• Újabb tanulmány állítja, hogy Paks 2 tuti ráfizetés lesz.
  
• A Greenpeace megbízásából dolgozó cseh szerzőt szembesítettük a kormány érveivel, de így se gondolja, hogy megéri a bővítés.
  
• Lázár János közben egyszerre harcol az MVM-mel és Seszták Miklós miniszterrel Paks felügyetéért és az Európai Bizottsággal a bővítés elindításáért.

Kedd délelőtt a Greenpeace bemutatta a legújabb tanulmányt, ami azt elemzi, hogy megéri-e a paksi bővítés Magyarországnak. A Roszatomtól rendelt, orosz állami hitelből finanszírozott, 12,5 milliárd eurósra becsült beruházással Magyarország két új, egyenként 1200 MW-os atomerűművet építene.

A most bemutatott tanulmány szerint soha nem hozza be az árát a tervezett beruházás, és a végén a magyar adófizetők ráfizetnek majd.

A tanulmányt az atomerőműveket elvből ellenző Greenpeace egy prágai székhelyű, de egész Közép-Európában működő, energetikai elemzésekre szakosodott céggel, a Candola Partners-szel készítette. A tanulmányt Jan Ondřic, a Candola elemzési részlegének vezetője mutatta be.

Megkérdeztem Ondřicot, hogy mivel mindenki tudja, hogy Greenpeace utálja az atomerőműveket, és e szervezet volt a tanulmányok megrendelője, így ha arra jutottak volna, hogy Paks 2 jó üzlet, akkor azt is leírta volna? A prágai energetikai szakközgazdász erre azt mondta, hogy egyetlen megrendelésnél nekik fontosabb a cég hírneve, ami jellemzően multiknak és energiaszolgáltatóknak dolgozik, akiket nem különösebben érdekelnek az elvek, hanem csak a megtérülésre mennek. Így ebben az esetben is csak ezzel a szemponttal foglalkoztak, és sosem adta volna a nevét olyan tanulmányhoz, aminek számaiban nem hisz.

Tanulmányok háborúja

Ezt azért is fontos volt megbeszélni, mert a mostani tanulmány alapvetően egy másik, a magyar kormány által megrendelt tanulmányt szedett ízekre, ám azt sem kevésbé jó nevű nemzetközi cég készítette, hiszen a Rothschild bankház mellett működő tanácsadók állították össze. És a Rothschildok tavaly ősz elején leadott tanulmánya arra jutott, hogy Paks 2 jó eséllyel visszahozza az árát és még hasznot is hoz.

A Rothschildok tanulmánya pedig két korábbi, a budapesti Corvinus egyetemen készült tanulmányt szedett ízekre, az egyiket a REKK (Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont), a másikat pedig Felsmann Balázs készítette, és mindkettő arra jutott, hogy Paks 2 inkább nem éri meg. Azóta az osztrák kormány is készített egy tanulmányt, az szintén azt állítja, hogy jelentős állami támogatás nélkül Paks 2 csődbe fog menni.

E tanulmányoknak azért vannak különleges jelentőségük, mert az Európai Bizottság éppen vizsgálja, hogy tiltott állami támogatás nélkül életképes lehet-e Paks 2. Ha ezen a vizsgálaton a projekt megbukik, akkor Brüsszel vétót emelhet az építkezéssel szemben. E vizsgálathoz ott van a bizottságnál az összes eddig készült tanulmány, amelyek közül négy (a két közgázos, az osztrák és ez a legújabb Candola-féle) azt állítják, hogy nem térülhet meg a beruházás, egy viszont (a Rothschild-féle) azt állítja, hogy megtérül.

A tanulmányok mind ugyanazt vizsgálják és a módszertanuk is nagyon hasonló, sőt mivel egymás kritikájára készültek, ezért egyáltalán nem egymás mellet elbeszélő, hanem egymásra reflektáló dolgozatokról van szó.

A legfontosabb különbség köztük, hogy milyen számokat vesznek kiindulópontul. Ezek közül a legfontosabbak arról szólnak, hogy Paks 2 mennyi áramot termel majd, mennyibe kerül az üzemeltetése és a legeslegfontosabb mind közül, hogy mennyibe kerül a következő évtizedekben akkor az áram.

Mivel itt (tudományosan megalapozott) tippjátékról van szó, mindegyik tanulmány több modellel is számolt, legjobb és legrosszabb forgatókönyvekkel és a köztük lévő átmenetekkel. A most elkészült tanulmány is több változatot végigszámolt, ám egyik esetében sem látják azt, hogy Paks 2 be fogja hozni az árát. Az optimista és pesszimista forgatókönyvek között csak az a különbség, hogy mekkora lesz a magyar állam (és így végsősoron az adófizetők) vesztesége.

