Jó sok szimbóluma volt már a tényleg borzalmas oktatási antireformnak, az internetezők leginkább a kötelezővé tett állami tankönyvek bénaságait szerették korábban megosztani egymással. Most azonban egy erkölcstandolgozat lett a sztár.

Lencsinek a "mit jelent számodra március 15.?" témában kellett erkölcstandolgozatot írnia egy meg nem nevezett magyar iskolában, amire ő a következő, egymondatos szöveget adta be:

„Nekem ugyanolyan nap, mint a többi és nem nagyon érint meg.”

Erre egyest kapott, amin a szülei úgy kiborultak, hogy a témában levelet írtak a Történelemtanárok Egyesületének, akik azt kiposztolták a Facebookra. A szinte csak kérdésekből álló levélből nyilvánvaló, hogy a szülők már magát a dolgozat megíratását is egyértelműen politikai akciónak tartják és nem is leplezve arra gyanakszanak, hogy a tanár "megfelelő véleményeket" akart hallani és Lencsi a vélhetően nem szája íze szerinti véleménye miatt kapott egyest. Erre egy egész kérdéssort utal az érintett erkölcstanárnak írt, de közben a Facebookon is publikált levélben:

• Ha saját véleményt várt el, akkor mit osztályozott a véleményeken? Mit osztályozott Lencsi saját véleményén?

• Lehet-e Ön szerint véleményt osztályozni?

• Ha nem Lencsi véleményét osztályozta, akkor egészen pontosan mit osztályozott?

• Miért emelte ki nyilvánosan Lencsi véleményét azzal, hogy az őt minősíti? Hogyan minősíti Lencsit a véleménye Ön szerint?

• Ön szerint van-e joga Önnek ítélkezni egy gyerek fölött annak véleménye miatt, van-e joga megszégyeníteni?

• Végezetül szeretném megtudni, hogy mi a célja pontosan az erkölcstan órának? Vannak meghatározott álláspontok, vélemények, amiket a gyerekeknek el kell fogadniuk és meg kell tanulniuk, vagy van rá lehetőségük, hogy több különböző vélemény megismerése során felvállalják, vagy formálják a saját véleményüket?

Az apa ma, hétfőn rá is erősített erre a vonalra, amikor a következőt nyilatkozta a hvg.hu-nak:

„Eredetileg nem nyílt levélnek szántam, de rengetegen megosztották az interneten, és már nem bánom, hogy így alakul. Nem akartam annyiban hagyni, mert a pedagógiai barbárság zavar ebben a sztoriban, az, hogy az iskolában a véleményük miatt megalázhatóak a gyerekek”

Nem ismerem a dolgozatra egyest adó Ildikó nénit. Elképzelhető, hogy tanárhoz méltatlan módon olyan erős politikai véleménye van, hogy ha egy tanítványa ezzel ellenkezőt mond, azt a hatalmával visszaélve kicsinálja. Lehet, hogy bigott nacionalista, aki nem tudja elfogadni, hogy egy nemzeti ünnepről valakinek más véleménye van, mint neki. Lehet, hogy az iskolai szenesemberrel viteti el azt, aki nem elég fideszes. Az is lehet, hogy egyik sem vagy éppen mindezek ellenkezője. De azt a sztori szereplőinek mélyebb ismerete nélkül is nyugodtan ki lehet mondani, hogy ha már egyszer ebben a témában íratnak erkölcstandolgozatot és ha már van rá osztályozás, akkor ez a dolgozat tényleg lehet sima egyes. De természetesen nem azért, mert ez nem megfelelő vélemény lenne. Hanem ugyanazért, amiért egyes járna arra a fogalmazásra, aminek a témája

"A legjobb nyári élményem", és a gyerek annyit írt volna, egyébként tök őszintén, hogy 

"Nem történt velem semmi jó a nyáron".

Vagy arra az olvasónaplóra, amibe összesen azt a mondatot jegyzi fel, hogy 

"Inkább mentem volna fogorvoshoz, minthogy elolvassam az Egri csillagokat."

Hiszen mindenki tudja, aki valaha életében járt iskolába, hogy amikor dolgozatírás van és az ember véleményét kérik fogalmazás formájában, akkor a tanár a gyerek véleménykifejtési képességeire, az argumentációra, az érvek és ellenérvek ütköztetésére meg a logikus gondolatfűzésre kiváncsi, nem pedig önmagában az ember egymondatos véleményére.

Írásbeli véleménykifejtős dolgozatra egymondatos választ adni - függetlenül a vélemény tartalmától - nyilvánvaló szemtelenkedés. Nincs ezzel semmi baj. Szemtelenkedni vagány dolog, aki soha nem csinálja a suliban, azt méltán illeti az osztály megvetése. De aki szemtelenkedik, annak számolnia kell a dolog következményeivel is. Aki egy ilyen típusú dolgozatra egymondatos választ ad, az pontosan tudja, hogy benne van a pakliban az egyes is. 

Ha Lencsi nem beszólni akart volna a tanárának, akkor ugyanezt a véleményt 5-10-30 mondatban fejtette volna ki a dolgozatában. Az erkölcstan óra eleve pont arra való, hogy a gyerekek megtanuljanak absztrakt, például morális témákban is megnyilvánulni, azokról vitázni és artikulált véleményt mondni. 

Lencsi nem így döntött. Vagány volt, hogy ezt a dolgozatot adta le. Én például ennél ezerszer beszaribb voltam iskolás koromban. Lehetséges például, hogy a lány azért punkoskodott, mert a tanára korábban oltári nagy hülyeségeket mondogatott erkölcsórán és elege lett ebből. Lehet, hogy ő is azt érezte, mint a szülei, hogy a tanár a neki tetsző véleményt akarja visszahallani. De ettől még úgy reagált, ami felér azzal, mintha beszólt volna, aminek még egy laza iskolában is lehet ilyen következménye.

A szüleit viszont egyszerűen nem értem. Egy ilyen dolgozat ugyanis akkor is kényszerhelyzetbe hozza a tanárt, ha nem a vélemény tartalmával, hanem a kifejtésének a terjedelmével és kidolgozottságával van problémája. Ha már van osztályozás, akkor egy ilyen produktumra baromi nehéz, mondhatni lehetetlen nem egyest adni. Azt pedig mindenki tudja, hogy hát persze, hogy lehet véleményt osztályozni.

A felháborodott publikálás akkor lenne jogos, ha egy normálisan megírt dolgozatra kapott volna csak azért egyest a gyerek, mert neki pont semmit sem jelent március 15.

Az már egészen más kérdés, hogy erkölcstan órán jegyet osztani totális hülyeség. Már eleve is az, annak a fényében pedig, hogy erkölcstanból nem lehet buktatni, ha a gyerek részt vett a követező mennyiségű órán, főleg totális értelmetlenség. (Ezt - vagyis hogy az egyes az égvilágon semmit sem számít - felteszem tudják Lencsi szülei is, mégis félreverték a harangot.)

A címben azzal kezdtem ezt a véleménycikket, hogy 

Talán én is egyest adtam volna arra az erkölcstandolgozatra, amin az internet úgy háborog

Ez persze azzal a megszorítással igaz, hogy nyilván soha eszembe nem jutott volna leosztályozott dolgozatot íratni ilyen témában. Ha pedig így próbált volna beszólni egy diákom, egyes helyett inkább ezt tettem volna meg a következő óra témájának, és arról beszélgettem volna a gyerekekkel, hogy kit miért érint vagy éppen nem érint meg egy nemzeti ünnep.