Rendszeres olvasóink tudják, hogy rajongunk J. Kenji López-Altért és blogjáért, a Serious Eatsért, ahonnan már szemléztem a helyes paradicsomtárolás és a helyes fokhagymaszeletelés szabályait is. Kenji most egy, a szívünkhöz még közelebb álló témában alkotott maradandót:

nemzetünk büszkeségéről, a Hungarian Gulashról írt meleg hangon, és alkotott egy magyar-amerikai vegyes receptet.

Zárójel. Kamaszkoromban egy évet Georgiában töltöttem. Az egyik vacsora közben feltűnt, hogy milyen őszinte érdeklődéssel figyeli a családom, ahogy a darálthúsos, paradicsomos, paprikás répás tésztát eszem. Amikor rákérdeztem, hogy mi van, csak visszakérdeztek, hogy hogy ízlik az étel. Finom, mondtam, mi ez? Hungarian Goulash, felelték kórusban. Még a héten főztem nekik egy pincepörköltet.

A tésztás-darálthúsos amerikai goulasht Kenji is megemlíti a posztjában. Mint írja, ő mindenféle goulashnak nagy rajongója, így a magyarnak is. Ezért most előállt egy magyar-amerikai vegyesreceptel.

A gulyás kulcsának Kenji is a pörkölést tartja, bár ő azt javasolja, hogy a hússzeleteket még a felkockázás előtt, egyben pörköljük meg.

Nem ajánlja a rántást, mert attól csak "iszapos és tompa" lesz a leves, helyette, ha nagyon sűríteni akarnánk, ő a zselatinport javasolja. Pro tipp: rántani nemcsak liszttel lehet, tökéletesen alkalmas rá a fűszerpaprika-örlemény is, ami nem zavar bele a gulyás eleve paprikás ízvilágába.

A legfontosabb trükk viszont, hogy a zöldséget két adagban adja a leveshez: az első szétfőve testesíti a lét. Azt érdemes kihalászni a léből, és a végén friss adag zöldséget főzbni bele. Így egyszerre lesz a lé is finom, zöldséges ízű, és a benne felszolgált zöldség is ízesebb marad.

Végül még azt javasolja, hogy a gulyást sütőben főzzük, mert ott egyenletesebben éri a hő, így ízesebb lesz a végeredmény.

Jó étvágyat!