Olyan cikket közölt a South China Morning Post, ami egészen más fénybe helyezi az utóbbi húsz-huszonöt év számos kínai sporteredményét. Az eset különlegessége, hogy egy legendás sportoló levélben vallotta be, hogy ő maga és csapattársai folyamatosan, az edzőik nyomására, sőt azok keze által, központi állami program kerestében doppingoltak, a karrierjük csúcsán.

A sztori eredetileg azzal kezdődött, hogy 1995-ben Wang Junxia hosszútávfutónő 8 válogatott csapattársával együtt kétségbeesett levelet írt egy kínai újságírónak. Wang Junxia élő legendának számít, hiszen amellett, hogy olimpiai és világbajnok, az 1993-ban, vagyis 23 éve elért 3000 és 10000 méteres világcsúcsai ma is állnak.

A levelet 21 év után csak most publikálták.

Wang és nyolc társa a levélben bevallották, hogy évek óta nagy adagban kénytelenek illegális doppingszereket szedni. Ezeket központilag szerezték be és kényszerítették rájuk. A sportolónők leírták, hogy nem akartak illegális és egészségre ártalmas szereket bevenni, ezért előfordult, hogy eldobták a nekik kiosztott pirulákat. Ezek után injekcióban kapták meg az adagjukat, személyesen Ma Junrentől, az akkor legendás, később doppingvádak miatt eltávolított edzőtől.

Ma Junren a kilencvenes évek elején tűnt fel egy csapat közép- és hosszútávfutó tanítványával, akiket hamar elneveztek Ma Hadseregének. A semmiből érkeztek, és 1993-ban rohammal vették be a világot: a stuttgarti vébén 1500 és 10000 méter között minden számot megnyertek, elképesztő eredményekkel. Hogy utána nemhogy csökkentsék, de sosem látott módon növeljék a tempót. Egy hónappal a vb után Wang az ottani aranyérmes idejénél egy perccel jobb eredménnyel nyerte a 10000 métert, így 42 másodperccel javította meg a korábbi világcsúcsot. Úgy felpörögtek, hogy Wang hiába ért el világrekordot az 1500 méter országos bajnoki döntőjében, ezzel is csak második tudott lenni. A szélsőséges adatok érzékeltetése végett: Wang 1,5 másodperccel kapott ki a döntőben, és az az eredménye még ma is minden idők negyedik legjobb női 1500-a.

Emberi lények vagyunk, nem állatok - fogalmazott a 9 atlétanő 1995-ös levelük egyik bekezdésében.

Ma Junrent - aki híressé vált arról a cinikus nyilatkozatáról, miszerint teknősvérivásnak és más ősi kínai módszereknek köszönhetik az eredményeiket - csak 2000-ben rúgta ki a kínai szövetség, akkor is csak azért, mert 6 atlétája megbukott doppingteszten. Az 1993-as siker gyanúsan rövidéletű volt: az akkori nagymenők már pár évvel később sem jutottak a korábbi eredményeik közelébe sem, egyedül Wang volt az, aki az 1996-os olimpián - már egy új edzővel - képes volt még aranyat nyerni.

Egerszegi úgy kerül a képbe, hogy pontosan ugyanakkor, amikor a kilencvenes évek elején a semmiből előtűntek a világverő kínai futók, az úszónőik teljesen hasonló módon robbantak be. Soha nem látott, az úszóvilágban nagyjából ismeretlen arcok minden előzmény nélkül másodpercekkel verték a korábbi élmezőnyt. Aminek a tagjai nem tudhattták, hogy ezek a figurák 1-2-3 év múlva örökre eltűnnek a süllyesztőben. A reménytelenség érzése fontos szerepet játszhatott például abban, hogy a fő számait addig biztosan uraló Egerszegi Krisztina mindössze 22 évesen visszavonult.

Egerszegi 1991-ben két aranyat nyert a perthi vébén 100 és 200 háton, 1992-ben három aranyat a barcelonai olimpián (a két előbbi szám mellett 400 vegyesen), és ezt a formáját az 1993-as sheffieldi EB-n is megtartotta, ahol 4 aranyat nyert, az olimpiai számai mellett 200 pillangón.

Ilyen előzmények után jött el az 1994-es római világbajnokság. Ahol az addig sehol sem jegyzett Kína elképesztő dolgot művelt: úgy nyerték 12 arannyal az éremtáblázatot, hogy a 2., 3.és 4. helyezett USA, Ausztrália és Oroszország együtt összesen 11-et szerzett. Ez sem semmi, az meg egyenesen elképesztő volt, ahogy a női versenyt dominálták. Eleve mind a 12 aranyukat a nők nyerték. 16 női számot rendeztek összesen, ezek közül csak 800 gyorson nem nyertek érmet, a másik 15 számban viszont nem volt ezüstéremnél rosszabb helyezésük.

Minden nem kínai női úszó szívott, Egerszegi különösen nagyot. Mindkét hátúszó számát a félismeretlen Ho Ce-Hung nyerte. Egerszegi 100-on ötödik, kétszázon ezüstérmes lett, utóbbi számban 1,7 másodperccel alázta az a kínai, aki százon két évvel korábban 13. volt az Egerszegi által megnyert olimpiai számban. Jellemző, hogy Ho ez után a diadalmas vb után két évvel, azon az atlantai olimpián, ahol Egerszegi 200 hátas arannyal búcsúzott, 200-on ki sem jutott, 100 méteren pedig 26.lett.

A mostani atlétikai doppingvád azért is párhuzamba állítható az úszók ügyével, mert már akkoriban felmerült, hogy a kínai felfutás oka a dopping, illetve az is, hogy ezt központilag, a kínai sportélet csúcsairól szervezik. A két sportágban gyakorlatilag ugyanakkor, nagyon hasonló módon tarolták le a mezőnyt majd süllyedtek vissza a középszerűségbe.

A nemzetközi atlétikai szövetség kivizsgálást ígért, először is a levél hitelességéről szeretnének meggyőződni.