• Egy hét se kellett hozzá, hogy Oroszország szíriai beavatkozása pattanásig feszítse a helyzetet.
• Törökország már az orosz vadászgépek lelövésével, Szaúd-Arábia katonai beavatkozással fenyegetőzik.
• Az, hogy az oroszok most már nyiltan mindenkit bombáznak, akit veszélyesnek tartanak Aszadra, nagyon sérti a török és a szaúdi érdekeket.
• A végeredmény pedig még több menekült, még kezelhetetlenebb probléma lehet.
• Mindez aligha van ellenére Vlagyimir Putyinnak.

Oroszország az első hét tapasztalatai alapján fokozni akarja szíriai légitámadásait. Ezeket hivatalosan az ISIS ellen indították egy hete, de már az első nap kiderült, hogy valódi céljuk nem az ISIS meggyengítése, hanem szíriai kliensük, Bassár el-Aszad rezsimének megerősítése. Éppen ezért az akkor még hivatalosan hangoztatottakkal szemben eleinte nem is az ISIS, hanem más, Aszaddal szemben álló fegyveres csoportok, köztük az amerikaiak által felfegyverzett csoportok állásait bombázták és bombázzák Szíria olyan részein, ahol az ISIS még sosem járt.

Mostanra már nem is tagadják, hogy minden, Aszaddal ellenséges csoport az ellenségük. Míg Putyin szóvivőjén át csak arra panaszkodott, hogy a nyugati partnereik nem világosították fel őket arról, hogy mi is számít "mérsékelt ellenzéknek", élesnyelvű külügyminisztere, Szergej Lavrov a legendás kacsateszt saját verziójával állt elő. "ha úgy néz ki, mint egy terrorista, úgy viselkedik, mint egy terrorista, úgy jár, mint egy terrorista és úgy is harcol, mint egy terrorista, akkor az egy terrorista, nem?" - kérdezte.

Amiben azért van némi igazság. Ahelyett, hogy mélyebben elmerülnénk a szíriai polgárháborúban részt vevők közti intrikákban, rajzoltam egy kis ábrát, ami némi bepillantást ad, ha másba nem is, hát abba, hogy mennyire áttekinthetetlen a helyzet:

A lényeg, hogy ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor azt mondhatjuk, hogy a szíriai háborúban három oldal harcol: Aszad és szövetségesei, az ISIS, illetve Aszad ellenségei. Ez utóbbit most az egyszerűség kedvéért vegyük egy egységes halmaznak, mert az oroszok beavatkozása után

könnyen egységes halmazzá válhat.

Oroszország ugyanis a közös ellenség, az ISIS helyett most elsősorban az ISIS elleni másik koalíció klienseit bombázgatja. Ez pedig komoly fennforgást eredményezhet.

A szíriai polgárháború bőven túlmutat önmagán, valójában a regionális nagyhatalmak, Törökország, Szaúd-Arábia és Irán vívják itt proxyháborújukat, amiben nagyon elmosódnak a határvonalak jó és rossz között, és ahol simán előfordul, hogy

• a szaúdiakkal szövetséges Katar azt az al-Nuszrát támogatja, ami az al-Kaida szövetségeseként a szaúdiak ellensége;
• Törökország évekig legalábbis elnéző volt a kurdok ellen nagyon hatékonyan harcoló ISIS-szel, ami nem szerezhetett volna bevételeket, ha az olaját nem Törökországban értékesíti;
• És ahol az amerikaiak kliensei, az FSA alakulatai is bármikor készek az alkura akár az al-Nuszrával, akár az ISIS-szel, ha pillanatnyi érdekük éppen úgy kívánja.

Ebbe az önmagában is nagyon ingatag helyzetbe tenyerelt bele most Oroszország, jelentősen Aszad és Irán javára billentve az erőviszonyokat. Annak az Iránnak a javára, amivel Szaúd-Arábia egy másik országban, Jemenben is háborút vív - ott a hivatalos szaúdi haderő támadja Katar anyagi támogatásával a siíta, így Irán támogatását élvező húszi lázadókat. Ez a mellékszál most két szempontból érdekes:

• megmagyarázza a szaúdiak ideges reakcióját Oroszország közbelépésére;
• egyben leszűkíti az erre adható szaúdi válaszok körét.

Az oroszok még csak el se kezdték bombázni a szaúdiakkal szövetséges szíriai csoportokat, amikor a szaúdi külügyminiszter, Adel al-Dzsubeir már azzal fenyegetőzött, hogy ha politikai, tárgyalásos úton nem tudják elérni Aszad bukását, akkor katonailag is beavatkozhatnak Szíriában - ahol nyíltan csak négy vadászgéppel vesznek részt az ISIS elleni légiháborúban, burkoltan viszont felfegyvereztek egy ötezer fős magánhadsereget, a Damaszkusz környékén ténykedő Iszlám Hadsereg nevű csoportot.

