Mi csak nyitni akartunk a keleti diktatúrák felé, de elvitte őket a Turáni Átok

Nagy dolgok történnek most a világgazdaságban, például egy csomó ország éppen felfordulni készül, de legalábbis nagy bajban van. Főleg olyanok, amelyeket korábban körülrajongtak a külföldi befektetők, mivel éveken keresztül nagy növekedést mutattak fel. Most viszont gyorsan láthatóvá vált, hogy ez a növekedés nem volt fenntartható, vagy a magas olaj- és nyersanyagárakon, vagy az olcsó dollárkamatokon állt az egész – vagy pedig, Kína esetében, egyszerűen csak nem lehetett örökké tartani a túlfűtött gazdaság eszeveszett növekedési ütemét.

Közös pont a most különféle mélységű válságba csúszott országok között, hogy a magyar gazdaságdiplomácia mérhetetlen politikai tőkét fektetett abba, hogy fellendítse a kereskedelmi kapcsolatokat velük. Különösen a szavak terén.

Amikor még minden reményteli volt. Orbán Viktor és Karim Maszimov kazah kormányfő, illetve a két ország kormányai. (MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Kobza Miklós)

Az egy dolog, hogy ez a pénz-reményéért-cserébe-diktátorokat-éltetünk hozzáállás a magyar diplomáciatörténet legsötétebb lapjaira fog kerülni egyszer, de még azt sem lehet mondani, hogy a nagy keleti nyitás bármilyen gazdasági mutatóban, mondjuk exportban vagy beáramló tőkében mérhető módon sikeres lett volna.

Így alakult néhány, a keleti nyitásban értintett országba irányuló exportunk százalékos aránya a teljes magyar exporton belül, együtt és külön-külön:

Forrás: KSH.

Erről azt látni, hogy egyedül a Törökországba irányuló magyar export emelkedett valamennyire, a többi keletinyitás-célországnál ez stagnált vagy csökkent. Oroszország esetében ezt 2014-re magyarázzák a szankciók, de a többi országnál nem. Azt is látni az ábrán, hogy ahhoz képest, hogy milyen sokat beszél a miniszterelnök kazah rokonainkról és azeri barátainkról, a velük folytatott külkereskedelmet mikroszkopikusnak sem lehet nevezni.

Közvetlen tőkebefektetésben ennél is rosszabb a helyzet, a szaúdi, azeri és kazah befektetők magyarországi beruházásai annyira elhanyagolhatóak, hogy az MNB még csak statisztikát sem vezet ezekről, de még az orosz-kínai-török beruházások is néhány milliárdban mérhetőek. Ami iszonyú kevés, hiszen külföldi befektetők 2014-ben összesen 25 ezer milliárd forint beruházást birtokoltak Magyarországon.

Tehát a keleti nyitás semmilyen érzékelhető eredményt nem hozott, még abban az időszakban sem, amikor a célországok gazdasága jól teljesített. De lássuk, mit tett a feltörekvő piaci válság a keleti nyitás sztárjaival!

Azerbajdzsán

Természetesen a magyar számok a mi szívünknek nagyon kedvesek, mégiscsak ebben az évben 3 százalék fölötti gazdasági növekedésünk lesz, de szerénységre tanít bennünket, ha az ember az azerbajdzsáni elnök mellett állhat. Szép dolog ez a 3 százalék, európai mértékkel bravúrosnak is tekinthető, de ha megnézzük a számokat, láthatják, hogy 2003 és 2010 között Azerbajdzsán évente 17 százalékkal növekedett, és a legutóbbi időszakban is 5 százalék fölötti növekedést mondhat magáénak, közelebb a 6-hoz, mint az 5-höz.

(Orbán Viktor, 2014 április.)

Hát, ugyanez az Azerbajdzsán másfél évvel később ugyanarra készül, mint a Gyurcsány-Bajnai-kormány, azaz lefeküdni az IMF diktátumainak. Az ország hivatalosan is segítséget kért az IMF-től és a Világbanktól, 4 milliárd dollárra van szüksége.

