„Lehet Brüsszelnek üzengetni, de az Európai Unió mi magunk vagyunk. Orbán Viktor ott ül az Európai Tanácsban. Nem a fejünk felett döntöttek a menekültekről. Mi is szavaztunk, csak kisebbségben maradtunk.”

Unger Anna választási szakértő szerint a kormány népszavazási terve nem csak ezért értelmezhetetlen. Az ELTE Politikai Tudományi tanszékének oktatójával a német Friedrich-Ebert-Stiftung választási konferenciáján beszélgettünk a magyar népszavazási rendszerről.

Az uniós országok tavaly ősszel, négy kelet-európai tagország tiltakozása ellenére, megállapodtak kicsit több mint 100 ezer menekült elosztásáról. Ebből Magyarországra kb. ezer ember jutna, de a kormány „elvi alapon” senkit sem akar befogadni. A döntést nem csak bíróságon támadtuk meg, de a Fidesz őszre népszavazást is szervez az ügyben.

Ott az lesz a kérdés:

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Unger szerint jogi szempontból egyértelmű, hogy ilyesmiről nem lehetne népszavazást kiírni. A nemzetközi szerződésből adódó kötelezettségről szóló népszavazást a világon mindenhol tiltják.

Az EU-s csatlakozásról volt népszavazás, akkor az országgyűlés a szuverenitás egy részét átadta az uniónak. Az alapszerződéseken kívül az unió most is mindenben a magyar országgyűlés külön beleegyezése nélkül dönt, ez a nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettség klasszikus példája.

Közben nyilván az a helyzet, hogy a csatlakozáskor olyan típusú ügyeket adtunk át az EU-nak, mint hogy mennyi legyen a roaming-díj, esetleg az agrártámogatás. Nem véletlenül nincs teljes egységes és önálló uniós külpolitika, és nincs közös hadsereg. Ezek a kérdések részben a tagállamoknál maradtak. A menekültek kötelező befogadása pedig súlyban inkább hasonlít közös külpolitikához, mint a tagországokban kapható tejek zsírtartalmának megállapításához.

„Persze, hogy sokan úgy érzik, hogy ezeket a kérdéseket nem adtuk oda ez EU-nak. Senki sem tudta, hogy elő fognak jönni. De minden fejlődő demokratikus közösség úgy működik, hogy amikor létrehozzák, akkor nem lehet minden konfliktust előre látni. Az a kérdés, hogy a többség elfogadja-e, hogy a szembejövő kihívásokra ebben a keretben válaszolunk, vagy egyes szereplők azt mondják, hogy ők máshogyan akarnak cselekedni, és szétfeszítik a kereteket.”

Unger szerint ebből a logikából az következik, hogy ha Magyarország nem fogadja el a többség döntését, akkor kb. a kilépés marad. Egy magyar népszavazásnak az unióra semmilyen hatása nincsen. Ennek nem csak jogi, politikai okai is vannak:

„Ha most a magyar népszavazás miatt az EU változtat, elengedi nekünk a kvótát, vagy a menekültek be nem fogadása miatt kiszabott büntetést, akkor saját magának teremt veszélyes precedenst. Akkor a jövőben bármelyik tagország vezetője befenyegethet egy népszavazással, ha nem tetszik neki valami.”

„Ha nem lehet érdeksérelemmel járó döntéseket hozni, mert azokat azonnal megfúrják, akkor az egész rendszer széteshet.”

Ezzel együtt a kormány megtarthatja, és valószínűleg meg is fogja tartani ősszel a menekültellenes népszavazást, és a többség valószínűleg nemet fog mondani a kvótára, viszont ennek a fentiek miatt csak belpolitikai jelentősége lesz. El lehet majd mondani itthon és Brüsszelben, hogy a többség a kormánnyal ért egyet, de ettől még vagy befogadjuk a kvóta alapján hozzánk irányított menekülteket, vagy a befogadás helyett kifizetünk valamennyi pénzt az uniónak.

A menekültes népszavazás a szakértő szerint más szempontok miatt is érdekes lesz.

Például itt merülhet fel először, hogy a külföldön dolgozó, de magyarországi lakóhellyel rendelkező több százezer magyar hogyan fog szavazni egy nap alatt a követségeken, mert a levélben szavazás lehetősége ugye csak a kettős állampolgároknak jár. Az is az őszi népszavazáson derülhet ki, hogy mennyire pontos a választói névjegyzék, tehát mondjuk hány olyan határon túl élő kettős állampolgár kap majd borítékban szavazólapot, aki például már nem él, csak ez még nem került át a magyar nyilvántartásba. Unger szerint az sem tiszta, a kampány hogyan néz majd ki.

„Csak a kezdeményező, és a parlamenti frakcióval rendelkező pártok kampányolhatnak. A törvény szerint egy civil szervezet például nem buzdíthatna a menekültek befogadására hirdetésben. Közben ez a szólásszabadságot korlátozza, senki sem tudja, hogy döntene egy ilyen ügyben a bíróság, ha valaki mégis jogosulatlanul kampányolni kezdene.”

