Október 2-án az alábbi kérdésről tartanak népszavazást a kormány kezdeményezésére:

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

A népszavazás egyetlen értelme, hogy a Fidesz erőt mutasson, lehetőség szerint tovább növelje népszerűségét, illetve az ellenzék még a mostaninál is jobban elbizonytalanodjon. Az egész egy nagyra fújt nemzeti konzultáció, aminek kormányzati kampánya már most az idegengyűlölet gerjesztésére épít, és minden bizonnyal szeptemberben még durvább hangulatkeltés következik.

Ez csak a Fideszről szól

A népszavazásnak azért nincs tartalmi szempontból értelme, mert a kormány már eddig is világossá tette az EU felé, hogy nem kér a kötelező kvótákból, és az álláspontja képviseletéhez megfelelő többsége van a parlamentben. A népszavazás nem vonatkozik arra az egyetlen, még tavaly szeptemberben megszavazott kvótaszabályra, aminek teljesítése a magyar kormány számára is kötelező. Ezt a magyar kormány már a népszavazás bejelentésekor elismerte az igazságügy-miniszter egy jól becsomagolt mondatával: „ez két párhuzamos ügy, az egyik [a 2015 szeptemberi kvótadöntés] a múltat, a másik [a népszavazás] a jövőt jelenti”. Információink szerint ezt az érvelést a magyar kormány egyértelműen előadta az Európai Bizottságnak is, amikor a népszavazásról egyeztettek, vagyis a magyar kormány elismerte, hogy a népszavazás az egyetlen létező kvótakötelezettségét nem semmisítheti meg.

Innentől kezdve a népszavazás tartalmilag legfeljebb arról szól, hogy ha a jövőben az EU újabb kötelező kvótáról döntene, akkor a magyar parlament arra buzdítsa a magyar kormányt, hogy szavazzon nemmel az Európai Tanácsban. Csakhogy a magyar kormány eddig is így tett, a magyar álláspont az eddiginél világosabb ebben az ügyben nem is lehetne, a magyar kormány az EU bíróságán is megtámadta az érvényben lévő kötelező kvótát. Továbbá a Fidesz tavaly aláírásokat gyűjtött a kvóta ellen, idén önkormányzatok százai fogadtak el határozatot a kvóta ellen, vagyis a kormánynak van kire mutogatnia, ha tömeget akar felmutatni érvei mögé.

Miközben az Európai Bizottságnak valóban van tervezete arról, hogy újabb kötelező kvótákkal – és a kimaradók pénzbüntetésével – kellene megoldani a menekültválságot, a tervezet hónapok óta nem került napirendre a tanácsban, és egyáltalán nem olyan a politikai hangulat, ami alapján a közeljövőben ez a javaslat átmehetne.

A magyar kormány elvben használhatná a népszavazás eredményét nyomásgyakorlásra, ha mégis napirendre kerülne, de éppen a görög hitelválság idején láttuk, hogy az EU tanácsát nem feltétlenül hatja meg egy népszavazás. Tavaly nyáron a görög kormány népszavazáson mondatta ki, hogy nem fogadja el az ország az EU hitelfeltételeit, majd a kormány durvább feltételeket volt kénytelen elfogadni, mint amire a nép nemet mondott. Ezzel együtt az a népszavazás jót tett a görög kormánypártnak, a két hónappal később tartott előre hozott választást simán megnyerték.

Ha az eredmény tetszik a Fidesznek, akkor előre hozott parlamenti választás is lehet belőle

Itt merülhet fel az októberi népszavazás egyik lehetséges értelme. Tele van a parlament azzal a pletykával, hogy ha a népszavazás eredménye nagyon kedvező lesz a Fidesznek, akkor előre hozott parlamenti választást is rendezhetnek utána, kihasználva az ország hangulatát és az ellenzék szétesését.

Az előre hozott választás hivatalos indokát össze is lehetne kapcsolni a népszavazással: ha Brüsszelben a népszavazás után ismét napirendre kerül egy kötelező kvótajavaslat, akkor lehet azt mondani, hogy „még ez a példátlan összefogás is kevés, még egyszer arra van szükség, hogy a magyar emberek kifejezzék eltökéltségüket, még nagyobb felhatalmazást adva annak a nemzeti érdekeket védő politikának, amelyet Orbán Viktor és kormánya képvisel”.

Akár van ilyen forgatókönyv, akár nincs, az biztos, hogy a Fidesznek általában is mindig jó, ha a politikai vitákat eltolja a hazai helyzetről (oktatás? egészségügy? korrupció?) és helyette a háborús pszichózist, a szabadságharcot tolja.

Ezt így csinálták eddig is: volt már harc az IMF ellen, a brüsszeli bürokraták ellen, a migránsok ellen, a bankok ellen, a multik ellen, Soros György ellen, a rezsi ellen, és ezek az operettháborúk általában sikeresen határozták meg, hogy mi legyen a közélet fő témája.