Pedig mint Jan Ondřic elmondta, a kiindulási adatokban az áram várható árán kívül mindegyik mutatóban elfogadták a Rothschildok számait. Vagyis olyan költségekkel és termeléssel számoltak, mint ők, holott ezek is erősen vitatott értékek. Mint arra a Greenpeace-es Perger András rámutatott, a Rothschild tanulmány több mint 5 százalékkal több nettó termeléssel számolt, mint amennyit a Roszatom ígért.

A prágaiak nem csupán azért számoltak más áramárral, mert mások a tippjei, mint a Rothschildnál dolgozó szakembereknek. Hanem azért is, mert a Rothschild-tanulmány többek között egy olyan, a Nemzetközi Energia Ügynökség által készített előrejelzésből indult ki, amelyet azóta a szervezet felülvizsgált, és tavaly decemberben már alacsonyabb árakat jósolt.

Sikeres lesz a német átállás?

Az új Candole-féle tanulmány azt állítja, hogy az Energiewende sikeres lesz, és ez az eddigi trendeknek megfelelően továbbra is lenyomja majd az árakat a közép-európai árampiacon. Az Energiwende lényege, hogy hatalmas állami támogatással Németország átáll a megújulókra (szél- és napenergia). A németek úgy számolnak, hogy 2050 körülre a befektetéseik megtérülnek, és a század második felében szinte ingyen termelnek majd áramot. A Candole-tanulmány szerint a kiegészítő források (földgáz, szén) ára is tovább esik, a mostani helyzethez képest itt sem lesz fordulat.

A magyar kormány azonban inkább az Energiewende bukására fogad. A Paks 2-t támogató elméletek abból indulnak ki, hogy a német átállás hatalmas költségei előbb-utóbb áremelkedéshez vezetnek. Fontos érvük továbbá, hogy a megújulók nem képesek kiszámítható és pláne nem irányítható termelésre. Ha nem süt a nap és nem fúj a szél, akkor más forráshoz kell fordulni, és így akár a német ipar megmentője is lehet majd Paks 2.

Megkérdeztem erről Jan Ondřicot is, de ő ezen nem aggódik. Szerinte az utóbbi évek azt mutatják, hogy a megújulók kiszámíthatatlanságát egyáltalán nem olyan nehéz kiegyensúlyozni, a technológiai fejlődés és a megújuló termelők szétszórtsága (valahol mindig fúj a szél) arra utalnak, hogy ez a kockázat egyre kisebb lesz. Továbbá az európai hálózatok fokozatos összekapcsolása (amit az Európai Bizottság is finanszíroz) tovább tompítja a kiszolgáltatottságot.

De nem kellene nekünk saját?

Paks 2 mellett a kormány rendszerint felhoz egy nem kifejezetten közgazdasági érvet is: a nemzetbiztonságit. Eszerint hiába egyre olcsóbb az áram a régióban, nem lehet az importra építeni, mert az kiszolgáltatottá teszi az országot. A kormány már a mostani, 30 százalék körüli áramimportot is veszélyesnek tartja.

Jan Ondřic szerint a nemzetbiztonság fontos szempont, de Paks 2 erre sem megoldás:

„Ha megtámadják Magyarországot, akkor sokkal egyszerűbb egy nagy termelő központot kiiktatni, mint sok kisebbet. Az esetleges baleseteknek, műszaki hibáknak is sokkal jobban ki van téve egy ország, ha egyetlen nagy termelőkapacitásra hagyatkozik. Ráadásul Paks 2 is külső függőséget hoz, hiszen az üzemanyag Oroszországból jönne.”

Szerinte ha a magyar kormány saját termelést akar, akkor sokkal biztonságosabb lenne kisebb, a helyi igényeket kielégítő megújulókba fektetni, amelyek rendszerszintű összekapcsolásával támogathatnák egymást.

Dél-Németországban például nagyon terjed az a modell, hogy a háztartások saját napelemmel elégítik ki szükségleteik egy részét, túltermelés esetén maguk is szolgáltatnak a közös rendszerbe, ha pedig nem tudják éppen ellátni magukat, akkor a közösből vételeznek. A belépés e rendszerbe nem olcsó, de hosszabb távon életképes lehet a modell. Ondřic figyelmeztetett, hogy Magyarországon sem süt kevesebbet a nap mint Németországban, bár azt elismerte, hogy az Észak-németországi tengeri szélerőművekhez hasonló adottságú terület itt nincs.

És az elektromos autók?