A zavaros viszonyok valószínűleg nem véletlenül alakultak így.

„Olyan rendszert csináltak, hogy az ember át ne rágja magát. Ma senki sem tudja Magyarországon megmondani, hogy egy kérdésről lehet-e népszavazást tartani, vagy sem. Nem egységes sem az Nemzeti Választási Bizottság, sem a Kúra, sem az Alkotmánybíróság gyakorlata.”

Itt az a helyzet, hogy ellenzékben minden politikai szereplő támogatja a népszavazást, aztán kormányon már nem szereti. Ez korábban is így volt, de Unger szerint most, például az olimpia kezdeményezés elutasításából is az látszik, hogy már csak a kormányt megerősítő kérdésben engednek népszavazást.

„Ha szándékosan úgy van felépítve a rendszer, hogy ne lehessen élni a népszavazás jogával, akkor ezt vagy elfogadjuk, és elengedjük a dolgot, vagy kilépünk a keretekből. Erre volt már itthon példa.”

„A rendszerváltás előtt a népszavazásnak semmilyen szabályozása nem volt, Bős-Nagymaros ellen viszont 1988-ban elkezdtek aláírásokat gyűjteni egy voksolás érdekében. Ennek nem csak az erőmű építésének megakadályozásában, de az ellenzéki mozgalom megerősödésében is szerepe volt.”

Ahol egyébként a kormány politikai érdekből nem egy használhatatlan rendszert hoz létre, ott a népszavazásoknak kifejezetten jó hatása is lehet a demokráciára.

Így lehetne jól csinálni

Sok országban kétfelé választják a kérdéseket, van „kezdeményezés” és van „referendum”.

A „kezdeményezés” valami új dologról szól, amiről még nincs törvény, de valaki szerint kéne hogy legyen. Amikor a svájciaknak 1989-ben elegük lett az országon áthaladó kamionokból, akkor valaki kezdeményezést indított, hogy határtól-határig szállítsák őket vonaton. A többség támogatta a dolgot, így törvény 1994-ben lett belőle.

A „referendum” mindig egy adott törvény ellen irányul. Nem kell a szövegezéssel bajlódni. „Egyetért-e ön az X vagy Y törvénnyel? Igen – Nem.” Ennek nem csak az egyértelműség az előnye.

Ennek a rendszernek az lett az eredménye, például Svájcban vagy az Egyesült Államok egy részén, hogy a törvények elfogadását érdemi társadalmi vita előzi meg, a jogszabályokat kompromisszumokra törekedve hozzák, mert ha nem így történik, akkor utólag megtámadják, és megsemmisítik őket egy népszavazáson. Svájcban a törvények kevesebb mint 10 százaléka ellen indul utólag referendum, és ezek kb. fele lesz sikeres.

A szólásszabadságot korlátozó magyar szabályokkal szemben a kampányra is vannak jó megoldások a világban. A hivatalok, mondjuk egy kezdeményezés esetében nem csak a kérdést segítenek megfogalmazni, hogy az egyértelmű legyen, de tájékoztató kampányt is indítanak közpénzből. Ebbe minden alkalommal begyűjtik a támogatók és az ellenzők érveit, valamint a várható szakpolitikai típusú hatásokat, és ezeket eljuttatják a választókhoz.

Tehát egy amerikai halálbüntetésről szóló népszavazás esetében például bemutatták a támogatók és az ellenzők érveit, leírták, hogy mennyibe kerülne, ha megváltoztatnák a törvényt. A halálbüntetés eltörlését (tényleges életfogytiglanra változtatását) egyébként nem támogatta a többség a népszavazáson, de akiket érdekelt, azok viszonylag pontosan megtudhatták, hogy miről szavaznak.

A népszavazásokat a képviselet korrekciójára alkalmazó országokban gyakran évi egy vagy több alkalmat is előre kijelölnek a voksolásokra, tehát mondjuk minden évben az összes kezdeményezésről egy fix napon döntenek. Ez olcsóbbá, hatékonyabbá teszi a rendszert, megakadályozza, hogy politikus manipulálják a vokslás időpontját, és javítja a részvételi arányokat, hiszen ha valaki egy kérdés miatt elmegy, akkor valószínűbb, hogy a többiről is szavaz.

„Nem lehet azt mondani, hogy az emberek négy évente el tudják dönteni, hogy kire bízzák a sorsukat mindenféle zavaros politikai program alapján, arra adhatnak biankó csekket, de közben más ügyeikben meg nem dönthetnek, mert ahhoz nem elég okosak. A népszavazások nem döntik katasztrófába az országokat, a közvetlen demokrácia nem okoz nagyobb kárt, mint a képviseleti” – magyarázta Unger Anna.

Mikor 2006-ban Stockholmban dugódíjat vezettek be, azt elve tapasztalatgyűjtésnek, hét hónapra tervezték, utána pedig népszavazást rendeztek a dologról. Noha a dugódíj miatt drágább lett a közlekedés, a helyiek mégis megszavazták, nem csak a közvetlen, rövid távú szempontokat vették figyelembe.