Nem hangzik rosszul, hogy az ember, akár egy ígéretért cserébe kap az államtól tízmilliót ingyen, és még tízmilliót rendesen megtámogatott hitelben. Nyilván erre gondoltak a kormánynál is, amikor politikai-gazdasági, sőt, demográfiai szuperfegyverként kezdték reklámozni az új, három gyerek vállalása vagy megléte esetén kétszer tízmilliós családi otthonteremtési kedvezményt.

Csak hát minden arra utal, hogy elsősorban az eleve jómódúakat, és/vagy a csalókat fogja gazdagítani az új CSOK, annyira ügyesen bástyázták körül a feltételeket.

Ezzel persze a program nem lóg ki az Orbán-kormány családpolitikájából, inkább csak határozott lépéseket tesz annak legkárosabb irányaiba.

Tízmillió forint nagyon sok pénz. Ha megnézzük a magyar jövedelmi statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy egy átlagos kétkeresős, kétgyerekes magyar háztartásnak összesen van ennyi nettó jövedelme három év alatt, de abból a keresetből még meg kell élni. Tehát évtizedes keserves spórolás kell ahhoz, hogy valaki össze tudjon szedni tízmilliót, ha nem örököl egy vagyont. De nem csak a 10+10 millióval csábított háromgyerekesek, hanem a kétgyerekesek és a használt lakást vásárlók is sokkal jobb feltételek mellett fognak lakástámogatáshoz jutni, mint eddig. 

Nem is csoda hát, hogy ennyire megmozgatta a magyarok fantáziáját az új lakástámogatási rendszer. Hetek óta mindenki erről beszél, rengetegen küldözgetik egymásnak a nehezen érthető jogszabályt, még a Google Trendsben is látszik a megugrott érdeklődés.

Az egy dolog, hogy a kormánynál a jelek szerint senki nem számolta ki, hogy ez mennyibe fog kerülni, pedig egy ilyen potenciálisan nagy hatású és drága programnál ez talán nem ártana. Hatástanulmány mindenesetre nem készült. Hornung Ágnes NGM-államtitkár azzal próbálta magyarázni a költségvetési fedezet hiányát, hogy a lakáspiac és az építőipar várt fellendülésének lesz egy bevételi hatása is – igaz, ezt éppen az otthonteremtési program keretében csökkenti a kormány a töredékére, hiszen a lakásépítés áfáját 5 százalékra vágják vissza.

Az OTP elemzője, Kondora Szilárd kiszámolta, hogy ha az összes jogosult, gyerekes család pályázna a támogatás teljes összegére, akkor 9000 millárd forintot kellene fizetnie a költségvetésnek, ami őrült nagy pénz, akkora, mint a mostani költségvetés fele. Szerencsére ez nagyon messze van a lehetségestől. Valószínűbb, hogy évi 150-250 milliárd forintba fog kerülni a program, ha a szűkebb igénybevétellel és a pozitív bevételi hatásokkal is számolunk. De ez sem kevés pénz, összevetésül, az egész közmunkaprogram, ami több mint kétszázezer embernek ad segélyhelyettesítő munkát, 270 milliárd forintba került 2015-ben. Akárhogy is van, sok fog múlni azon, hogy mikor kényszerül kamatot emelni a jegybank, ha ugyanis visszatérünk a 4-5-6 százalékos kamatszintekhez, akkor a támogatott (3 százalékban maximalizált) kamaton is tízmilliárdokat fog bukni az állam, a program igénybevételének függvényében.

De a kormánynál a jelek szerint nem fektettek túl sok energiát abba sem, hogy megbecsüljék, hányan vehetik igénybe ezt a programot, csak elnagyolt nyilatkozatok hangzottak el például arról, hogy a kormány "több százezer" igénybevevővel számol. Ami, hiába a nagy érdeklődés, elég soknak tűnik, de ennél is érdekesebb, ha megnézzük, hogy kik lehetnek azok, akiknél tényleg számításba jöhet a lakáspénzért gyereket program.