Pont a jemeni harcok miatt arra kevés esély van, hogy Szaúd-Arábia hivatalosan is belépjen a szíriai háborúba. Ennek a haderő leterheltsége mellett belpolitikai okai is vannak: a jemeni beavatkozást még úgy-ahogy le tudták nyomni a hazai közvélemény torkán, végül is az országot régóta mindenki Szaúd-Arábia befolyási övezeteként ismerte el, Szíriát ugyanennyire tekinti mindenki hagyományosan iráni érdekszférának.

De ez nem jelenti azt, hogy Szaúd-Arábia ne tudna ártani Aszadnak és az oroszoknak, magyarán,

ne tudna sokkal nagyobb szart kavarni, mint ami már eleve van.

Szaúd-Arábia és Katar mindezidáig visszatartotta az igazán fejlett fegyverrendszereket, például a vállról indítható rakétákat szíriai klienseitől. Ilyenekre egyrészt eddig nem nagyon volt szükségük, másrészt a papíron rivális csoportok közti átjárhatóság miatt ezek könnyen rossz kezekbe kerülhetnek - olyanokéba, akik akár a koalíciós légicsapásokban részt vevő szaúdi gépek, vagy akár polgári célpontok ellen is bevethetnék ezeket. Most viszont az oroszok beavatkozása kiprovokálhatja a fegyverszállításokat, tovább bonyolítva ezzel az amúgy sem egyszerű helyzetet.

Ron Werber klasszikus bonmot-jával élve, lesz itt még bazmeg

Ami már eleve tovább is bonyolódott. Törökország hétfőn formális jegyzékben tiltakozott Oroszországnál, mert egy szíriai bevetésre repülő orosz vadászgép berepült a török légtérbe. A törökök felküldték F–16-osaikat, hogy elfogják az orosz gépet, de Recep Tayyip Erdogan államfő hétfőn már azzal fenyegetőzött, hogy a következő alkalommal már le is fogják lőni a légterükbe repülő oroszokat.

Az oroszok a beavatkozással Törökországnak is ráléptek a tyúkszemére. Bár a törökök szerepe sem teljesen tiszta a szíriai háborúban, ahol az ő engedékenységük is kellett az ISIS megerősödéséhez, és ahol a török légierő az ISIS elleni háború örve alatt valójában a kurdokat bombázza - azokat a kurdokat, akik az amerikaiak legstabilabb szövetségesei -, egy dolog mindig is világos volt:

ahogy Szaúd-Arábia és Katar, úgy Törökország is elsősorban Aszad bukásában érdekelt.

És bár nyílt konfliktusra, vagyis ez esetben egy orosz-török összecsapásra, ugyanúgy kevés az esély, mint a szaúdi hadsereg beavatkozására, Törökország szintén elkezdheti felfegyverezni saját protezsáltjait.

Magyarán minden jel arra mutat, hogy a szíriai háború nem a megoldás, hanem a kiszélesedés felé halad, és egyre inkább tűnik az iszlám világ első világháborújának.

Ez nem sok jót jelent. Vegyük csak azt, hogy az elmúlt öt évben már negyedmillióan vesztették életüket a harcokban, ami elől már 12 millióan menekültek el. Az országot elhagyó kisebbség java, kétmilliónál több szír pont Törökországban talált menedéket. Innen indultak útra nagy számban idén Európa felé.

Márpedig a háború kiszélesedésével még több menekült érkezhet a határországból egyre inkább frontországgá váló Törökországba, ahonnan már most is egyre többen állnának tovább. Mindezt akkor, amikor az EU éppen arra próbálja rávenni Törökországot, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb erőket bevetve védje a görög-török tengeri határt, elvágva ezzel a menekültek útját az EU-ba, ahonnan a tervek szerint pont Törökországba toloncolnának vissza mindenkit, akit a görög szigeteken összefognak.

Vasárnap még arról írt a német sajtó, hogy Brüsszelben nagy reményekkel várják a hétfői egyeztetéseket a témában. Most már inkább tűnik úgy, hogy akármiben is állapodnak meg Brüsszelben, a szíriai helyzet alakulása mindent felülírhat. Amennyiben az orosz beavatkozás miatt eszkalálódik a szíriai háború, akkor kérdéses, hogy a kérdésben amúgy megosztott Törökországban meglesz-e a politikai akarat az egyre növekvő menekültáradat kezelésére, ahogy az is, hogy egyáltalán lesz-e elég erejük a tengeri határ védelmére, ha hadseregüknek a szír határon kell készenlétben állnia, készen arra, hogy akár Oroszországgal is háborúba keveredhetnek.

Azzal az Oroszországgal, ami Irán mellett a másik nagy haszonélvezője a helyzetnek,

mert egyrészt kifele erősnek mutatkozhat, otthon a hazafias érzület fenntartásával elterelheti a figyelmet a gazdasági nehézségekről, és tovább táplálhatja az EU-t nagyon is megosztó, szinte megbénító menekültproblémát. Irán pedig, miután a nyáron alkut kötött atomprogramjáról az Egyesült Államokkal és elérte a szankciók feloldását, Szíria visszaszerzésével gyengítheti Szaúd-Arábia és növelheti saját befolyását a térségben, tovább erősítve regionális hatalmi státusát.