Hajnali 1 óra 21-kor hívta a mentőket először a szegedi Kovács István, hogy fullad a 74 éves felesége. Az asszonnyal aznap már voltak a háziorvosnál, mert a nő torokfájásra panaszkodott, fájt a válla és a kezd is. Beutalták a kardiológiára. Este rosszabbul lett, alig kapott levegőt, ekkor tárcsázta a férj a mentőket.

Azt kérte, hogy sürgőssen küldjenek mentőt, a diszpécser azt válaszolta, hogy rendben.

8-10 perccel később újra telefonált, mert az asszony még rosszabbul lett. Azt a választ kapta, hogy már úton van az ügyeletes orvos.

A harmadik hívásnál az asszony már eszméletlen volt, ekkor telefonban tanácsokat kapott, hogyan élessze újra a feleségét. Mire kiértek a mentősök, az asszonyt nem tudták megmenteni.

A férfi a Délmagyarnak mesélte el a történetet. Mint a mentősöktől kapott papírból kiderült, hiába telefonált 1 óra 21-kor, és hiába mondták neki azt a második telefon idején, hogy már úton van az ügyeletes orvos, a mentők csak 1 óra 46 perckor indultak el. Négy perc alatt ki is értek, de későn.

A Délmagyar megkereste az Országos Mentőszolgálat Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetét, hogy miért vártak 25 percet a mentőindítással, de egyelőre nem kaptak választ.