Miből lehet a legkönnyebben megállapítani, hogy november van? Az összes falevél már a földön hever, jönnek az első fagyok, a ködtől még az orrodig sem látsz el, és az összes pláza már a hónap elején karácsonyi díszekkel van elárasztva.

Igen, nyilván egy átlagos, normális, unalmas embernek ez jelenti a novembert. De nekünk, Arsenal szimpatizánsoknak koránt sem ilyen mesébe illő évünk ezen szakasza. Egyáltalán nincs unalmas életünk (sőt...), és nagyon ritkán tudunk végignézni úgy egy meccset, hogy az utolsó 15-20 percben ne kelljen infarktus közeli állapotokba kerülni, és gyomorgörccsel várni a lefújásra. De ezt felfoghatjuk az identitásunk részének is, valóban, nem is lenne izgalmas, ha minden meccset lesimáznánk, és az utolsó tíz percet figyelmen kívül hagyva, már az Útwengeren olvasnánk a gálakommenteket és az ellenfél ócsárolását. Ezek ugyanis nem mi lennénk. Már annyira hozzánk nőtt az utolsó pillanatig való körömrágás feeling-je, hogy szinte már ettől indulunk csak be. A fejünkbe van rögződve, hogy az utolsó másodpercig kell várni, csak aztán törhet ki a vulkán, és élvezhetünk el. Igen, tény, hogy elég perverz banda vagyunk, és néha még szemetek is.

Visszakanyarodva a témához, természetesen egy ágyús a novembert akkor fedezi fel, amikor lesérül a fél keret – lehetőleg a legfontosabb játékosok –, mindenki szerint elúszott a bajnoki cím, és megmondóemberek hada mászik elő a gödörből, hogy ők bizony megmondták, #wengerout, miért nem vettük meg Benzemát, Cavani-t, Maradonát, miért nem kezdő Podolski, és miért nem verünk el száz millát csak úgy nagyzolásból.

Most azonban egy kardinális vészhelyzet állt elő. Az Arsenal motorja, Francis Coquelin ugyanis a hírek szerint minimum két hónapra dőlt ki. Hogy ez mit jelenthet a csapat számára a közeljövőben?

1. nincs védekező középpályás
2. minimum januárig minden meccsen kis túlzással emberhátrányban kell futballozni
3. egyáltalán nem biztos, hogy „csak két hónap”

Ennél nagyobb érvágás egyszerűen nem is következhetett volna be. Az a gyöngyszem esett most ki, aki nagyjából egy éve annyira hiányzott a csapatból, de végül Wenger megtalálta őt. A két évvel ezelőtti Ramsey sérüléshez tudnám csak hasonlítani ezt, amikor a walesi élete szezonja kellős közepén dőlt ki. Rajta viszont nem is lepődünk meg, ha hébe-hóba összeszed valami "vírust", de Coquelin-ről azt gondolná az ember, hogy ő vasból van és lehetetlen, hogy lesérüljön. Ráadásul egy olyan pitiáner szituációban történik az egész, amilyenben a francia egy meccs alatt kb. ezerszer találja magát. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy az extrém leterhelés miatt történhetett ez, hisz elméletileg az még csak most jönne, sőt, Coquelin-nek nem kellett a válogatottban sem szerepelni, mint jó pár csapattársának. Erre szokták mondani nagy egyszerűséggel, hogy „ez van”.

A következő jelenetet már minden szurkoló jól ismeri: ha egy játékos a gyepen ül, az minimum három hónap kiesést jelent. Jön Arteta, aki - miután hatalmas szerepet vállal mindkét WBA gólban - a biztonság kedvéért szintúgy lesérül, de legalább tudatja mindenkivel, hogy számára itt a vég, és többé nem nagyon van keresnivalója az Arsenal-ban (legalább is a pályán). Az ő helyére pedig Flamini, aki januárig valószínűleg kénytelen lesz valamilyen szinten megpróbálni pótolni honfitársát. Az ágyúsoknak egyetlen szerencséje lehet, hogy január közepéig nagyrészt olyan csapatokkal fog kelleni szembenézniük (kivéve a City-t), akik ellen némileg nélkülözni lehet egy minőségi szűrőt, és Flamini, vagy esetleg Chambers is talán tudja majd a frontot tartani. Elvileg visszatér Ramsey is – aki egyéként szintén tud ezen a poszton játszani, bár inkább Cazorla helye feküdne neki jobban – decemberben pedig Wilshere (ja, persze).

Azon a tényen ez azonban semmit sem változtat, hogy az elmúlt egy évben a csapat egyik legjobb formában lévő játékosa – sőt a posztján a liga egyik legjobbja – 2015-ben már nem lép pályára. Ez természetesen a támadó szekció tagjaira is még nagyobb nyomást gyakorol majd, hisz ezután az adódó helyzetek nagy százalékát kéne majd gólra váltani, és amolyan Leicester City módon minden meccsen eggyel többet lőni, mint az ellenfél, amíg a helyzet meg nem oldódik. Különben KO lesz a vége.