Kiss László érthetetlenül enyhe büntetéssel úszta meg a csoportos nemi erőszakot

Egyelőre semmi sem bizonyítja a lemondott úszókapitány, Kiss László legújabb védekezését, hogy koncepciós perben ítélték el 55 évvel ezelőtt csoportos nemi erőszak miatt. 

Sőt, a hvg.hu megszólaltatott egy büntetőjogászt, akinek Szexuális erőszak című könyve a terület kutatóinak egyik fontos hivatkozási pontja. Merényi Katalin azt nyilatkozta, hogy az akkori hatályos törvények alapján 

nemhogy szigorú nem volt a Kiss Lászlóra és két társára kiszabott ítélet, hanem túlzottan enyhére sikerült.

A nemi erőszak mindig is súlyos bűncselekménynek számított, aminek minősített, súlyosabb esete a vádiratban leírt „többek által azonos időben elkövetett erőszakos nemi közösülés”, nem jogásznyelven partiba dobás. 

Merényi erről azt mondta: „A partiba dobás úgy néz ki, hogy az áldozatot többen, általában ketten lefogják, a harmadik elkövető közösül vele, és utána váltják a szerepeket. A teljes bűncselekmény már akkor is befejezettnek tekinthető, ha a behatolás nem valósul meg, csak a nemi szervek összeérnek. Aki erőszakkal akadályozza az áldozat védekezését, hogy a nemi erőszak megtörténhessen, majd a tettet maga is végrehajtja, folytatólagosan követi el a bűncselekményt.”   

Az akkoriban hatályos BHÖ („hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítá­sa”) alapján az erőszakos nemi közösülés büntetése 5 és 12 év közötti börtönben letöltendő szabadságvesztés volt, melyet a minősítés mellett egyéb körülmények (büntetlen/büntetett előélet, vallomások, orvosi szakvélemények stb.) is befolyásoltak. Ez alapján véli azt Merényi, hogy a csoportosan, azonos időben elkövetett erőszakos nemi közösülés miatt kiszabott büntetés túlzottan enyhére sikerült. Kisst és egyik társát jogerősen három, illetve két évre ítélték. Kiss húsz hónap után szabadult, amnesztiával. 

A hvg.hu kikérte a peranyagot a Budapesti Levéltárból. Ebből az derül ki a lap szerint, hogy „egyik vádlottnak sem ez volt az első ügye, még ha bírósági szakaszba korábban egyik sem jutott el". Azt írják, hogy Kiss esetében kétrendbeli nemi erőszak, valamint egy rendbeli bűnsegédlet szerepelt az eredeti vádiratban, egyik társa pedig további három rendbeli nemi erőszak kísérlete miatt felelt – a bíróság „bebizonyítottság hiányában” az egyrendbeli nemi erőszakon kívül valamennyi további vádpontot ejtett. 

Az ítélet indoklásában az áll, hogy Kissre és társaira is jellemző volt az erőszakos jellemvonás, amely a bűncselekmény elkövetésére emberileg is hajlamossá tette őket.  

A lap azt írja, hogy Kissék valósággal utaztak a Nemzeti Sportuszoda környékén felbukkanó lányokra. A lakás, ahol a nemi erőszak történt, az egyik sportoló apjának a szolgálati lakása lehetett. Ő volt ugyanis az uszoda gépésze és egyben párttitkára. 

A lap arra jutott, hogy Kiss hamarabbi szabadulása érdekében Székely Éva olimpiai bajnok úszó és Kutas István, a Népsport akkori főszerkesztője járhatott közbe. Kiss 1963-ban már dobogós volt az országos bajnokságon, azonnali sportállást kapott a Budai Spartacusnál, ahol két év múlva főfoglalkozású edző, 1967-ben vezetőedző, 1969-től pedig az öttusa-válogatott úszóedzője is lett.