• A magyar kormány meglebegtette, hogy nyugati cégek elvihetik a paksi bővítés vagy 500 milliárdos szeletét.
  
• Nyomul többek között a német Siemens, és az amerikai GE alelnökével Orbán Viktor személyesen is tárgyalt.
  
• Csakhogy a Roszatom kulcsrakész erőművere szerződött, és a végén úgyis Moszkvában döntik el, hogy milyen turbina kerüljön a reaktorba.
  
• Technológiai kényszer vagy politikai kavarás van a háttérben?

Orbán Viktor január 20-án személyesen tárgyalt a General Electric (GE) alelnökével, többek között arról, hogy az amerikai cég szívesen építene turbinát Paks 2-be. Mások is érdeklődnek a magyar államnál a feladatról, leghatározottabban a német Siemens, de további 3-4 jelentkezőről is tudnak a Miniszterelnökségen. 

A helyzet azért érdekes, mert eddig úgy tűnt, hogy az új magyar atomerőművi blokkokat egy az egyben az orosz Roszatom építi. Ahogy a magyar – orosz szerződés aláírásakor a Miniszterelnökség is fogalmazott a hivatalos közleményben: „Az új blokkok tervezéséről, beszerzéséről és kivitelezéséről szóló, úgynevezett fővállalkozási szerződés értelmében az orosz fél kulcsrakész erőművet épít Pakson”. Sokáig semmi jele sem volt annak, hogy orosz technológián kívül más is kerülne az atomerőműbe. 

A turbina fontos és drága része az erőműnek, itt alakítják át a forró gőzt forgómozgássá, amely meghajtja a generátort. A turbina egy külön egység, saját épülete van, vagyis technikailag nem lenne nagyon bonyolult megoldani, hogy más építse, mint az erőmű központi részét. 

Legalább 400 milliárd forint a tét

A GE számítása szerint generátorral együtt 1,5 milliárd dollárért hoznának egy ilyet, vagyis több mint 400 milliárd forintos tételről van szó. Egy magyar szakértő becslése szerint a turbina „egy 4-es metró árának megfelelő tétel”, vagyis ő inkább 500 milliárd forint körülire tippelte. A végső ár attól is függ, hogy a turbinához szükséges kiegészítő eszközök is benne vannak-e.

Miért engedne át egy ekkora szeletet a beruházásból a Roszatom az egyik riválisának? Két magyarázatot hallottunk erre.

Nem elég jók turbinában az oroszok?

Az egyik magyarázat szerint technológiai oka van a külső beszállító iránti igénynek. Eszerint kezdettől benne volt a pakliban, hogy a turbinát, és esetleg a hozzá tartozó generátort is máshonnan kell venni. Ezt a magyarázatot a kormány közeléből hallottuk.

Az új paksi erőmű a VVER-1200 típus EU-konform változata volna, amelyből eddig egyetlen egy sem épült még fel, egyelőre csak tervrajzon létezik. Beszéltünk olyan nukleáris szakértővel, aki szerint a tervezett erőmű leggyengébb pontja éppen a turbina. Az illető már 2014 elején azt javasolta, hogy a turbinát ne az oroszoktól vegye Magyarország.

Az ugyanakkor biztos, hogy az oroszok turbinástul tervezték meg a VVER-1200-at. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek leadott műszaki paraméterek szerint ugyanolyan turbina kerülne bele, mint ami már négy működő atomerőműben is van (három Ukrajnában egy pedig Oroszországban). 

Vagyis az oroszok nincsenek rászorulva arra, hogy mástól vegyenek turbinát. Sőt, most is épül ilyen turbina Oroszországban, a Leningrad nevű oroszországi erőmű épülő új blokkjához. 

Finnországban is épít VVER-1200 típusú atomerőművet a Roszatom, és ott már kiválasztották a turbina beszállítóját: a Titan-2 nevű orosz céget bízták meg, amely amúgy is a Roszatom stratégiai partnere. A Leningrad erőműbe is velük gyártatják az új turbinát. Van tehát modell és van gyártókapacitás is, így nem magától értetődő, hogy Amerikából vagy Németországból hozassanak turbinát. 

Az orosz atomipart ismerő hazai szakértők közül többen is azt mondták, hogy nem valószínű, hogy az oroszok maguktól szívesen külföldiekre bíznák a turbina beszállítását. 

A Roszatom szerint korai még arról beszélni, hogy honnan lesz turbina Pakson. Kérdésünkre ezt válaszolták: "A Paks-II projekt vonatkozásában egyelőre még korai lenne a turbina gépház berendezéseit szállító konkrét cég kiválasztásáról beszélni, mivel a projekt előkészületi stádiumban van." 

Általánosságban viszont jelezték, hogy szívesen vonnak be külföldi beszállítókat: "A globális stratégiánkban prioritást élvez a külföldi vállalatok részvételének biztosítása a Roszatom projektjeiben, illetve a nemzetközi beszállítói hálózat, valamint a helyi gyártás kialakítása." Hogy ez egy akkora falatra is vonatkozna, mint a turbina, arra nem tértek ki. 

Megkérdeztük a Roszatomot arról, hogy ha az alvállalkozók elcsúsznak a határidővel vagy az árral (ekkora építkezés esetén ez nem volna rendkívüli), akkor kié lenne a felelősség. Válaszuk szerint: "határidők és a költségkeretek betartásáért a fővállalkozó szerződéses felelősséggel tartozik". Vagyis a Roszatom a hunyó, ha egy alvállalkozó nem teljesít. Ez viszont a cég számára különösen kockázatossá teszi, hogy egy ekkora részt a beruházásból kiengedjen a kezéből.

