Vegyük észre, hogy Orbán Viktor (no. 1.) a Magyar Időkben fejtette ki tartalmas karácsonyi gondolatait, addig Lázár János (de facto no. 2.) a

Népszavában

nyilatkozott meg. Még egyszer mondom,

a Népszavában.

Nem a Magyar Nemzetben, nem a TV2-ben, nem az Indexben, nem a Népszabadságban, nem a Világgazdaságban, nem a Napiban.

A Népszavában.

Vajon mi következik ebből? Hogyan kell ezt értelmezni? Mi függ össze mivel? És elsősorban:

Kinek áll ez érdekében?

Török Gábor kollégámmal együtt úgy gondolom, hogy ennek alighanem

üzenetértéke

van, amelyet alábecsülni hiba volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy még korainak tűnik verni tamtamot, pláne farkast kiáltani. Egyúttal mindenkit óvnék attól is, hogy akár csak túlértékelje a jelzést. Lehet, hogy Lázár részéről ez egy kemény jelzés, de az is lehet, hogy egy puha plüssállat. Lehet, hogy hosszútávon is meghatározza, de az is lehet, hogy már rövidtávon életképtelennek bizonyul. Nem lennénk meglepve, ha ez odáig vezetne, de akkor sem, ha észrevétlen maradna.

Fölvetődhet persze, hogy ez nem több, mint Csáky szalmája, és ha ma még szélmalomharcot is folytatnak a felek, aligha lehet a szellemet visszagyömöszölni a palackba, viszont valószínű, hogy szelet vetettek, ebből következően valószínűsíthetően vihart aratnak majd a nem túl távoli jövőben. Vagy akár hamarabb.

Annyit azonban kijelenthetünk, hogy így vagy úgy, de a nap végén kiderül, mi merről hány méter, eszik-e vagy isszák. De ez már más lapra tartozik. Viszont ez is megér még egy misét.