A csütörtöki népszavazással még nem lépett ki Nagy-Britannia az EU-ból, mert ennek a jogi menete elég nehézkes lesz.

Először is a brit kormánynak közölnie kell az EU-val hivatalosan, hogy élesítik az úgynevezett 50-es cikkelyét a lisszaboni szerződésnek, vagyis elkezdik a kilépést.

Ezt várhatóan kedden teszi meg David Cameron (vagy aki akkor a miniszterelnök lesz) a brüsszeli EU-csúcson.

E gesztustól számítva legalább két évnek kell eltelnie a szabályok szerint, hogy a kilépés valóban megtörténjen.

Ezalatt a két év alatt kellene új együttműködési szerződéseket, leginkább kereskedelmi megállapodásokat kötnie a kilépőnek az EU-val. Mivel erre reaálisan kevés lehet a két év, már most vannak brit politikusok, akik szerint húzni kelle az időt az 50-es cikkely élesítésével. Más politikusok viszont a nép döntésének szembeköpéseként értékelik, ha nem azonnal lép a brit kormány.

Ha lejár a két év, akkor sem kell azonnal kilépni. Elvben az Európai Tanács teljes egyetértésével a kétéves átmeneti időszak akárhányszor és akármeddig megbhosszabbítható. Nyilván ez egy nagyon béna forgatókönyv lenne, de elvben ez is lehetséges.

A nagy kérdés, hogy a brit-EU viszony milyen lesz két év múlva. Megtartják a britek az EU-s joganyag nagy részét, és továbbra is fizetnek a közösbe, hogy a közös piacon maradhassanak, mint a norvégok? Ha így tennének, akkor csak annyi változna, hogy a döntésekbe már bele se szólhatnak majd, de a szabályok mégis vonatkoznak rájuk. Vagy igyekeznek elhagyni az európai kereskedelmet és szolgáltatási piacot? Ezt kibírná a gazdaságuk? Ezek lesznek a következő két év legnagyobb kérdései.

Az EU-s tagállamoknak ugyan szintén anyagi veszteséget jelent majd a britek kiszállása a közös piacból, de jelenleg inkább arra van politikai akarat, hogy a briteket megleckéztessék, és ne legyen könnyű új szerződéseket kötni velük. Ez azért is fontos most a legtöbb nyugati kormánynak, hogy ne legyen a kontinens választóinak nagy kedve követni a briteket.