Az ellenzék sarokba szorítása

A kötelező kvóta valószínűleg nagyon népszerűtlen Magyarországon, a kormányközeli Nézőpont Intézet május végén azt hozta ki, hogy a választók 77 százaléka utasítja el. Léteznek nem nyilvános felmérések, amelyek szerint állítólag az ellenzéki pártok szavazóinak jelentős része is ellenzi a kvótát, és akkor is tetszik nekik a kormány menekültellenes politikája, ha egyébként elutasítják Orbánékat.

Az ellenzék zavarba is jött a népszavazás kiírásakor. A felmerült lehetőségei következők voltak:

• Együtt szavazni a kormánnyal, vagyis a „nem” választ támogatni.
  
• Határozottan a kormány akaratával szembe menni, és az „igen” választ támogatni.
  
• Bojkottra felszólítani.

Az első megoldást választotta a Jobbik, a másodikat a Fodor Gábor-féle liberális párt, a harmadikat pedig az MSZP és a DK és az Együtt. Az LMP még nem nyilatkozott egyértelműen.

Mi a jobb? Ha érvénytelen lesz a népszavazás a bojkott nyomán az alacsony részvétel miatt, de közben brutális többséget kap a kormány álláspontja, vagy ha érvényes lesz, de megjelennek a szavazatok között a kormányéval szembeni vélemények is? Alapvetően ezzel a dilemmával szembesült a baloldal. Végül inkább az előbbi mellett döntöttek.

Az érvényesség fontos, de nem minden

Egyáltalán nem biztos, hogy a népszavazás érvényes lesz. A Fidesz ugyanis az előző ciklusban megszigorította az érvényesség feltételét. A korábbi szabály szerint az érvényességhez elég volt, ha az összes választásra jogosult legalább 25 százaléka + 1 fő egyformán szavaz. Vagyis kb. 2 millió igen vagy nem szavazat eldönthetett egy népszavazást. A Fidesz szigorítása óta viszont az is kell, hogy a választók legalább 50%-a + 1 fő érvényesen szavazzon.

Így a népszavazás érvényességéhez több mint 4 millió ember megjelenésére volna szükség. Ekkora részvétel népszavazáson 1990 óta csak egyetlen egyszer volt, a 2008-as háromkérdéses, Fidesz által kezdeményezett, úgynevezett szociális népszavazáskor, akkor is éppen csak, hiszen 50,4%-os volt a részvétel.

Ha a Fidesz és a Jobbik potenciális szavazói vesznek csak részt a népszavazáson, nem várható, hogy a választás érvényes lesz, mert ők a nyári közvélemény-kutatások szerint nem teszik ki a felnőtt lakosság felét. Ugyanakkor simán lehet, hogy a kampány szavazásra buzdít olyanokat is, akik nem párthűségből, hanem a menekültektől való félelemből, általános dühből, vagy éppen EU-ellenes meggyőződésből mennek el a kormány mellett szavazni. És olyanok is lehetnek, akik Fodor Gáborral egyetértésben „igen” szavazatot akarnak leadni. Az így csatlakozó csoportokkal együtt már érvényes lehet a népszavazás.

Ha az ellenzék bojkott-felhívása ellenére is érvényes lesz a népszavazás, az hatalmas győzelem lesz a kormányoldalnak. Látszólag az ellenzéknek nem nagyon van más lehetősége, mint hogy a otthonmaradásra buzdítsa híveit. Valószínű, hogy a baloldali szimpatizánsok jelentős része sem akarna igennel szavazni, illetve egy „igen” kampány felerősíthetné a kormány részéről az „idegen érdekeket szolgál ki az ellenzék” szólamot, amit már 6 éve amúgy is sulykolnak, és amivel a baloldal nem tud mit kezdeni.

Fontos szempont ugyanakkor az is, hogy az érvényességnek csak közepes jelentősége lesz, hiszen a népszavazás eredményének jogi következményei mint láttuk meglehetősen korlátozottak, valójában szinte mindegy, hogy érvényes lesz-e. A kormánynak viszont politikai szinten az is elég lehet, ha azt tudják mondani, hogy elsöprő többség, akár több mint 90 százalék a kvóta ellen szavazott. A bojkottfelhívás nyilvánvalóan azt hozza majd, hogy a „nem” szavazatok elképesztő többségben lesznek, hiszen a másképpen gondolkodók otthon maradnak.

Ezért igazából sem a bojkott, sem az igenre buzdítás nem lehet egyértelműen jó válasz az ellenzék részéről.

Hogyan lehetne ebből a kelepcéből ellenzéknek kijönnie?

Az egyik lehetőség az lenne, ha az ellenzék meg tudná győzni a választók hatalmas részét, hogy az „igen” szavazat igazából nem is a kvótáról, hanem a magyar EU-tagság megerősítéséről szól. A közvélemény-kutatások szerint a magyarok többsége azt akarja, hogy az ország az EU-ban maradjon. Ez azonban kevés alap. Irreálisnak látszik, hogy a konkrét kérdéstől független jelentést lehessen emberek millióinak eladni, ráadásul a magyarázat nem is volna helytálló, hiszen a kérdés tényleg nem a kilépésről szól.