Az azeriek pénze, a manat 2015 elejéig tartotta magát, azóta kevesebb, mint feleannyit ér a dollárral szemben. Az azeri jegybank devizatartalékának 60 százalékát elégette, amikor védeni próbálta az árfolyamot, teljesen hiába. Az olajtermelésen kívül mással lényegében nem foglalkozó országot teljesen kiütötte az olajár zuhanása.

Alijev elnök most retteghet, mi lesz, a nemzetközi hitelezők átláthatóságot kényszerítenek országára.

Kazahsztán

Önök tudják, hogy mi Kazahsztánt mindig is nagyra tartottuk. Fantasztikusnak találjuk azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt tizenöt-húsz évben elértek. Úgy gondoljuk, hogy a világ egyik meghatározó országának miniszterelnöke volt ma a vendégünk. Kazahsztánnak a világgazdasági súlya és világpolitikai jelentősége évről évre nőni fog.

(Orbán Viktor, 2014 június.)

A kazah diktátor, Nurszultan Nazarbajev kazah álma is szertefoszlóban van. A súlyosan olajfüggő Kazahsztán exportbevételei harmadára zuhantak, a 2013-as 5 százalékos növekedés után idén recesszió lesz, két évtized után először. A kazahok pénze, a tenge elvesztette értékének nagy részét, a dollárhoz képest kevesebb, mint a felét éri (187-ről fél év alatt 391-re gyengült). A dolgok odáig fajultak, hogy a dollárban eladósodott deviza-jelzáloghitelesek (!!!) az utcára vonultak Almatiban a bankok ellen tüntetni, ami a diktatúrában egyébként elég szokatlan.

Akkor is bajban lenne az ország, ha nem csak az olajból élnének, hiszen szinte csak a szomszédos Oroszországgal és Kínával kereskednek, márpedig ez a két ország is lassul. De a mostani válság megmutatta, milyen mérhetetlenül üres a kazah gazdaság is. (Szélsőséges példa, de itt van a világtörténelem legeslegelrontottabb olajipari beruházása, a Kashagan olajmező, ahol csak tartósan 150-180 dolláros olajárnál térülne meg a termelés. Az energiaügyi miniszter épp néhány hete nyilatkozta, hogy nagyon remélik, idén végre elindul a kitermelés itt is.)

Még szerencse, hogy nem kapták meg a 2022-es téli olimpiát!

Törökország

Önök az elmúlt tíz esztendőben fantasztikus gazdasági sikereket értek el, Magyarország csak az utóbbi időben kezd magára találni. Ezért jogos a kérdés a magyarok részéről, hogy minek köszönhető a török siker? Mit tudunk mi tanulni Önöktől? Tudják, ez egy rendkívül veszélyes kérdés, mert ma Nyugaton az a divat, hogy a nyugatiaknak csak a nyugatiaktól szabad tanulni, és ha valaki azt meri állítani, hogy a keletiektől is el akar valamit tanulni, akkor rögtön kiszerkesztik az újságokban, mint a demokrácia tekintetében nem megbízható miniszterelnököt.

(Orbán Viktor a török-magyar üzleti fórumon, 2015 február.)

Törökország az egyik legveszélyeztetettebb az egész feltörekvő piaci válságban, hiszen itt az egyik legmagasabb a dollárhitelek aránya a világon (az összes törökországi hitel harmada). 2013 elején még 1,7 török lírát adtak egy dollárért, most már 3 lírát. A folyamatosan erősödő dollár miatt a dollárban kihelyezett török hitelek mérete folyamatosan nő lírában, és lírabevételekből egyre nehezebb lesz őket visszafizetni. A líra gyengülése miatt az infláció is magas, az ország súlyos folyófizetésimérleg-hiánnyal küszködik, azaz folyamatosan külföldről kell finanszírozni. A GDP ugyan most is növekszik évi 3 százalékkal, de a török demográfiai növekedés mellett ez nagyon gyenge, inkább stagnálásnak felel meg.