Akiknek nem jó

Aki mondjuk saját döntéséből nem szeretne három gyereket, vagy csak nem biztos abban, hogy jó ötlet egy pénzügyi szerződéssel is egy évtizedre a partneréhez láncolni magát, esetleg ő vagy felesége-férje-élettársa meddő, vagy egészségügyi okokból kockázatos lenne számára a (három) terhesség, annak a kormány nem kedveskedik ingyen és támogatott tízmilliókkal. Meglévő három gyereknél nem kell a házasság, beígért gyerekeknél viszont arra is szükség van.

Ha bármilyen okból nem sikerül megszülni azt a három gyereket, akkor vissza kell fizetni a tízmilliós támogatást és a kedvezményes hitelt. Ha nem egészségügyi okból (vagyis nem sikerül erről igazolást szerezni), akkor egészen durva büntetőkamattal, szóval sokan már csak ezért sem fogják vállalni a kockázatot. A gyerekhiányon egyébként lehet örökbefogadással is segíteni, de vajon tényleg az volt a rendeletet megalkotók célja, hogy családok azért maradjanak egyben és azért fogadjanak új gyerekeket örökbe, hogy ne kerüljenek elviselhetetlen pénzügyi terhek alá? És azt vajon mennyire gondolták végig, hogy a három helyett csak két gyerekig jutó családoknak a jegybanki alapkamat ötszörösével kell visszafizetniük a támogatást, ami most ugyan nagyjából elviselhető (1,35 százalék -> 6,75 százalék), de közepesebb jegybanki kamatemelési ciklus után (mondjuk 5 százalék -> 25 százalék) már elviselhetetlen? (Igaz, olyat még nem láttunk, hogy a magyar állam tömegesen bevasalta volna a nem szabályszerűen felhasznált lakástámogatásokat. Olyan viszont volt már, a rendszerváltás után az OTP-hitelekkel, hogy a magyar állam felmondta a kamattámogatott szerződéseket.)

A buktatók következő köre, amit a rendelet meghatároz: büntetett előéletűek, munkanélküliek, közmunkások, köztartozással rendelkezők vagy BAR/KHR listások nem kaphatnak támogatást. Ezzel máris sikerül kizárni rengeteg, nagyjából hatszázezer embert, több százezer háztartást. Pont azokat, akik jellemzően a legrosszabb lakhatási körülmények között élnek, és akiknek a lakhatásának a támogatása az államnak a leginkább igazolhatóan feladata lenne. Ezen felül ki vannak zárva az egyetemista párok is, akárcsak azok, akik szerződéses munkákat csinálnak, mivel fél éves munkaviszonyt, illetve kétéves egészségbiztosítást is fel kell mutatni.

De ez még mindig csak a buktatók első köre. Az igazi nehezítés a vásárolandó ingatlan mérete, jellege, ára és a ráfordítandó önerő körül van. A már ismert feltételek szerint az új építésű lakásoknak elég nagyoknak kell lenniük, márpedig ezeket például Budapesten, vagy bármelyik munkahelyekben gazdag környék közelében nem lehet húszmilliós áron megvenni – azaz jelentősebb piaci lakáshitelre és ehhez kapcsolódó önerőre van szükség. Ez kizárja azokat, akiknek például olyan ingatlantulajdonuk van, amit nem tudnak pénzzé tenni – a vidéki ingatlanok jelentős része ilyen, akárcsak a korábban svájci frankos, most kiváltott forintos hitelekkel terhelt lakások, házak –, kizárja továbbá a sem megtakarítással, sem saját ingatlannal nem rendelkezőket is, tehát újabb sokszázezer háztartást.

A támogatás és az akciós hitel egyébként a rendelet szerint az utolsó maximum húszmillió, amit a lakás vagy ház árából ki kell fizetni, előbb a családnak az egész (bevallott) önerejét bele kell tennie az épülő ingatlanba. Az új építésű lakások nagy részét viszont már akkor fizetni kell, amikor még csak épülnek (nyilván, hiszen a beruházó nem akarja maga hitelezni az egészet). Tehát a költözni kívánó, milliós megtakarításokkal nem rendelkező családnak rögtön el kellene adnia a lakását már az építkezés megkezdése előtt, és albérletbe költöznie, hogy fizetni tudja a kezdeti részleteket. Ez a kockázat egy építkezéshez hasonló bizonytalan vállalkozás esetében sokaknak kedvét szegheti.

