő van. Aztán jön egy kintebbi kör kb. 15 fővel, aztán egy 50 fős, végül pedig a maradék a 150 főből.

És a helyzet az, hogy a legtöbb boldogság meg a legnagyobb örömök nem a 150-es körből jönnek, de még csak nem is az 50-esből.

Hanem a 15-ösből és az ötösből.

Tehát még egyszer: a közösségi média ettől még nem válik rossz dologgá, de nem szabad túlzásba vinni a használatát. Sok szociálpszichológus pont ezért nevezi a közösségi médiát szociális snacknek, utalva arra, hogy nem gond, ha néha fogyasztjuk, de az igazán fontos érzelmi tápanyagokat nem innen kapjuk. (via Qz)

Koronavírus Hírek, háttér
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.