A volt 444-es Fülöp Péter száma lett az új HBO-sorozat zenéje
2015 október 30., 19:06
Rohad ez az ország – üzeni a kifordított Simpson család a Rózsadombról
Vasárnap este nyomja le az HBO az Aranyélet című magyar sorozat első részét. Érdemes lesz megnézni, mert a magyar HBO
még soha nem gurított ekkorát.
Sőt, soha nem is készített semmit, ami csak fele ennyire jó lenne. Ez ugyan a csatorna harmadik saját gyártású sorozata, és nem volt rossz a Társas játék és a Terápia sem, de az Aranyélet az első olyan magyar HBO-sorozat, ami nem csak ahhoz képest jó, hogy magyar, hanem önmagában is megállja a helyét.
A sztori egy finn dráma átvételeként indult, de az HBO magyar vezetői több nyilatkozatukban is elmondták, hogy a munka végére az Aranyélet lényegében egy eredeti, ízig-vérig magyar sorozattá vált.
A történet középpontjában egy négytagú család áll. Mindkét szülő alacsony sorból származik, de felkapaszkodtak: brutáljó házban laknak valahol a Rózsadombon, a két gyerek pedig elitsuliba jár, problémáik pedig kimerülnek abban, hogy mennyi a zsebpénz, hogy a lányt az anyja a megkérdezése nélkül nevezte be egy anya-lánya szépségversenyre, vagy hogy mennyi lájkot kapott a fiú legújabb tinirap-videója.
Ez így nem is lenne valami izgalmas, a néző szerencséjére viszont az egész csak a látszat. A családfő, Miklósi Attila (Thuróczy Szabolcs) ugyanis nagy értékű csalásokkal és autólopásokkal keresi a betevőt a családjának, és gyerekkori barátja, az azóta nehézsúlyú maffiózó-üzletemberré lett Hollós Endre (Anger Zsolt) megbízásait teljesíti. Miklósi felesége, Janka (Ónodi Eszter) baromi jól elvan a rózsadombi aranyélettel, volt már szegény ő is, és semmi kedve nincsen visszakerülni oda, ahonnan jött. Nem is csinál semmit, ázik a jacuzziban, néha pizzát rendel (hiszen nem tud főzni), intrikákat sző a szomszédok ellen, és egy, hajléktalanok segítésére létrejött kamualapítvány ügyeit intézi a többszázmilliós luxusingatlanból.
A két gyerek eleinte kicsit olyan, mint Bart és Lisa Simpson: a komiszkodó, bliccelő, pénzzel felvágós báty, Márk (Olasz Renátó) és az eminens húg, Mira (Döbrösi Laura) mindketten elvannak a saját világukban.
Ha semmi nem kavarná meg ezt az állóvizet, akkor nem lenne feltűnő, hogy ez a család teljesen diszfunkcionális.
A szülők és a gyerekek között teljesen leépült minden emberi kapcsolat, senki nem bízik a másikban.
De jön a bonyodalom: meghal Miklósi Attila apja, és a halálos ágyán megtagadja bűnöző fiát, Miklósi ezért elhatározza, hogy tisztességes útra tereli a családját.
Ez viszont nem olyan egyszerű: kiderül, hogy a családnak van egy rakás tartozása, a hiteleiket pedig tisztességes munkával és bankárok megvesztegetése nélkül nem tudnák fizetni. Kiderül, hogy a ház sem az övéké, csak a főmaffiózó cégétől bérlik egy kamuszerződés alapján. Ez konfliktust szül a férj és a kényelemhez szokott feleség között, utóbbi ugyanis mindent megtesz azért, hogy lebeszélje Miklósit arról, hogy szakítson az alvilággal, és feladja az aranyéletet.
Közben viszont a tinédzserkorba lépő gyerekek számára is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy szüleik kezdetektől fogva hazudtak nekik, és hogy a család pénze szánalmas stiklikből meg alvilági ügyekből származik. Erre mindkét gyerek a maga módján reagál, de fel sem merül, hogy a gondok akár a testvéreket közelebb rántsák egymáshoz.
A családi dráma mellett persze a sorozat elsősorban krimi, hamar feltűnnek a Hollós Endre ügyei után szaglászó rendőrök és a rivális maffiózók is. A krimi és a dráma között remek egyensúlyt találtak a készítők, a két szál nem kioltja, hanem erősíti egymást, egy pillanatra sem ül le a sztori, végig megmarad a feszültség, hol erről, hol arról az oldalról.
Az Aranyélet legfontosabb kérdése azonban mégis az, hogy
lehet-e tisztességesen boldogulni ma Magyarországon.
Mert az tiszta sor, hogy mindenki aranyéletet akar, de egyáltalán maradhat-e tisztességes, aki eljut odáig, és ha nem, akkor legalább ki lehet-e lépni ebből a mocsokból.
Az Aranyélet készítői erre nem próbálnak szájbarágós választ adni, de hatásos korrajzzal sejtetik a véleményüket. A sorozatban a siker és a pénz mögött mindig ott a bűn, a tisztességtelenség és az önzés. A néző minden pillanatban várja egy igazi pozitív hős felbukkanását, és a sorozat többször cicázik is ezzel a vággyal: megjelenik valaki, akiben felsejlik a jó, de idővel kiderül, hogy ő is rohad valahol.
A korrupt határőrök, a lefizetett építésügyi ellenőrök, a csaló vállalkozók, az alkoholos üvegeket újratöltögető romkocsma-tulajdonosok, a kisstílű bűnözők és a maffiafőnökök országának ilyen pontos lefestése pillanatok alatt átbillenti a nézőt, és elkezdünk annak drukkolni, hogy a korrupt határőr legyen szolgálatban, és átjusson a csempészcigi a vámon, meg annak, hogy a megkent építésügyi ellenőr ne vonja felelősségre a csaló vállalkozót.
Tulajdonképpen pont így telnek a mai magyar mindennapok.
Az új elit az elesettek megsegítése jegyében bálozik az Operában, bankárok a rendőrfőnöktől vásárolnak kokaint, hogy aztán betolhassák a vécében, a kátyúkat pedig egy-egy nagyhatalmú ember szavára azonnal betömik, de egy egyszerű lakó kérelmei lepattognak az önkormányzatról.
Az Aranyéletet nézve minden percben feszeng az ember, és világgá kürtölné, hogy ennyire azért nem rossz a helyzet. De az igazán szörnyű, hogy ha utánagondolunk, belátjuk, hogy de, pont ennyire rossz.
A forgatókönyv erőssége azonban semmit sem érne a színészek nélkül. Az ő feladatuk, hogy megmutassák a karaktereik sokoldalúságát, azt, hogy vívódnak. A felnőttekben megbánás és lelkiismeret-furdalás, a gyerekekben pedig ártatlanság is ott van a rossz döntések mögött, a bűnt pedig nem az eleve romlott lelkek, hanem a kísértések és a gyengeség szüli. A helyzet az, hogy ez mindegyik színésznek remekül sikerül, az Aranyélet karakterei az elbaszottságuk mellett is szerethetőek. Így baromi könnyű azonosulni is velük, ami azért jó, mert
ők valóban mi vagyunk, a rohadó Magyarország megalkuvó lakói.
(Még egyszer: az Aranyélet első része vasárnap este 8-kor lesz az HBO-n, a HBO GO-n viszont már meg lehet nézni az első négy részt. És ami a legjobb, az HBO GO-ra most 30 napra ingyenesen lehet regisztrálni. Külön király, hogy az Aranyélet főcímdala, a korábban a 444-nél dolgozó Fülöp Peti szerzeménye.)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.