Magyar tudósok felfedezhették a természet ötödik, eddig ismeretlen alapvető kölcsönhatását!
2016 május 26., 10:49
Aggályok és hitetlenkedés fogadta a magyar magfizikusok csodálatos felfedezését
Két hete
magyar kutatók okoztak világszenzációt a részecskefizika, illetve úgy általában is a fizika világában.
Krasznahorkay Attila és csapata még 2015 áprilisában közölte újra a korábban a Physical Review Letters című közlönyben megjelent tanulmányát, amely szerint az MTA debreceni Atommagkutató Intézetében (Atomki) végzett kísérleteikben a berílium bomlása során eddig ismeretlen részecskét fedeztek fel.
Krasznahorkayék sötét fotonként azonosították felfedezésüket. De nem is ez okozott szenzációt, hanem az, hogy az eredményeiket a részecskefizika szempontrendszere alapján újraelemző kaliforniai tudósok a sötét fotonra vonatkozó feltételezést ugyan elvetették, de arra jutottak, hogy Krasznahorkayék csapata
felfedezhette a természet ötödik alapvető kölcsönhatását.
Ami azért elég nagy dolog, végülis a jelenleg érvényes standard modell alapján az univerzumot négy alapvető kölcsönhatás - a gravitáció, az elektromágnesesség, az erős- és a gyenge kölcsönhatás - irányítja.
Amekkorát durrant a hír, most legalább olyan hangossá váltak azok, akik kétkednek a magyarok eredményében. Ennek részben az az oka, hogy Krasznahorkayék, illetve úgy általában az Atomki nem számít igazán jelentős kutatóműhelynek a világban. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez nem az én értékítéletem - végül is én akkor se vennék észre egy bozont, ha a fejemre pottyanna, a kölcsönhatások közül pedig nem csak a gravitációt nem értem, amit a tudósok sem. Ez, hogy Krasznahorkayék - még - nem jelentős kutatók, sajnos ténykérdés. Hogy mást ne mondjak, a most világszenzációnak számító kutatásukra egy éven át senki se figyelt fel, a kaliforniai kutatók - Jonathan Feng és csapata - is csak véletlenül bukkantak rá.
Mondjuk Fengék ezt azzal magyarázták, hogy a magfizikusok és a részecskefizikusok nem igazán szoktak foglalkozni egymás eredményeivel, mert alapvetően más az érdeklődésük.
De most magfizikusok fogalmazták meg kételyeiket, közülük is leghangosabban a Michigani Állami Egyetem kutatója, Oscar Naviliat-Cuncic, akiben leginkább az keltett kételyeket, hogy
Krasznahorkayék 2015-ös felfedezésük előtt már 2008-ban és 2012-ben is beszámoltak új részecskék felfedezéséről, hogy aztán soha többé ne említsék ezeket.
A mostani világszenzációt okozó részecskéjük, amiről Fengék azt feltételezik, hogy egy új vektorbozon lehet, egy 16,7 millió electronvolt (MeV) súlyú. 2008-ban egy 12 MeV, 2012-ben egy 13,45 MeV súlyú részecskéről számoltak be. Ennek a két részecskének a későbbi adataik között már nincs nyoma, ami Naviliat-Cuncic szerint gyanakvásra ad okot. "Nem mondanak semmit arról, hogy mi volt a hiba a korábbi állításaikkal, és hogy azokat az állításaikat most miért ne kéne komolyan vennünk. Vajon a most mért érték is meg fog változni?" - kérdezte.
Ezzel arra utalhatot, hogy Krasznahorkay az aggályokról beszámoló Quanta Magazine-nak nyilatkozva a 2012-ben mért 13,45 MeV-es értéket mérési hibának minősítette, szerinte valójában már akkor is a 2015-ben felfedezett részecskét azonosíthatták. A 2008-as részecskét viszont a lapnak nyilatkozva nem is említette.
Naviliat-Cuncic azt sem tartja megnyugtatónak, hogy Krasznahorkayék tanulmányukban egy holland fizikusnak, a kísérleteiket 2001-2005 között vezető Fokke de Boernak is köszönetet mndanak, aki rendszeresen számolt be korábban ismeretlen bozonoknak tulajdonított anomáliákról, de kísérleti eredményeit általában nem tudta reprodukálni. Amikor távozása után az Atomkiban továbbfejlesztették a kísérleti apparátust, egyszer sem sikerült kimutatni a részecskéket, amiket de Boer fedezett fel. "Nagyon boldogtalan volt, hogy nem sikerült megerősítenünk a korábbi eredményeit az új spektrométerünkkel" - mondta erről Krasznahorkay.
Naviliat-Cuncic emellett még azért is bírálta Krasznahorkayékat, hogy kizárólag azokat az eredményeiket közlik, amikben új részecskékre utaló jeleket találnak. "A részecskefizikai kutatások alapszabálya a vakanalízis, vagyis először eldöntöd, hogy mit akarsz mérni, aztán még azelőtt elvégzed a keresztellenőrzéseket, hogy egyáltalán megnézted volna a végső eredményeket, végül a kísérlet sikerétől függetlenül közlöd az eredményeket" - magyarázta Jesse Thaler, az MIT elméleti részecskefizikusa. Szerinte az, hogy Krasznahorkayék csak az eredményes kísérletekről számolnak be "úgy hangzik, mintha válogatnának a bizonyítékok között".
De nincs minden veszve!
Feng és társai szerint egyrészt 2012 óta nagyon sokat javult Krasznahorkayék kísérleti apparátusa, másrészt a most mért anomália sokkal részecskeszerűbb, mint korábbi eredményeik. Ráadásul a most mért 16,7 MeV-es értéket két különböző számítás is kiadja. "Nekem ez volt a lakmuszpapírom, ezt valóban figyelemreméltónak találtam" - mondta Susan Gardner, Feng egyik kutatótársa. Arról nem is beszélve, hogy Krasznahorkayék méréseire sikerült elméleti magyarázatot adniuk. Olyat, ami összhangba hozza a magyar kutatók eredményét a világ más részein végzett kutatásokkal, és több olyan kísérletre is javaslatot tudtak tenni, amelyek megerősíthetik Krasznahorkayék eredményét.
A Quanta összegzése szerint most úgy állunk, hogy
Krasznahorkayék eredménye önmagában még nem bizonyíték, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy harmadik próbálkozásra sikerült hatalmas felfedezést tenniük.
Vagy ahogy Thaler fogalmazott, előtörténetük okot ad az elgondolkodásra, de "ez az érdekes anomália mindenképpen érdemes arra, hogy tovább tanulmányozzuk". (Via Quanta)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.