Szaúd-Arábia

Mi nem azért jövünk ide, hogy kioktassunk bárkit emberi jogokból vagy modern világfelfogásból. Mi azért jövünk ide, mert tiszteljük az arab kultúrát, és elismerjük azt, ahogyan ők berendezték és a világ egyik legsikeresebb részévé tették a saját világukat.

(Orbán Viktor Rijádban, 2014 elején.)

Orbán Viktor Szaúd-Arábiában, 2014 március. Fotó: kormány.hu.

Hogy Szaúd-Arábiával mi van, arról itt írtunk bővebben, röviden annyi, hogy olaj nélkül nagyjából semmi nincs ebben az országban, csak a mérhetetlenül nagy, korábban felhalmozott olajvagyon felélése történik. Hogy ez meddig mehet így tovább, az évente a GDP 20 százalékát meghaladó költségvetési hiány, a csökkenő GDP és az apadó devizatartalékok mikor okoznak tőkemenekülést, egyelőre még nem tudni, de a mostani olajáraknál ez csak idő kérdése. Az olajból mesés bevételekhez jutó Szaúdi ház hatalmának megingása érezhető folyamat, a diktatúra egyre kapkodóbban reagál a nemzetközi konkfliktusokban és a hazai kritikusokkal szemben is. Egyre többen gondolják úgy, hogy az egyik legstabilabb olajmonarchiának tartott rendszer akár össze is omolhat.

Oroszország

Ezzel magyarázható, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország.

(Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde, 2014 július.)

Hogy mekkora sztár Oroszország, arról elég megkérdezni a Szberbank vezetőjét, Herman Grefet (ez egy bizalmi állás, Putyin korábbi gazdasági miniszteréről van szó): „Oroszország a lecsúszó, vesztes országok között találta magát”, mondta nemrég egy konferencián.

Oroszország gazdasága már több mint másfél éve zsugorodik, és idén csak mélyülni fog a válság, aminek főleg a keményen dolgozó orosz nép látja kárát. A rubel zuhanása miatt felpörgött az infláció, emiatt zuhannak a reálbérek. Más kiút nem látszik, csak az, ha újra emelkedne az olajár, amire most nem sok remény látszik. De ha emelkedne is, az orosz gazdaság attól függetlenül egy strukturális csődtömeg.

Kína

Jól emlékszem azokra a visszhangokra, amelyek az első európai találkozónkat [Li Kö-csiang kínai miniszterelnökkel], illetve az országainkban rendezett találkozókat követően kételyek sokaságát fogalmazták meg. Akkoriban széles körben elfogadott álláspont volt, hogy Kína erősödése csak átmeneti, és a pénzügyi válság aláássa az ország fejlődését. Manapság azonban ennek pontosan az ellenkezőjét látjuk, Kína állandó és hosszú távú fejlődés útján halad, s mindannyian tudjuk, hogy hamarosan a világ legerősebb gazdasága lesz.

(Orbán Viktor, 2015 november.)

A mostani feltörekvő piaci válság oka az amerikai kamatemelés mellett éppen az egyre gyengébb kínai gazdasági teljesítmény. Egyre kevesebb nyersanyagot tud felszívni Kína, az árak részben éppen emiatt estek össze. Nem úgy tűnik, hogy a vállalatok és makroadatok szintjén sem átlátható ország könnyen kikecmeregne a mostani, egyre súlyosabb belső adósságokból.

Közben folyamatosan jönnek az aggasztó hírek, akár a gazdaság lassulásáról (ennek üteme a tavaly utolsó negyedévben 25 éve a legalacsonyabb volt, de lehet, hogy valójában ennél is gyengébb), akár a devizatartalék apadásáról (épp a hétvégén jelentették be, hogy decemberben hároméves mélypontra esett).

Simán lehet, hogy Kína egyszer majd elfoglalja a helyét a világ legnagyobb gazdaságaként, de nominális GDP alapján ez még mindig nagyon messze van. És a mostani, súlyos lassulás után még távolabbinak tűnik.

Összegezve: ne legyünk meglepve, ha Orbán Viktor a következő hónapokban kevesebbet beszél majd a keleti diktatúrák iránti szimpátiájáról!

;