A kelleténél talán gyakrabban dobálózunk a jelzővel, de most viccen kívül minden idők egyik legszórakoztatóbb interjúját sikerült elkészítenie a Magyar Hírlapnak Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel. Már önmagukban a kérdések csodálatosak:

„Brüsszelben az »oroszbarátságunknál« egy számukra kellemetlenebb van, a kínai kapcsolat. Ők maguknak akarják kizárólag, viszont Peking felénk nyit. Miért vagyunk ennyire jóban?”,

tette fel a kérdést a riporter, fittyet hányva arra a szomorú tényre, hogy Kína nincs a top tízben sem Magyarország külkereskedelmi partnerei között. Pedig a toplistát vezető Németországba 2013-ban kilencszer akkora értékben exportáltunk, mint a tizedik Oroszországba, vagyis nem is kell túl nagy üzleteket kötni ahhoz, hogy egy ország felférjen a toplistára.

Apropó, külkereskedelmi toplista. Szijjártó az Oroszország elleni kereskedelmi szankciók kapcsán azon kesereg, hogy az 4,5 milliárd dollár veszteséget okozott a magyar vállalatoknak, ami fura, mert a teljes 2013-as export alig volt több kétmilliárd dollárnál.

De hagyjuk a száraz tényeket, nézzük inkább az igazán mókás részleteket. Például azt, amikor a Magyar Hírlap újságírója Soros György kapcsán arról érdeklődik, hogy

„Nem tiltják ki? Európa számos országából már kitessékelték Soros György alapítványait.”

Ami igaz, ha a „számos” alatt kettőt értünk, „Európa” alatt pedig Oroszországot és Belaruszt.

De Szijjártó is nagy formában volt. Például kijelentette, hogy

„semmilyen módon nem tudom, és nem is akarom befolyásolni az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztását”,

amiért valószínűleg most nagyon hálásak „az amerikai emberek”. Tényleg, mikor lettek a magyarokból magyar, az amerikaiakból meg amerikai emberek? (Címlapkép: MTI/EPA/Valda Kalnina.)