Több mint három évig megálltuk, hogy ne írjunk Vekerdy Tamásról. Vártuk, hátha elhalkul, vagy legalább - ahogyan az anyák 3 éves otthonmaradása kapcsán - legalább részben újragondolja, mit beszél.
A Díványon a héten megjelent interjú azt mutatja, sajnos nem így történt. Egészen máig nem akartunk nekimenni Vekerdy Tamásnak, de nem bírjuk tovább.
Annak amit mond, nem elhanyagolható része rossz gonosz, szexista, meghaladott, és már eddig is súlyos károkat okozott.
Vekerdy Tamás, Ranschburg Jenő és Popper Péter tanították évtizedekig tanították a magyar nőket nőnek és anyának lenni. Azt is tőlük tudjuk, hogy az anyáknak legalább három, de inkább négy évig otthon kell maradni a gyerek ideális fejlődésének érdekében, hogy a bölcsőde és az óvodai kiscsoport nem jó a gyereknek, csak végszükség esetén jó megoldás, pedig dehogy.
Nyilván puszta véletlen volt csupán, hogy neveléstudományi hungarikumként álláspontjuk épp egybevágott a nők munkaerőpiacról való kivonását célzó vonatkozó politikai akarattal és a gyes bevezetésével. Tőlük, de legfőképp a Nők Lapjában emberemlékezet óta rovatot vezető Vekerdytől tanulták meg a magyar nők, hogyan kell gyereket nevelni, mik az igényei a gyerekeinkek, hogy ne feszüljünk rá mindenre, csak természetesen, ösztönből neveljünk gyereket, hiszen erre születtünk.
Mi, nők. Olyan jól megtanultuk a leckét, hogy a negyvenen inneni női korosztály iskolázottabb része ma is felmondja a leckét, hiszen a szakértők megmondták a Nők Lapjában. A gyereknek hároméves koráig az anya mellett a helye. Pont.
Felelős szakemberként, mi több az ország legismertebb pszichológusaként ilyet mondani már-már ákosi mélységű eszmefuttatás.
Pedig Vekerdy Tamás - ahogy szinte minden alkalommal - ebben az interjúban is elmondja, nem jó, hogy az anyák egyedül maradnak a feladattal, csak éppen aztán hosszan sorolja, ki mindenki dolga volt a múltban a gyerekekkel lenni, és hogyan oldhatnák meg a sajnálatosan túlterhelt anyák ma, hogy osztozzanak a gyereknevelés terhein. Nagymama, nőrokon, szomszédasszony, bébiszitter válthatná fel szerinte a nagycsaládot, dajkát és a nevelőnőt.
Nem jó, hogy az anyák magukra vannak hagyva a gyereknevelés embert próbáló feladatával, de szerinte csak és kizárólag nőnemű segítő jöhet szóba.
Az apák? Ja, hogy ha már így kérdezik, a Vekerdy-világkép szerint az apák legfeljebb csak segítenek otthon.
Anyák napi interjúnkban nem véletlenül faggattuk egy új generáció pszichológusait arról, hogy miért van az, hogy még a legliberálisabb sztárpszichológusok is bőven múltszázadi nézeteket hirdetnek arról, hogy hol a nők helye, és mi a férfiak szerepe a családban.
Meggyőződésünk, hogy szakmai tekintélyként teljesen elfogadhatatlan azt sugallni, hogy az a természetes, hogy apa leginkább csak a hétvégén találkozik a gyerekkel, hogy legfeljebb egy esti birkózás, vagy buksisimi fér bele az életébe, még a gyerekkel való játékot is elkúrja azzal, hogy állandóan tanítani akar, nem önfeledten együtt lenni a gyerekével. De hát ez van, mit lehet tenni. Ő a kenyérkereső, viszi a vállán a család megélhetésének terhét.
Ugye nem kell mondanunk, hogy ez nem kicsit meghaladott? Már jónéhány éve evidencia, hogy az apák is jó, fontos és teljes értékű szülők még Magyarországon is, nekik is van igényük a gyerekekkel lenni és azt jól is csinálják, ha hagyják őket. A gyerek nem az anyáé.
Vekerdy kifejti azt is, hogy anyának miért kéne valamilyen női segítséget keríteni de mielébb. A házasságunk szétmegy a második gyerek után, mert anyu le van terhelve.
Kösz szépen, ez tökéletes, hogy
az apák és mindenfajta segítség nélkül háztartást vezető és gyereket nevelő nőket hibáztatja azért, hogy a párjuk lepattan otthonról.
Mert a férfi az mind ilyen, ha nincs otthon megfelelően kiszolgálva és szórakoztatva, rögtön lelép. Mondja mindezt a hazai pszichológusistenek egyike.
A szakember azonban nemcsak a nemekről tesz kategorikus kijelentéseket.
Vagy legfeljebb alufóliasisakban? Régen minden jobb volt. Gyereknek lenni is.
Ha Vekerdyre hallgatnánk, a korrepetálást is mondhatjuk le a picsába, majd begyakorolja az a kölök a hangos olvasást néhány év múlva, majd ha eljön az ideje, rájön magától, hogy kell megoldani a másodfokú egyenletet. Vagy nem.
Az a gondolatkupac, hogy tanulni nem fontos, minden rossz a tévére vezethető vissza, a gyereknek semmi más nem kell, csak mese meg dögönyözés, el is vezet az interjú egy másik súlyosan romboló témájához.
A korai fejlesztést felesleges szülői aggódásnak címkézni az egyik legártalmasabb dolog, ami gyerektémában egy szakértő tehet.
Nem. Magyarországon ma minden negyedik-ötödik gyereket fejleszteni kell(ene). Még óvodás- de legkésőbb iskoláskora előtt.
Ha otthon dögönyözik a kisgyereket, az klassz, csak nem oldja meg a problémáját, amiből később komoly gondjai lehetnek az iskolában, az életben. Erre vannak a szakemberek.
Lebeszélni a szülőket - különösen a Vekerdy rajongótáborának java részét adó nőket - arról, hogy figyeljenek az első jelekre, és gyanakodjanak ha valami gond van, és vigyék, vizsgáltassák ki, majd fejlesszék a gyerekeiket, meglehetősen veszélyes elgondolásnak tűnik.
A halogatás, a "bízzunk a legjobban", "majd kikupálódik a gyerek itthon, mellettem" hozzáállás túlzás nélkül komoly károkat okozhat.
Értjük mi, hogy miért és hányféle okból utálja – nem is minden alap nélkül - Vekerdy az oktatási kormányzatot, mindenfajta rendet és tekintélyt, az oktatási, nevelési intézmények minden formájával együtt.
Ugyanakkor az is tény, hogy a kormány kevés dologra lehet büszke ami az emberminisztérium környékén történt az elmúlt években, de az, hogy
Látjátok már, hogy miért kezdtük úgy, hogy annak amit Vekerdy Tamás mond, nem elhanyagolható része rossz, hibás, szexista, meghaladott és már eddig is súlyos károkat okozott? Reméljük, hogy ő is észreveszi magát.
A címlapkép illusztráció.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.