Légynek a húst?

Egy másik, szintén a paksi beruházás ügyében kompetens, ám a kormánytól független magyarázat szerint politikai oka lehet annak, hogy a magyar fél azt erőlteti, hogy a turbina Nyugatról érkezzen. Az értelmezés szerint a kulcs Orbán Viktor egy november végi rádiónyilatkozata, ami így hangzott:

„Ahol hús van, ott légy is van.”

A miniszterelnöknek ez arról jutott eszébe, hogy megkérdezték tőle, mit szól a kötelezettségszegési eljáráshoz, amit az Európai Bizottság indított Magyarország ellen, mert tender nélkül kapta meg a paksi beruházást a Roszatom. 

Az elmélet szerint a kormány arra számít, hogy ha amerikai és német cégek érdekeltté válnak a paksi beruházásban, akkor azok majd nyomás alatt tartják a saját kormányukat, sőt Brüsszelt is, hogy ne akadályozzák a beruházást.

Az oroszok paksi építkezésével szemben amerikai politikai nyomás biztosan van, Colleen Bell nagykövet októberi kifakadásában is külön kitért arra, hogy kormánya problémásnak találja a beruházást.

A General Electric azonban elég nagy cég, és 1,5 milliárd dollár elég sok pénz ahhoz, hogy az amerikai politika esetleg figyelembe vegye igényeit, és a magyar kormánnyal szembeni kifogások listájáról lekerüljön Washingtonban a paksi bővítés. Legalábbis erre számítanak a magyar kormányban iparági pletykák szerint.

Orbán Viktor talán ezért is mondhatta a GE alelnökével folytatott megbeszélés után, hogy reméli, hogy a projektben amerikai – orosz együttműködés valósulhat meg.

A Roszatom nyitott ugyan külföldi beszállítókra, bár pont az amerikai technológiára nem tértek ki a kérdéseinkre küldött válaszban: "Szeretnénk megjegyezni, hogy mind a magyar, mind pedig az európai vállalatokat szívesen látjuk a projekt beszállítói között." 

A végén az oroszok döntenek

Akármit is remél Orbán Viktor, legfeljebb közvetítőként lehet kompetens abban, hogy ki szállítsa a turbinákat az új paksi blokkokhoz. Az orosz – magyar szerződés szerint ugyanis a Roszatom a fővállalkozó, ők adnak ki minden megbízást, vagyis végső soron az épít turbinát, akit ők akarnak. A szerződésben csak annyi megkötés szerepel, hogy a Roszatom törekszik arra, hogy a beruházás értékének 40 százalékát magyar beszállítókra bízza, azonban ez sem kötelező előírás.

Magyar oldalról úgy tudjuk, hogy ennek ellenére van egy módszer a Roszatom döntésének befolyásolására: a szerződés szerint ugyanis a műszaki specifikációt a magyarok készítik. Vagyis ha úgy írják meg a specifikációt, hogy annak a GE vagy a Siemens turbinái feleljenek meg, akkor az oroszoknak vagy új turbinát kell tervezniük, vagy megvenniük a külföldit. Hogy a specifikáció tekintetében valóban ilyen széles-e a magyar mozgástér, azt lehetetlen ellenőrizni, hiszen a szerződés titkos.

Kérdésünkre a Roszatom azt nyilatkozta, hogy "a Paks II  atomerőműnek a magyar fél több mint 11 ezer követelményének kell megfelelnie". Hogy ezek között van-e az, hogy csak most szedjék össze a magyarok, hogy milyen turbinát akarnak, az nem világos. 

Az se kizárt, hogy csak mézesmedzag

Valószínűnek látszik, hogy Orbán Viktor jövő szerdai moszkvai útján előkerül a turbina, és ez arra utal, hogy végső soron politikai kérdéssé vált, hogy ki építheti meg. A magyar fél azzal győzködheti az oroszt, hogy a brüsszeli aggályokat eloszlathatja, ha 1,5 milliárd dollárt az egyik rivális nyugati cégre költi a Roszatom. Az oroszoknak állítólag azért nagyon fontos Paks, mert ha ez átmegy az EU-s engedélyezési szűrőn, akkor zöld utat nyithat további európai építkezések előtt, és így a magyar példából általános gyakorlat lehet. Ebben a dimenzióban a turbina egyfajta befektetés lenne az engedélyeztetés megolajozásához.

Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a végén az oroszok majd úgy döntenek, hogy maguk hozzák a turbinát is, és a nyugatiak számára a lehetőséget csak addig lebegtetik a magyarok, amíg Brüsszellel rendeződnek a viták. Nem volna példa nélküli, hogy az Orbán-kormány belenget egy lehetőséget, amelyet egy percig sem gondol komolyan, csak azért, hogy elaltasson aggodalmakat. Ilyen volt például, amikor 2011 novemberében Matolcsy György a parlamentben bejelentette, hogy Magyarország az IMF-hez fordul pénzügyi segítségért. Később kiderült, hogy a lehetőséget egy percig sem gondolta komolyan a kormány, csak azért volt fontos, hogy megnyugtassák a befektetőket.

A paksi beruházást felügyelő Miniszterelnökségen információink szerint úgy terveznek, hogy idén még biztosan nem dől el, hogy ki építi meg a turbinát. Legfeljebb arra van esély, hogy a Roszatom még az idén kiírjon rá egy tendert, amennyiben Moszkvában is a külső partner bevonását tartják a leghasznosabbnak.