Migrációs központ volt a bronzkori Kárpát-medence, de keveset tudunk egykori lakóiról

impakták
2016 április 24., 15:28
link Forrás

A régészeti leletek tanúsága szerint a bronzkor során a Kárpát-medencébe több irányból érkeztek bevándorlók. Ezeket a migrációkat ma már nem csupán a klasszikus régészet és a hagyományos antropológia eszközeivel lehet vizsgálni, hanem stabilizotópos és archeogenetikai módszerekkel is. Kulcsár Gabriellával, Kiss Viktóriával az MTA BTK Régészeti Intézet főmunkatársaival és Hajdu Tamással, az ELTE TTK Embertani Tanszék adjunktusával, az MTM Embertani Tár önkéntes munkatársával beszélgettünk, hogy mit is tudunk erről a mozgalmas időszakról.

(A beszélgetés tartalmát alább olvashatjátok, a részletekért pedig hallgassátok a podcastet.)

photo_camera Érden, egy középső bronzkori település gödrében feltárt többes temetkezés (forrás: MTA BTK Régészeti Intézet).

Az eddigi archeogenetikai kutatások a bronzkor kezdetének európai népességeiben három fő összetevőt azonosítottak. Az európai vadászó-gyűjtögető közösségek, a mai Törökország felől Dél-Európán át északkeletre vándorolt korai földművesek és a keletről megjelenő, kurgánok alá, gödörsírokba temetkező, lovas, sztyeppei népek genetikai hatását, amelyek eltérő arányban figyelhetők meg Európa különböző területein a temetkezésekből előkerült csontvázak genetikai állományában.

A rézkor végére/bronzkor kezdetére tehető a gödörsíros kurgánok népességének említett vándorlása, amiről egyik előző epizódunkban is beszélgettünk Szécsényi-Nagy Annával. Ekkor a Fekete-tenger északi partvidékéről részben az Al-Duna mentén érte el Kelet-Magyarország térségét ez a csoport, és ennek a (be)vándorlásnak nyomát őrzi az Alföld sík vidékéből még ma is kimagasodó több ezer sírhalom, kurgán.

A régészeti leletek tanúsága alapján a Kárpát-medence bronzkorának közel kétezer éves időszakán át (Kr.e. 2800-800 között) ezt követően számos további, kisebb-nagyobb vándorlással is együtt járó kulturális változás zajlott le. A harang alakú edények népessége Kr.e. 2500 táján Budapest környékén feltűnő csoportját nyugatról eredezteti a régészeti kutatás. Egy másik, a zsinórdíszes kerámia népével is kapcsolatba hozott régészeti egység, a kisapostagi kultúra Kr.e. 2200 körüli dunántúli megjelenését a Kárpátokat északról megkerülő keleti népmozgás eredményének tulajdonították.

photo_camera A gödörsíros kurgánok (Jamnaja) népessége feltételezett vándorlásai (Haak et al. 2015, Fig. 5., és Harrison–Heyd 2007, Fig. 43 nyomán)

A középső és késő bronzkor határára, a Kr.e. 1600-1500-as évekre keltezhető új halomsíros temetkezési rítus, és a dél-németországi kapcsolatokkal rendelkező leletek nyomán egy további nagy vándorlásra, a Duna mentén északnyugati irányból érkező harcos hódítókra is következtettek. Ezt követően a korszak végén, egyben a kora vaskor kezdetén ismét nyugati (az ún. Hallstatt-kultúra) és a szkítákéhoz hasonló, de korábbi emlékanyag, a preszkítákhoz köthető keleti eredetű leletek jelennek meg hazánk területén.

photo_camera Európai „populációgenetikai események” Brandt et al. 2013, Fig. 3. nyomán

Az eddig publikált archeogenetikai mintavételek elsősorban Európa nyugatabbi, illetve északi részéről származnak, így eredményeik alapján ezen területek egykori népességeiről tudunk többet. Brandt és munkatársai 2013-as és 2014-es tanulmányában a mai németországi, spanyolországi, valamint észak- és kelet-európai temetkezések alapján négy nagy „populációgenetikai eseményt” állapítottak meg a jégkorszak végét követően. Az újkőkori népek két nagy hulláma után (ezekről részletesen ld. a Szécsényi-Nagy Annával készült interjúban) a magyarországi rézkor végével és a bronzkor kezdetével egy időben a gödörsíros kurgánok népessége (Jamnaja) keleti („C” esemény), majd a harang alakú edények népessége nyugati irányból érkező vándorlását („D” esemény).

Ugyanakkor a jelenkori Magyarország területéről viszonylag kevés mintát dolgoztak fel az eddigi archeogenetikai kutatások, ami miatt a jelenleg rendelkezésre álló eredményeket óvatosan kell kezelni. Gamba és mtsai (2014) a mai Magyarország 7000 éves történetét érintő 13 mintája közül kettő sorolható a bronzkorba, és egy a kora vaskorba, míg Allentoft és mtsai (2015) észak-európai súlypontú gyűjtése négy magyarországi lelőhely 10 adatát tartalmazta, s ezek értelmezése egyelőre nyitott kérdéseket hagy maga után. A korábbi korszakokkal szemben a bronzkori embertani és archeogenetikai vizsgálatokat megnehezíti a hamvasztásos temetkezési rítus széles körű elterjedése is, mert ennek köszönhetően kevesebb felhasználható minta maradt fent ebből az időszakból.

photo_camera A mai Magyarország bronzkorával egykorú európai „populációgenetikai események” Brandt et al. 2014, Fig.3. nyomán.

Az eddig bizonyított európai migrációk biztosan hatással voltak a Kárpát-medence történetére is. A bronzkor derekán széles körben elterjedt bronz eszközök, ékszerek és fegyverek nyersanyagának beszerzése és a kész tárgyak cserekereskedelme minden bizonnyal felerősítette a mobilitást. Eddig a régészeti leletek mellett az embertani elemzések, valamint az eltemetettek születési helyének meghatározását segítő (stroncium és oxigén) izotópos vizsgálatok segítségével lehetett megkísérelni a feltételezett vándorlások bizonyítását. Ilyenre találunk példát a sárrétudvari kurgán esetében, ahol a kurgánban található számos maradvány nem a környékben született és nevelkedett emberektől származik, vagy a harang alakú edények kultúrájának megjelenése esetében, ahol szintén számottevő migráció érhető tetten (távolabbi példaként ld. még az Alpokban született Amesbury íjász, avagy „Stonehenge királya” történetét). A középső bronzkor végén a korábbi embertani kutatások eredményei, így a koponyák vizsgálata is új betelepülőkre utal.

A jelenleg rendelkezésre álló minták kis száma miatt, szinte bizonyos, hogy a magyarországi archeogenetikai adatbázis (jelenleg zajló) feltöltésének előrehaladtával a régészeti, embertani, stabilizotópos és archeogenetikai adatok együttesen izgalmas új eredményeket fognak elárulni a bronzkori vándorlásokkal kapcsolatban.


link Forrás

(A podcastet Varga Máté (CriticalBiomass) és Zsiros László Róbert (Szertár) készíti. Köszönet jár a podcast elkészítéséhez nyújtott segítségért a 444 szerkesztőségének, különösen Sarkadi Zsoltnak, a FabLab Budapestnek, illetve a podcast szignálját készítő Tövisházi Ambrusnak. Ha támogatni akartok, vagy csak ötleteket, kommenteket küldeni, az impaktak_kukac_gmail.com-ra írjatok. Fedőkép forrása: MTA-BTK Régészeti Intézet.)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.