Érdeklődők persze biztos, hogy lesznek, az építőiparban pedig nyilván spekulálni is fognak erre, szóval komoly esélye van annak, hogy a mostani, nagyon-nagyon alacsony szintről elmozduljon a lakásépítő-ipar. Ehhez képest az utóbbi sanyarú években, amikor egészen elhanyagolható számban épültek új lakások, annyira beszűkültek az építőipari kapacitások – és ez az egyre látványosabb munkaerőhiány miatt ez még inkább rögzülhet –, hogy elég valószínű, a szűkösség  durva áremelkedésekhez fog vezetni az új építésű 3-4 szobás lakások, házak piacán. Egy olyan áremelkedés, mint ami a Budapest belső részén megvehető kisebb lakások piacán tavaly végbe ment, máris elérhetetlen távolságba vinné ezeket a lakásokat a legtöbb potenciális lakásvásárlótól, még a húszmilliós támogatással együtt is. Legalábbis azok számára tenné csak elérhetővé, akik eleve komoly megtakarítást tudnak betenni a vásárlás mögé, magyarul eleve elég jómódúak.

(Nyitott kérdés egyelőre az épületenergetika, a család.hu reklámízű tájékoztatója szerint a jövőben nem kell figyelembe venni az energiahatékonysági szinteket – ez elég rossz üzenet a Földnek és a valódi rezsicsökkentésnek, viszont a lakásokat elvileg olcsóbbá teszi –, ámde, mint arra a Magyar Energiahatékonysági Intézet felhívta a figyelmet, ez szembemegy a jelenleg hatályos szabályozással. Ha ezen nem változtatnak, akkor marad az új lakásokat drágító előírás.)

Mindez a sok szűkítés persze nem véletlen. A tényekkel közismerten hadilábon álló Rétvári Bence például úgy fogalmazott, hogy a szegények esetében azért meg kell húzni a határokat – hiszen nyilván nem reális, hogy akinek nem elég nagy a jövedelme, az önrészt tegyen bármilyen lakásvásárláshoz. De akkor miért nem őket támogatják?

Akiknek jó

Az a jómódú háromgyerekes család, aki már most egy jó kis saját lakásban vagy házban él és van néhány megtakarított milliója, az köszöni szépen, már teheti is zsebre a tízmilliós támogatást és a tízmilliós olcsó hitelt, vehet belőle egy újabb jó kis lakást vagy házat. Az sem kell, hogy együtt éljenek, a gyerekek már fel is nőhettek, és lakhatnak valójában máshol, ha papíron otthon vannak.

Ha úgy vesszük, ennek a családnak a kormány annyi pénzt ad a semmiért, illetve minimális törlesztőrészletért cserébe, amiért egy közmunkás 384 hónapot, azaz 32 évet dolgozik: 16 évet az ingyenpénzért, és még 16 évet az akciós hitelért.

Ha ugyanez a család mondjuk átköltözik az új lakásba, a régit pedig kiadja, akkor – miközben fizet havi ötvenezret a tízmilliós kölcsön után – a mostani albérletárak mellett simán kereshet havi száz-kétszázezer forintot, ami bárkinek egész jó jövedelemkiegészítés lehet. De akár oda se kell költözniük, kiadhatják az új lakást is, elég, ha oda szól a lakcímkártyájuk (igaz, ennek különböző hátrányai is lehetnek, például az önkormányzat adóztathatja a papíron üresen álló lakást). Sőt, nagyobb megtakarítás esetén egyszerűen olcsó forrásként is felhasználhatják a maximum 3 százalékos kamattal folyósított hitelt – végső soron a megtakarítások helyett vehetnek belőle ingatlant, a megtakarítást pedig befektethetik magasabb hozamú befektetési alapokba, kockázatmentes állampapírokba. Ez így gyakorlatilag ingyenpénz.

Ha az embernek van pénzügyi mozgástere, akkor szinte határtalan lehetőségei vannak az állami támogatási pénz felhasználására. A kérdés csak az, hogy jó ötlet-e, hogy ezt az adófizetők finanszírozzák.

