Amellett, hogy negyedórán keresztül elmondhatatlanul jól szórakoztam a fülhallgatómra ragadva, pedig normális esetben képtelen vagyok megnézni semmilyen kétpercesnél hosszabb videót, Baláczky Vlagyimir közvetítéséből sokkal többet tudtam meg arról, milyen lehet kárpátaljai magyarnak lenni, mint bárhány vonatkozó újságcikkből.

Baláczkyban az a zseniális, hogy amellett, hogy bűbájos, rendkívül szórakoztató is. Úgy tud magával ragadóan vicces lenni, hogy közben nem hülyét csinál magából, hanem egyszerűen másképp közvetít, mint bárki, akit ebben a műfajban magyarul hallottam. Másképp és sokkal szenvedélyesebben. Soha nem találkoztam semmiféle való életbeli dologgal, ami ennyire hasonlított volna Mándy Iván focinovelláinak a hangulatára. Az a vicc, hogy ez a Beregszász-Técső megyebajnoki közvetítés sokkal mándysabb, mint Sándor Páltól a Régi idők focija.

A giliszták kijöttek a tizenegyesponton!

Ott megy utána a nagy ló!

A kurva labda nem ment be.

Eriggy, Hicska, elfele!

84-en ülnek ma a kistribünön.

Ki az ott? Hicska!

Ki van ott?

Simán Iván! SIMÁN IVÁN!

KÉSZ TIBI!

Óriásit védett Simán Iván.

Egy csel Kész, mit csinál Kész? Elmegy Kész, elmegy Kész!

Könyörgött a labda:, ne emelj fel, hadd menjek be alulrúl.

Lőtt meg azt a... ISTENEEEM

Agyvérzési hangulatot tálal a sporttálon

Ezzel nem lehet betelni!

És mindehhez a megható módon magyar válogatott mezben játszó beregszászi csapat, a stadion főlelátójára ukrán betűkkel kiírt felirattal, miszerint BEREGVIDÉK. Én tényleg kész vagyok, mint a Tibi.

A Mesterrel maga Gazda Albert ismertetett meg, amit ezúton is köszönök. Mostantól más a magyar futball.