Így január végére lassan körvonalazódni látszik néhány dolog Angliában, például az is, hogy a Leicester City bármekkora fél szezont is ment, azért talán a bajnoki cím nem biztos, hogy összejön idén a rókáknak. Azonban ez még közel sem jelent semmit, hiszen a Bajnokok Ligáját vagy akár Európa Ligát érő pozíciókért még harcolhat a gárda és ez önmagában vaskos csoda a tavalyi 14. hely után.

Az alábbiakban hasonló kisebb vagy éppen nagyobb fajta előre ugrásokat mutatunk majd a varázslatos angol bajnokság elmúlt közel 25 évből. Biztosan mondhatjuk, hogy egy 5.-6. hely is olyan mértékű meglepetésekkel ér fel néhány esetben, amelyet egy laikus egészen biztosan nem fog még fel sem.

Kezdjük mindjárt a jelenleg is a legjobbak között vitézkedő Norwich City együttesével. A csapat rögtön a legelső Premier League szezonban, sokakat sokkolva futott be a harmadik pozícióba. A helyzetet „súlyosbítja”, hogy a sárgák az azt megelőző szezonban mindössze 3 ponttal úszták meg a bennmaradást és hoztak 18. helyezést a ligában (ugye egy ideig 22 csapattal futott még a Premier League is), így alighanem emberfelettinek betudható eredményről kell, hogy beszéljünk. A Norwich 27 egységgel gyűjtött többet az azt megelőző szezonnál. A gárda gólfelelősei a korábban a Manchester Unitednél megbukott Mark Robbins és a későbbiekben a Celtic együttesét kiválóan erősítő Chris Sutton voltak.

Előbbi 15 találatig, utóbbi nyolcig jutott. A legmókásabb adat azonban még hátravan. Minden bizonnyal el sem tudjátok képzelni mi az. A Norwich City csapata a 3. pozíciót úgy foglalta el a bajnokság végén, hogy egyébként mínusz négyes gólkülönbséggel rendelkezett (61-65). A legsokkolóbb pedig 1993-94-ben következett, amikor a Norwich csapata még a Bayern Münchent is kiejtette az UEFA Kupában és csak a későbbi győztes Internazionale állította meg az együttest.

A csapat 1994-95-ben búcsúzott az élvonaltól és amint fentebb is láthatjátok, a világ egyik legrondább mezével is büszkélkedhettek.

Talán ennél is nagyobb csoda a Nottingham Forest 1994-95-ös 3. helyezése, hiszen újoncként hozták össze ezt a produkciót. A csapatról viszont minden vetítés nélkül állítható, hogy igazi masszív játékosokból állt. Ott volt mindjárt Steve Chettie, aki 13 esztendőn át középhátvédként, Stuart Pearce társaként harcolt a valaha még szebb napokat látott csapatánál. Utóbbi is tizenkét hosszú esztendőt húzott le a gárdában és ebben a szezonban is csapatkapitánya volt annak. A Forest-et olyan munkás játékosok alkották, mint Des Lyttle, Steve Stone vagy David Phillips. Ne legyetek meglepődve, ha nem igazán ismeritek ezeket a játékosokat. A menedzser már egy bizonyos Frank Clark volt, aki a legendás Brian Clough közvetlen utódja volt a padon. A Sheffield Wednesday elleni idegenbeli 7-1-es siker volt a szezon legnagyobb győzelme az együttesnek. A lentebbi képen a Nottingham szurkolói a pályára rohanva ünneplik a megkaparintott 3. helyet.

A Nottingham a következő szezonban az UEFA Kupában egészen a legjobb 8-ig menetelt, ahol a győztes Bayern tette ki a stoptáblát az angoloknak. A Norwich City-hez hasonlóan mutatja a csapat csodájának erejét, hogy egy évvel később (1996-97) utolsó helyen esett ki a gárda az élvonalból.

