A „Rogán bűnöző”-per: független ügyészség nélkül nehéz, de legalább a Rogán-Portik-találkozó összejöhet

Korabeli tévéhíradó

Juhász Péter V. kerületi önkormányzati képviselő azt mondta, hogy Rogán Antal bűnöző. 

Juhász munkásságának ismeretében ez nem különösebben meglepő, ásott már elő ügyeket, tett már részletes feljelentést, szervezett tüntetést, küldte volna már börtönben Rogánt. De ez a szöveg mégis sok volt Rogánnak, aki tavasszal személyiségi jogainak megsértése miatt beperelte Juhászt. Azt mondja, sérelmeket okoz neki és családjának, gyermekeinek, hogy bűnözőnek nevezik.

A per azóta csordogál, a legújabb fejezet kedden volt, amikor a Fővárosi Törvényszéken joviális hangulatú, botránytól és izgalmaktól mentes tárgyalás zajlott, gyakorlatilag teljesen eseménytelenül, mert Juhászék azt mondják, bármikor készek bizonyítani a maguk részéről, Rogánék meg azt, hogy Juhászék csak húzzák az időt, és nyomozások eredményeit várják (legutóbb december végén hosszabbítottak meg egyet), miközben Juhásznak azt kellene bizonyítania, hogy a kijelentés idejében tudott olyasmiről, ami alapján ezt mondhatta. De igazán még az sem tisztázott, hogy a tények és vélemények közül Rogánék pontosan mit vitatnak.

Az egyetlen megfogható, és külső szemmel is izgalmas pont, hogy összejön-e a nagy Rogán-Portik szembesítés. Rogánék egyik fő kifogása ugyanis, hogy Juhász azt állította, a politikus Portik Tamással üzletelt, miközben szerintük ilyen nem történt. Juhászék erre azt mondják, akkor idézzék be Portikot (illetve menjenek el hozzá a Gyorskocsi utcba), Rogánék meg azt, hogy erre semmi szükség, mutassanak ehelyett olyan szerződést, amit Portik és Rogán írtak volna alá. Nem tudnak. Na ugye. Az a keddi tárgyaláson sem dőlt el, valóban meghallgatják-e Portikot, de úgy tűnt, Bérces Renáta bíró egyáltalán nem zárkózik el ettől.

Juhász Péter januári tüntetése. (MTI/Marjai János)

Ha megtörténik, az politikai shownak persze jó. És arra is jó egy ilyen per, hogy előkerülnek közben újabb dokumentumok, ami alapján akár jobban is meg lehet ismerni, mi zajlott a V. kerület ingatlanjai körül. 

De végső soron a per azért leginkább arra emlékeztet, hogy

független igazságszolgáltatás nélküli rendszerben élni nem olyan nagyon jó.

Mert bármi is történik ebben az ügyben, a tét annyi, hogy egy politikus nevezhet-e bűnözőnek egy másikat, ami legfeljebb proxyháborúja a közösség számára valóban fontos kérdéseknek. Annak, hogy egy politikus bűnöző-e vagy sem, nem polgári perben, hanem büntetőügyben kellene eldőlnie. Nem vélemény kérdése. Függetlenül működő intézmények politikai befolyástól mentes vizsgálatai után kellene eredményre jutni, és akkor az ertedményben a közösség nagyjából bízhatna is. Ehhez viszont olyan rendszerre lenne szükség, ahol a legfőbb ügyész nem a miniszterelnök mellett ül a lelátón, és nem „megbízója kiszolgálója”.

Persze, ezt is mindenki hallotta már eleget, de ahogy egyre több ideje élünk ilyen rendszerben, egyre jobban érezhető, mennyi kárt okoz azon kívül is, hogy néhány bűnözőt nem visznek el bilincsben. 

Maguk a szavak veszítik el jelentésüket egy idő után.

Ha úgysem indul érdemi vizsgálat a legegyértelműbb ügyekben sem, akkor miért ne gondolja azt az adófizető, hogy minden politikus lop? Ha úgyis azt gondolják róluk az adófizetők, hogy lopnak, akkor miért ne lopna akár akkor is egy politikus, ha eredetileg nem is akart? 

Teljesen mindegy, hogy mit gondol valaki migránsokról, családpolitikáról, nemzetről, Ákosról, az biztosan közös pont, hogy ez néhány bűnözőn kívül senkinek sem jó.