És ez teljesen legális, hiszen a rendelet valamiért nem tiltja az újabb lakás vásárlását a támogatás igénybevételénél. Az tényleg rejtély, hogy milyen szolidaritási elvvel egyeztethető össze, hogy egy család adófizetői pénzből gyűjtsön újabb ingatlanokat. Ezzel összefügg, hogy nincsen felső korlát a támogatott új lakások négyzetméterárára, nincs az a Zaha Hadid által tervezett kacsalábon forgó palota, amit ne támogatnának meg adott esetben a magyar adófizetők.

A magyar építőipar közmondásosan hemzseg a csalóktól. Nehéz is elképzelni, hogy pont az államilag masszívan támogatott lakásépítéseknél- és vásárlásoknál ne bukkannának fel az ügyeskedők. A hvg.hu remekül összeszedett néhány módszert, amivel az élelmesebb háztartások kitrükközhetik a rendszert, és tehetnek szert egy csomó pénzre olyan formában, ami elvileg nem volt az intézkedés célja. A támogatás gyakorlatilag arra bujtogatja az ügyletek résztvevőit, hogy felülárazzák a kivitelezővel a felépítendő házat, hiszen a bekerülési költségen felül kifizetett támogatáson simán osztozhatnak.

A kormány teljesen érthetetlen okból lehetővé tette, hogy aki az utóbbi két évben építkezett, az is vissza tudja igényelni a lakásáfa-különbözetet, azaz a számlával igazolható kiadásokat ötmillió forintig. Ez szintén elég magas csaláskockázatú ügy.

De a jómódú nagycsaládokon és a csalókon kívül van még egy különösen kedvezményezett kör. Akinek igazán jól jöhet a dolog, az az építőipar jól értesült része. Például Garancsi István, akinek cége, a Market Asset Management tökéletes időzítéssel jelentette be, hogy lakásokat fog építeni a Kopaszi-gátnál – ez most egy olyan beruházás, amivel gyakorlatilag nem lehet mellélőni. Sokan meg lennének lepődve, ha most a többi kormányközeli építőipari cégcsoport, így mondjuk a Duna Aszfalthoz tartozó Magyar Építő Zrt. vagy Mészáros Lőrinc érdekeltségei ne kezdenének hasonló, tuti megtérülő beruházásokba.

Persze az is elképzelhető, hogy lesznek olyan vidéki régiók, ahol hozzá lehet jutni a kritériumoknak megfelelő, húszmilliós új építésű lakásokhoz, de erre egyelőre semmi bizonyíték, és a várható építőipari áremelkedés miatt nem is túl valószínű. És nem oldódik meg a magyar ingatlanhelyzet legnagyobb problémája, a megfizethető bérlakások hiánya sem, ami miatt az országon belüli költözés nagyon nagy akadályokba ütközik.

A jövedelem átcsoportosítása felfelé

Az új CSOK vesztesei tehát azok az adófizetők, akik a különböző okok miatt nem élnek vagy nem élhetnek a támogatással. Ezek között vannak azok, akik nem tudnak, vagy nem biztosak benne, hogy tudnak három gyereket vállalni, továbbá azok a jellemzően szegényebb háztartások, akiket a rendelet kizár a támogatottak közül, és azok, akik nem tudnak megfelelő méretű önerőt megfelelő ütemben összehozni egy olyan lakáshoz, ami megfelelne az igényeiknek.

Az új CSOK nyertesei ezzel szemben azok, akiknek nem hogy nagy, hanem talán kis állami segítség sem kellene. Akik már most is rendelkeznek jó keresettel, biztos családi háttérrel, tervekkel, megtakarításokkal. Illetve további nyertesek lesznek a jól értesült építőipari vállalkozók, és azok, akik nyitottak arra, hogy a  támogatásokkal trükközzenek.

Ebből viszonylag könnyen megjósolható, hogy demográfiai robbanás nem lesz a programból, egy csomó olyan ember viszont meg fog gazdagodni belőle, akinek erre egyébként nem lenne olyan nagy szüksége.