Kicsit nagyobbat ugrunk az időben és a 2000-01-es Ipswich Town szintén újonc csapatát idézzük meg. A kisvárosiak különösen hazai teljesítményüknek hála érdemelték ki azt a pozíciót, amiért most helyet kapnak itt. Az Ipswich Town egyetlen hazai vereségét még szeptemberben kényszerült elkönyvelni, ezek mellett olyan gárdáktól rabolt pontot otthon, mint az Arsenal, a Liverpool, a Chelsea vagy a Manchester United.

Továbbá 11 hazai győzelmere és további 2 döntetlenre futotta még a csapat erejéből hazai környezetben. Aligha kell szégyenkezni a 9 siker kapcsán, amit saját pályájától távol sikerült összehozni, főleg úgy, hogy a Liverpool és a Leeds United is megadni kényszerült magát. A csapat végül 3 (!) ponttal maradt el a Bajnokok Ligája selejtezőjétől, ami még akkoriban a 3. helyet jelentette. Hőseink ráadásul a Ligakupában is egészen az elődöntőig mentek, ahol végül hosszabbításban búcsúztak el a Birmingham City ellenében. A következő évben az UEFA Kupa küzdelmeiben még az Internazionale együttesét is térdre kényszerítették hazai pályán, a Premier League azonban őket szorította a vonal alá, így a megismételhetetlen szezon után egy 18. hely és a kiesés következett. Sajnos az Ipswich Town azóta sem harcolhatott a Premier League-ben.

Nagy kedvencem volt mindig is a számos meglepetést bemutató Bolton Wanderers csapata. Az Ügető ló becenévre hallgató Bolton 2001-02-ben töltötte első idényét a Premier League-ben, ahol sikeresen maradt benn, egy évre rá azonban a 17. helyen landolt a gárda, még az utolsó fordulóban is harcolva a bennmaradásért. Így kisebb csoda volt, hogy egy szezonnal később (2003-04), Sam Allardyce csapata a 8. helyet csípte meg, mindössze három egységgel elmaradva az 5. pozíciótól. A Bolton ingyen transzferek tucatjaival szerzett meg játékosokat (véglegesen vagy kölcsönbe) vagy nevetséges áron vásárolt értékeket a csapatnak. Gary Speed 788 000 Fontért, N’Gotty 525 000 Fontért érkezett. Okocha, Giannakopoulos vagy Kevin Davies ingyen került a csapathoz, de egy év kölcsön után Ivan Campo is befektetés nélkül erősítette tovább a gárdát. Nagyjából ezek a játékosok alkották a csapat magját, illetve azok, akik már a Premier League éra előtt is a klub szolgálatában álltak. Ilyen volt Gardner, Jaaskelainen vagy Kevin Nolan. A csúcsmászást azonban a 2004-05-ös remeklés hozta el.

A csapat a 6. helyre futott be, mindössze három egységre (!!) elmaradva a 4., BL selejtezőt érő lépcsőtől. A Bolton hazai pályán verte az Arsenal, a Liverpool csapatát is, oda-vissza legyűrte a Tottenham-et és elhozott egy pontot az ágyúsok és a bajnok Chelsea otthonából is. Egy évvel később az UEFA Kupában a legjobb 32 együttes közé is bekerültek. Végül a Bolton 2011-12-ben búcsúzott a Premier League küzdelmeitől, napjainkban a harmadosztály (League One) irányába száguldva élik napjaikat.

Itt tennénk említést a legendás Middlesbrough együtteséről, akik a Bolton csodaszezonjában a 7. pozíciót elcsípve kvalifikálták magukat az UEFA Kupa küzdelmeibe és olyan csapatok testén átverekedve harcolták be magukat a döntőbe 2005-06-ban, mint a Stuttgart, a Roma, a Basel vagy a Steaua Bukarest. A csapatot a Hasselbaink, Schwarzer, Southgate, Aiyegbeni, Viduka, Maccarone hatos repítette.

Eléggé elfogult vagyok Mark Hughes személyével, így ebbe a listába bekerült a Blackburn Rovers 2005-06-os száguldása is. A Rovers valamivel tehetősebb volt, mint a korábban említett Bolton, de azért alapvetően a Blackburn sem gázolt térdig a pénzben. A csapat egyik alapembere, a mókás nevű Kuqi például ingyen érkezett, Dickov 158 000 Fontba került, de a kékeknél közel egy évtizedet lehúzó Pedersen is kevesebb, mint 2 millió Fontba kóstált, igaz Bellamy és Savage közel 10 millió Fontot emésztett fel a kasszából.