Ezt a vonalat azért még erőltetik a legnagyobb baloldali pártok, hiszen az MSZP a választást a „Szabad Európa Napjává” nyilvánította, ám azzal a jelszóval, hogy „aki otthon marad, a maradásra szavaz”, vagyis a tagság ügyét összekötötték bojkottal. A Gyurcsány Ferenc-féle DK is használja ezt a hibrid változatot, ők a Parlamentet tervezik élőlánccal körbevenni a választás előtti este az EU-tagság védelmében, de közben ők is bojkottra szólítanak fel.

A bojkott viszont önmagában nehezen kommunikálható eredményt hozhat, hacsak nem határoz meg az ellenzék egy olyan részvételi elvárást, aminek teljesítésülése esetén ƒ„győzelmet” hirdethet. Vagyis előre megmondják, hogy mekkora részvétel alatt tekintik úgy, hogy a bojkott sikeres volt.

A népszavazás után várható számháborúban a részvétel tekintetében alábbi határpontok lehetnek a legfontosabbak:

• 4 millió fő:
  

elmennek ennyien, vagyis érvényes lesz-e a népszavazás?

• 3 millió fő:
  

lesz-e ennél több „nem” szavazat, vagyis többen voksolnak majd a kvóta ellen, mint ahányan az EU-tagságra szavaztak 2003-ban?

• 2,14 millió fő_

lesz-e ennél több „nem” szavazat, vagyis többen támogatják-e a kormányt ebben az ügyben, mint ahányan 2014-ben a parlamenti választáson a Fidesz-KDNP listájára szavaztak?

• 1,8 millió fő:

lesz-e ennél több „nem” szavat, vagyis többen utasítják-e el népszavazáson a kvótát, mint ahányan a Fidesz aláírásgyűjtő kampányában tették (Kósa Lajos év eleji összesítése szerint)?

Az alacsony részvétel az ellenzék egyetlen reménye

Az ellenzék akkor jöhetne ki nem túl rosszul ebből a népszavazásból, ha nagyon kevesen mennének el szavazni. Lehetőleg nem többen, mint ahányan 2014-ben a Fideszre szavaztak. Akkor azt lehetne mondani, hogy az egészhez csak a kormánypártiaknak van közük.

A bojkottot akkor lehetne csak kiteljesíteni, ha az összes ellenzéki párt ugyanazt mondaná, és így a konkrét kérdésben a kormány oldalán álló Jobbik is csatlakozna a bojkott-felhíváshoz, például azzal a szlogennel, hogy „minket Orbán nem ugráltat”.

Ez nem lenne egyszerű, hiszen a Jobbik a hitelességével szórakozna, ha a baloldal mellé állna, főleg úgy, hogy a kvótával szemben kezdetben ők voltak a leghangosabbak. És nyilván a Jobbikban azt is számításba vették, hogy a híveik szívesen szavaznának ebben az ügyben nemmel. Arra is gondolhatnak, hogy a „nemek” győzelmét a sajátjukként is kommunikálhatnák. Kérdés persze, hogy a zajos kormányzati ünneplés mellett ezzel javíthatnák e saját helyzetüket.

Az ellenzéknek ugyanis most azt a legfontosabb elhitetnie, hogy van keresnivalójuk egy következő parlamenti választáskor. Azt kellene elhitetniük, hogy a Fidesz legyőzhető. Ez pedig legalább annyira problémája a Jobbiknak, mint a baloldali pártoknak.

Ezért az ellenzéknek az egyetlen reális esélye arra, hogy a népszavazás ne csak a Fidesznek legyen jó, az lehet, hogy ha a bojkottot nem Európával, nem a konkrét üggyel kötik össze, hanem egyszerűen azt mondják mind, szélsőjobbtól szélsőbalig, hogy „aki elmegy, az úgy ugrál, ahogy a Fidesz diktál”, illetve olyan szlogenekkel operálnának, hogy „aki szavaz, az a tolvajokat/Mészáros Lőrincet/Habony Árpádot/a Kliket/a felcsúti kisvasutat támogatja”.

Ha erre az üzenetre állna rá az egész ellenzék, akkor legalább retorikai szinten lehetne valamilyen részvételi határt kijelölni, aminek el nem érését egy Orbán-ellenes győzelemként magyarázhatnák. Ebben is van kockázat, de így legalább lenne olyan forgatókönyv, amelyet az ellenzék előre győzelemnek hirdethet meg.

Bár sok esélye nincs annak, hogy egy ilyen ellenzéki nagykoalíció létrejöjjön, azért az is látszik, hogy a Jobbikban legalább elgondolkodtak azon, hogy egy szerényebb részvétel jól jöhet nekik. Vona Gábor nemrégiben azt mondta, hogy „amennyiben ez a népszavazás nem lesz érvényes és eredményes, a miniszterelnöknek le kell mondania”. Ez természetesen erős túlzás, hiszen egy érvénytelen népszavazás igazából nem érinti Orbán kormányfői legitimációját, de politikai üzenetként még mindig értelmesebb, mint az, hogy „üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék”.