Lázár János, Paks 2-ért is felelős miniszter szerint az elektromos autók várható gyors terjedése is indokolja, hogy miért lesz jó Paks 2: mostanában ugyan egész Európában csökken az áramfogyasztás (a kiszervezett ipar és hatékonyabb eszközök miatt), de majd a sok autót fel kell tölteni, és ez érdemben élénkíti majd a keresletet.

Amikor ezzel szembesítettem Jan Ondřicot, akkor azt mondta, hogy az általa ismert előrejelzések szerint az elektromos autók nem forgatják majd fel a régiós árampiacot. Szerinte ezek fogyasztása nem olyan hatalmas, ráadásul hosszú távon éppen segíthetnek ezek az autók kiegyenlíteni a megújulók ingadozása miatti kockázatot. „A technológia az okos megoldások felé megy. Képzelje el, hogy elmegy a német hivatalnok a munkahelyére, ott rádugja az autót az elektromos hálózatra. Ha kell, akkor az akkumulátort tölti, viszont ha éppen az ingadozás miatt hiány van a rendszerben, akkor inkább visszaad áramot a hálózatnak és telepként működik. Ha az összes autó így venne részt az európai hálózatban, akkor a megújulókon alapuló hálózat csak biztonságosabb lesz.”

És mi van Paks 2-vel közben?

A tervek szerint 2018-ban kezdődne az építkezés fizikai része, addig előkészítési és engedélyezési munkák folynak. Ezekre idénre 120 milliárd forintot különített el Magyarország, de nem világos, hogy ebből mennyit használunk fel. Ugyanis az orosz hitelhez sem nyúltunk még, és addig nem tudunk nyúlni, amíg az Európai bizottság nem engedélyezi az építkezést.

Márpedig Brüsszel nem csupán a tiltott állami támogatást vizsgálja. A legerősebb kifogást eddig azzal szemben emelték, hogy tender nélkül bízták meg a beruházással az orosz állami Roszatom nevű céget. Ezt úgy próbálja meg a magyar kormány kivédeni, hogy az épülő erőművek egyenként jó 500 milliárd forintba kerülő turbináit nem az oroszokkal akarja megépíttetni. Ezt a megrendelést például nagyon várja a német Siemens, ami magyarországi gyárát is bővítené, ha megkapná a munkát, de az amerikai General Electric is erősen érdeklődik, a cég egyik vezetője már Orbán Viktorral is tárgyalt erről.

A tiltott állami támogatással kapcsolatos vizsgálat ügyében pedig éppen múlt pénteken tárgyalt Lázár János Brüsszelben, ahol azt próbálta meg elérni, hogy július végéig zárják le a vizsgálatot. Erre információink szerint nem sok esély van, reálisabb, hogy csak ősz elejére dönti el a bizottság, hogy indít-e kötelezettségszegési eljárást. Az időhúzás azért nem jó a magyar félnek, mert 2026. március 15-től már törleszteni kellene az orosz hitelt, és így is nagyon szorosak a határidők. A jelenlegi terv szerint 7 év alatt kellene az első erőművet felépíteni (2018-2025 között), míg a Roszatom jelenleg épülő, szintén VVER-1200 típusú erőművei 9 és 10 éves építési tervvel készülnek.

Lázár Brüsszelből származó információink szerint azzal próbálkozott pénteken, hogy Paks 2 függetlenül működne a Paks 1-et irányító állami MVM-től, és közvetlenül a piacra termel majd.

Ez nem csak az állami tiltott állami támogatás formai kikerülése miatt lehet fontos téma a Miniszterelnökségnek, hiszen közben elég komoly harc megy az MVM-t is felügyelő Seszták Miklós fejlesztési miniszter és Lázár János között az erőművek ellenőrzéséért. Az MVM vezetése éppen a múlt héten vitt be egy ütést a megtérülésről alkudozó Lázárnak, amikor azt állították, hogy szerintük is inkább csökkenőben lesz az áram ára, és ebből az következne, hogy Paks 2 nem térülhet meg. Később az MVM kiadott egy közleményt, hogy támogatják Paks 2-t, és előrejelzésük csak a következő 4 évre szólt, és addig Paks 2 még úgyse épülne fel.

Mindezek mellett a magyar kormány olyan megállapodást erőltet Brüsszelben, ami nem az állami támogatást zárja ki, hanem annak csak a tiltott voltát. Az Európai Bizottság ugyanis alapból nem azt várja el, hogy az erőmű rentábilisan működjön, hanem azt, hogy a magyarok bizonyítsák be, piaci alapon nem lenne elég áramuk, és a beruházás nem sérti a régiós versenyt. Az osztrák kormány által leadott tanulmány éppen ez utóbbit igyekszik cáfolni.