Mark Hughes 2004-05-ben vette át a gárdát, akikkel mindössze a 15. helyet csípte meg az első évben, igaz FA Kupa elődöntőig ment a csapat, a második szezonban sem álltak túl fényesen a dolgok. 2005. december elején mindössze a 13. helyen állt a csapat, de ekkor nyolc mérkőzés alatt begyűjtött 19 pont sokat javított a csapat helyzetén és a szezon végéig sikerült stabilan maradnia a gárdának. Ezen időszak alatt olyan hazai sikereket hozva, mint a Manchester United, a Newcastle United, az Arsenal és a már bajnok Chelsea legyűrése. A csapat négy pontra elmaradva a BL-t érő helytől futott be végül a 6. pozícióba, ezzel régen nem látott magasságokba emelve a csapatot. A Ligakupában is az elődöntő jelentette a végállomást, ahol a későbbi győztes Manchester United állította meg Hughes csapatát. Sajnálatos, hogy jelenleg a Championship küzdelmeiben is csak szenved a Rovers és esély sincs, hogy hasonló pozícióba vitorlázza vissza magát.

Végül pedig egy magyar érintettség is megjelenik beszámolónkban, talán így már sokan ki is találtátok kiről van szó. A helyszín London, a szereplők pedig a Fulham csapata és Gera Zoltán személye. A Fulham mindössze jobb gólarányának és egy kései 1-0-s utolsó fordulós sikernek köszönhetően maradt benn 2007-08-ban a legfelső osztályban, ehhez képest egy szezonnal később egyenesen a 7. helyig kapaszkodott fel a gárda.

Igaz a Fulham két szezon alatt egy 50 millió Fontos kiadást eszközölt, ami meg is hozta az eredményét, hiszen a csapat legjobbjai között Andy Johnson, Zamora vagy Kamara egyaránt szerepelt, ám a londoniak sem fukarkodtak az ingyen igazolásokkal. Itt Schwarzer, Gera Zoltán vagy Simon Davies egyaránt nagy fogásnak bizonyultak és Dempsey vagy Konchesky 1-2 milllió Fontos vételára is tökéletesen kifizetődött. A szezon végére összehozott 39-34-es gólarány jól mutatja, hogy mennyire szervezett csapatként működött a Fulham. Hazai környezetben maguk alá gyűrték az Arsenal, a Newcastle United, a Tottenham Hotspur és a későbbi bajnok Manchester United csapatát is. A legnagyobb dolgot azonban egy évvel később hajtotta végre a fekete-fehér együttes. Előbb egy Roma, Basel, Szófia csoportból kvalifikálta tovább magát, majd elképesztő produkciókat bemutatva előbb a Sahtar Doneck, majd a Juventus, aztán a Wolfsburg és a Hamburg csapatát kiejtve jutottak el a döntőig, ahol a félelmetes Atletico Madrid ellen már nem jött össze a siker.

A hosszabbításban való vereség azonban így is mutatja mekkora küzdelmet vívtak egész szezon alatt a londoniak. Gera betalált a Doneck ellen, továbbjutást érő gólt lőtt az elődöntőben, duplázott a Juventus ellen, Davies és Zamora felváltva lőtték a fontosabbnál fontosabb gólokat. A Fulham azóta a Championship malomharcában sínylődik, kevés eséllyel harcba szállva a visszajutásért.

A felidézett hat együttes mind olyan egységes gárdát alkotott, amelyekről mindenki tudta, hogy hosszú távon nem tudnak kiemelkedő eredményt nyújtani. Legjobbjaikat jó eséllyel elviszik vagy alapvetően nincs meg a folytonosság a keretben, alighanem így jár majd a Leicester City csapata is, de majd lesznek újabb hősök, akiket hamarosan megénekelhetnek majd a hírmondók.