2009-ben a detroiti rendőrség egyik raktárában 11 341 nemierőszak-készletet találtak. Ezek szexuális bűnügyek tárgyi bizonyítékai, amikben a megtámadottaktól vett DNS-mintát is gyűjtik. Mint kiderült, ezeket meg se vizsgálták, de volt köztük olyan is, amihez több mint 30 éve nem nyúlt senki.
Kym L. Worthy, a Wayne Megyei Ügyészség vezetője eldöntötte: minden egyes készletet meg kell vizsgálni, mert ennyivel tartoznak az áldozatoknak. Csakhogy erre az államnak nem volt elég pénze. Egy készlet elemzése 1500 dollárba kerül, a 11 341 készleté meg 17 millióba. Ebben nem volt benne az addigi három szexuális bűncselekményekkel foglalkozó nyomozó mellé felvett emberek bére, ahogy a további nyomozások költsége sem, amik kb. még 10 millió dollárba kerülnek.
Worthy alapítványoktól, magánemberektől és cégektől, egyszóval mindenkitől próbált pénzt szerezni. Először kapott a kormánytól 2000 készletre elegendő pénzt, és arra, hogy készítsen egy tanulmányt arról, hogyan kezeli a szexuális támadások áldozatait az igazságügyi rendszer.
Pár évvel később Michigan állam adott még 4 milliót további 8000 készlet kivizsgálására (addigra Worthynek sikerült lenyomni 490 dollárra a készletenkénti költséget). De még így is maradt 1341 megvizsgálatlan készlet. Aztán 2013-ban csődbe ment Detroit, de azóta helyi üzletasszonyok is kampányoltak az ügyben több száz cégnél, és sikerült sok embert megnyerni az ügynek. Ők most is gyűjtik a pénzt, hogy egyetlen feltáratlan készlet se maradjon.
Mostanra 652 lehetséges szexuális elkövetőt gyanúsítottak meg, és 27-et el is ítéltek. 182 ügyben jelenleg is nyomoznak, és még hátravan 1598.
A példás összefogásnak nem mindenki örült. Többen azt a jogos kritikát hozták fel, hogy az adófizetők egyszer már befizették azt a pénzt, amiből fel kellene deríteni a szexuális bűncselekményeket, és ha megint elvégzik az állam helyett a feladatot, akkor az lesz a trend, hogy az állam kapásból átengedi a civileknek bizonyos feladatköreit. (Mint ahogy az nyáron a Keleti pályaudvarnál és a szerb határon történt, amikor a menekülteknek főleg a segélyszervezetek segítettek.)
Hogy ezt elkerüljék, tavaly Michiganben törvényt hoztak arról, hogy a nemierőszak-készleteket 90 napon belül ki kell vizsgálni, hogy hasonló évtizedes késések többé ne fordulhassanak elő.
Mint kiderült, több tucat nagyváros került hasonló helyzetbe, 2009-ben Clevelandben 4000 megvizsgálatlan készletet találtak. Ezeket is elkezdték feldolgozni, és ezek alapján már több mint száz erőszaktevőt ítéltek el.
Az Egyesült Államokban valószínűleg több 100 ezer készlet vár még vizsgálatra.
Abból a 27 nagyvárosból, amiről a Joyful Heart Alapítványnak vannak adatai, csak 9-ben több mint 27 ezer teszteletlen készlet van. Hogy összesen mennyi lehet még, azt nem tudni, mert a rendőrség nem tartja nyilván, vagy ahol mégis, ott lehet, hogy a válasz egy spirálfüzetben pihen.
Jogvédők szerint a jelenségnek az az oka, hogy a szexuális erőszak felderítése nincs a kiemeltebb ügyek között, pedig a nemi erőszakolók jelentős része a rablókhoz vagy a gyilkosokhoz hasonlóan többször is elkövetheti a bűncselekményt.
Sajnos nem tudni, az egyes rendőrségek hogyan osztják be a költségvetésüket, így azt sem, hogy mennyit költenek szexuális erőszak felderítésére, és mennyi megy el a drogellenes szélmalomharcra. De érdemes megnézni, hogy miközben erőszakos ügyek ezrei sikkadnak el, a hatóságok hogyan kezelik a könnyűdrogfogyasztást.
A Vice-nak beszélt arról egy clevelandi rendőr, Neill Franklin, hogyan durvult be a crack megjelenése után a kábítószerellenes hisztéria: míg régebben, ha drogügyben razziáztak, először jól láthatóan állt kint egy rendőrségi jármű, majd kopogtak, és csak azután törtek be, manapság a SWAT emberei akár néhány tő kannabisz miatt is könnygázzal és automata fegyverekkel, meglepetésszerűen törhetnek be házakba, majd kezdenek el üvöltözni az ott lakókkal, akik fel sem fogják, miről van szó. (Egyébként itt írtunk arról, mennyire félelmetes, hogy a rendőrök egyre inkább katonákká válnak – aminek állítólag véget is fognak vetni.)
Miközben az FBI szerint tavaly 482 nemi erőszakot jelentett a clevelandi rendőrség – aminél a valós szám jóval nagyobb lehet, mivel nem kötelező az államnak minden esetet jelenteni –, addig Ohio államban 36 ezer kábítószeres eset volt (Clevelandről nincs külön adat).
Franklin szerint amíg az 1960-as és 1970-es években 10-ből 9 gyilkosságot derítettek fel, addig most egyes helyeken, például Baltimore-ban, 10-ből csak 3 ügyet oldanak meg. A férfi 30 éven át küzdött a kábítószeres bűnözés ellen, abban a tudatban, hogy ezzel teszi a legjobbat a közösségének, de mára úgy látja:
„Át kell értékelni, mire költik a bűnüldöző szervek a szövetségi dollárokat, és vissza kell vágni a kábítószer-ellenes küzdelemre szánt pénzt, hogy többet fordíthassanak az erőszakos bűncselekmények megelőzésére és megoldására.”
Erre kicsinek tűnik az esély, minthogy Amerika drogellenes hatóságának új vezetője úgy gondolja, hogy az orvosi marihuána „egy vicc”. (New York Times, Vice)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.